2011. december 28., szerda

Juli 4 hónapos


Mostanság ő az egyszerű gyerekünk. A mosolygás mellé bejött a göcögve nevetés. És hason fekve már felnyomja magát, illetve kezdi megfogni és kóstolgatni a játékait. Változatlanul nagyon nyugodt, bár 24-én valószínűleg megérezte az izgalmakat, mert délután már nem aludt. Neki a Karácsony a csillagszórókat jelentette, illetve, hogy állandóan jöttünk-mentünk.
Csak hogy vele is legyen egy kis aggodalom, ma voltunk a gyerekorvosnál, aki szerint nem hízott valami sokat. Tény, hogy összevetve Bori négy hónapos adataival könnyebb, mint Bori volt. Viszont nagyon hosszú, egy hónap alatt 4 cm-t nőtt. A gyerekorvos most békén hagyott minket, a nagy növekedés számlájára írta a kisebb hízást. 
Juli jó kedélyét szerencsére az ilyen kisebb izgalmak nem zavarják.



2011. december 27., kedd

Bori 29 hónapos

volt tegnap.

Napjait elsősorban a dackorszak határozza meg. És persze a mienket is. A mondatai 90%-a így kezdődik: "NEM, anya/apa, nem" vagy DE, anya/apa, de", illetve "MOST..." Ilyenkor nem kiabál, nincs hiszti, csak rögzíti az álláspontját. Ami leginkább a külvilággal való szembenállás. Pár naponta pedig jön egy igazi nagy hiszti, piti dolgokon. Ma pl. azon, hogy ebéd után nem ül fel a wc-re. Ezen bepörgött és miközben csurgatott azt üvöltötte, hogy "Nem kell pisilni". Megtanultam már, hogy ilyenkor nincs mit tenni, hagyni kell lecsengeni. Mert bármit csinálok, az rossz: "Anya nem megsimogat, nem megölel, Anya nem ül ide, Anya nem megy el, Anya gugol, de nem így, Anya nem nevet" (mert engem többször elkap a nevetés a nagy méreg láttán) és végül "Anya nem csinál semmit!"
Viszont ha nincs hiszti, a világ leghelyesebb kisgyerekével van dolgunk. Aki mesél, énekel, beszélget, lelkes bölcsibe járó. Sokat javult a féltékenykedése, csak ha nagyon fáradt, akkor nem viseli ha, ha a Gyuri fogja Julit.
A karácsonyi készülődést a teljes öröm követte, megható volt látni. 24-én reggel várta a karácsonyfa, 5 percig feküdt előtte némán és csodálta. A napot komoly logisztikai szervezés előzte meg, ami persze összeomlott, mert Bori a várakozásoktól eltérően rendesen aludt délután, úgyhogy pásztorjáték ugrott, helyette ébredés után már meg is jött a kis Jézus. Nagyon jól bírta az ajándékok feldolgozását, mindent megnézett, volt türelme az újdonságokat felfedezni és flottul vette a három napos jövés-menést. Tegnapra úgy megszokta a karácsonyfát, hogy énekelte is velünk a Kis Karácsony, nagy Karácsonyt.





2011. december 9., péntek

Készülődés

Ez az első olyan adventi időszak, amit Bori már megért és teljesen fellelkesíti ("Anya mikor jön a Télapó? Anya, mikor lesz Karácsony?"). Ezért aztán mi is arra törekszünk, hogy az izgalmak, örömök meglegyenek.
Kezdtük november végén azzal, hogy együtt megcsináltuk az adventi koszorút. Ez elég egyszerű feladat volt, vettem egy alapot, rátűztük a gyertyákat (tartva a liturgikus rendet: három lilát és egy rózsaszínűt - "Mikor gyújtjuk meg a rózsaszínt?") és tettünk rá lila masnit. Ezeket vasárnaponként meggyújtjuk, Bori nagy áhitattal figyeli. (A hét többi napját az adventi koszorú az erkélyen tölti, hogy 1. megmaradjon szép zöldnek Karácsonyig, 2. a gyertyák is megmaradjanak Karácsonyig, mert ha benn lenne az asztalon állandóan meg kellene gyújtani őket.)

Aztán jött az adventi naptár, amivel megint lehet várni a Karácsonyt. Rövid úton rájöttem, hogy nem szeretnék boltit venni, silány minőségű csokikkal. Viszont naptár kellett, úgyhogy nekiláttam megvarrni. (Egy ponton Gyuri megkérdezte, hogy miért nem kértünk kölcsön egy varrógépet, akkor fél nap alatt készen lettem volna vele. Mondtam neki, hogy a kézzel varrásnak megvan a bája. Aha, mondta ő.) December 1-jére készen is lett, benne a kedvenc csokizónk csokijaival, Szamos szaloncukorral, más apróságokkal.

Utána volt Bori névnap, majd két napra rá jött a Mikulás és hozott Borinak egy Kippkopp és a Karácsony könyvet. Azóta naponta kétszer ezt elolvassuk és megbeszéljük, hogy mennyi minden van a karácsonyfán.

És végül, van egy koncert dvd-nk Bach Karácsonyi oratóriumával, ezt lett Bori "karácsonyi zenéje". Nagy lelkesedéssel nézi, hallgatja, kommentálja: "Anya, mit csinál a bácsi ott a kezével?" (vezényel), "Mit énekelnek?" (Kénytelen voltam a szöveget angolul kitenni, mert a régies angolt jobban értem, mint a régies németet.) Ugyanígy bajban vagyok hangszerekkel is, ugyanis régi barokk hangszereken játszik a zenekar. A dvd-n mutatnak betlehemet, már számba vettük a szent családot ("a kis Jézus a hasamban volt"), a pásztorokat, királyokat, báránykákat, angyalokat.

És hogy ne csak a Boriról essék szó. Ma, a készülődés jegyében, elmentem kozmetikushoz, és vittem magammal Julit. A nagymamák általi elkényeztetett állapotomat jelzi, hogy most először vittem gyereket a szépítkezésre. Juli nagyon jól vette az akadályt, egy darabig a fodrászommal játszott, majd amíg a szempillafestékben üldogéltem, a kozmetikusommal. Júlia osztogatta a mosolyokat, játszott, jól érezte magát, majd miután megszépült anyja visszarakta a babakocsiba, nyugisan elaludt.


2011. december 4., vasárnap

Mézeskalács

Petrával és Bálinttal (Bori, Juli unokatesói) az elmúlt években kialakult az a hagyományunk, hogy mézeskalácsot sütünk Karácsony előtt. Érdekes látni, ahogy évről évre ügyesebbek, nekem pedig ezzel egyre kevesebb feladat jut. Idén két nagy változás is volt. Egyrészt bevonták Borit is alkotásba, aki majd' egy órán át gyúrt, díszített, nagyon élvezte. Másrészt az én feladatom arra redukálódott, hogy a sütő ajtaját nyissam-csukjam, minden mást már megoldottak a gyerekek. Így aztán volt időm fényképezni:




2011. december 2., péntek

Oh, what a night!

Ez a poszt nem arról fog szólni, amire gondolsz:)

A csillagok kedvező együttállásából kifolyólag ma éjjel mindenki nyugodtan aludt, először mi ébredtünk, a vekkere, a kiskorúak később. Juli abszolválta az első igazán átaludt éjszakát és kibírt 12 órát evés nélkül, Bori pedig nem álmodott semmi rosszat, nem hiányolta az apját, csak aludt.
Kedves csillagok, ilyen máskor is lehet! Előre is köszönjük!

2011. december 1., csütörtök

Esti menet

Tegnap volt az első alkalom, hogy egyedül nyomtam végig az esti menetet (Gyuri igazoltan volt távol, kosarazott).
A nap folyamán különböző terveket szőttem, hogyan is kellene kinéznie az estének, hogy mindenki időre ágyba legyen, úgy, hogy evett és fürdött is, plusz még a hisztit is kihagytuk.
A végeredmény sikeres volt, egy kis átfedéssel; Bori fürdése közben a fürdőszobában szoptattam Julit, de a második gyerek már annyira laza, hogy eszik bármilyen körülmények között. 
A nagy sikerre való tekintettel, ma megismételjük a mutatványt....

2011. november 28., hétfő

Juli 3 hónapos

Juli változatlanul maga a nyugalom. Mosolyog, eszik, alszik és elkezdett beszélni. A legviccesebb az, amikor evés közben (kb. félidőben) eszébe jut valami nagyon fontos, abbahagyja az evést és mélyen a szemembe nézve mondja-mondja a dolgait. A szoptatási idő ezzel kissé meghosszabbodott.
Most értettem meg, hogy miért is gögicsélésnek hívjuk, amikor a kicsik beszélnek, tényleg elég sok a gö-gö-gö. Amúgy hihetetlenül nehéz videót csinálni róla amikor beszél, mert rögtön csöndbe marad, amikor bekapcsolom a telefonon a videót. Kb.10 némafilmre jut egy hangos. Ez éppen sikeres volt az esti félhomályban:
video

Nagyon érdekes azt figyelni, hogy miben más, miben ugyanolyan, mint a Bori volt ennyi idősen. Kinézetre nagyon hasonlítanak, a pelenkázó fölött lógó játékok közül viszont Juli mást választott magának jóbarátnak:
video
(A háttérzaj: Bori lapozza a könyvét:)

2011. november 27., vasárnap

Bori 28 hónapos

és egy napos.
Számunkra az okoz most nagy könnyebbséget, hogy megtanulta kifújni az orrát. Ezzel az orrszívó Julira hagyományozódott.
Dolgozza fel a trónfosztást: "Apa nem fogja a Julit". Ha fáradt, akkor azt se bírja, ha én fogom, ilyenkor hiszti van. Viszont a Julival nagyon-nagyon kedves. Kettesben lehet őket hagyni, a pihenőszékben "megringatom a Julit", simogatja, puszit ad neki. Mesél neki, a "képzeld, Juli" és a "nézd Juli" mondatkezdés igen gyakori.
Nagyon szereti a bölcsit, pénteken közölte velem, hogy még nem jön, előbb "még játszom egy kicsit a Verával" (bölcsis "néni").
Azt vettük észre, hogy Borinál kimaradt (vagy még nem jött el) a "miért?" korszak. Talán azért mert igyekszünk neki sokat magyarázni, így ő is magyaráz, magyaráz, magyaráz.
Amúgy is, néha magát neveli. Amikor annyira ordított, hogy az apja fogja a Julit, betettük a fürdőszobába, hogy gondolkodjon el egy kicsit. Amikor következőre hasonló esetben elkezdett ordítani, egyszer csak megállt és közölte: "megyek a fürdőszobába". Amúgy, nagyon tisztában van vele, hogy mikor hisztizett nagyot. Múlt vasárnap este jöttünk haza barátoktól, én vezettem. Egész úton ment a hiszti: "Anya nem vezet, apa vezet". (Azt hiszem nem antifeminista, hanem szereti, ha a dolgok, emberek a helyükön vannak. Az autóban pedig a szülők helyen fordítva van, az esetek többségében.) Másnap aztán ment a bölcsibe és elmesélte a Verának, hogy hogyan hisztizett az autóban.
Most vettük észre, hogy már mennyi mindent megtanult észrevétlenül. Azt hiszem a pálmát az "Ákombákom" viszi, hihetetlen tempóban (és ezért a verset szó szerint nem ismerők számára érthetetlenül) mondja végig. Sok dalt tud, és ha kihagyok a Boribonból egy mondatot, akkor ő mondja. Bartos Erikától mostanság Marék Veronika átvette a vezetést; Boribon és Kippkopp tarolnak.
És van két új kedvenc. Az egyik a delfinek. Így aztán a youtube-on delfin show-kat nézünk, mindketten nagyon élvezzük!
A másik a Bori ölében levő könyv szereplői:)

2011. november 18., péntek

Abszolút pech

Az abszolút pech az, amikor a szerda este itt van vacsorázni+beszélgetni egy rég nem látott jóbarát, aztán amikor hazamegy, a Bori (akiben már bujkált a nátha) elkezd nyüszíteni, mert tele van az orra, ezért éjszaka átköltözöm és földön alszom, hogy fél óránként tudjam vigasztalni, aztán csütörtökön fáj a fejem, először azt hiszem, hogy a fáradságtól, de nem, mert délutánra hányásig (bocs) fokozódó migrén lesz, amilyen tíz éve nem volt, és persze a Bori ezt a napot választja arra, hogy ne aludjon délután.
Úgyhogy kettőkor azt mondtam neki, hogy játszhat az ágyában, de onnan ne másszon ki és elmentem aludni a Juli mellé. Becsületére legyen mondva háromnegyed óra múlva az ágyban találtam, jó sok könyv társaságában. Aztán segítséget kértem, mert úgy éreztem, hogy most van az a helyzet, amikor nem bírom a két gyereket ellátni, és amúgy is, mindjárt meghalok. Anyukám megmentett, hozott gyógyszer, szórakoztatta a kiskorúakat, úgyhogy mégse haltam meg, sőt estére összeszedtem magam. 
A nátha mellett viszont jó hír, hogy Bori megtanulta kifújni az orrát. Már csak egyszer-kétszer kell az orrszívó-porszívóhoz fordulni. Éjszaka nyugi, délelőtt mindenki jókedvű volt, és most alszanak. Az élet megint szép!

2011. november 7., hétfő

Annyi minden történés volt mostanság velünk - és most egyáltalán nem a két kiskorúra gondolok -, hogy nem is lehet címet adni ennek a posztnak.
Egyrészt, Gyurinak sok évi várakozás és keresgélés után lett új állása. Nagyon vágyott már valami mást csinálni és végre talált olyat, ami kihívás. Úgyhogy november 1-je óta új munkahelyre jár, eddig nagyon élvezi, lelkes a feladattól (hidas osztályt kell kialakítania) és vidáman megy reggelente munkába.
Aztán. Kapcsolatunk a múlt hét végén új szakaszba lépett: keresztszülők lettünk. Eddig is voltak már keresztgyerekeink, de nem közösen. Most viszont együtt lettünk Saci (Bori keresztszüleinek kislánya) keresztszülei. Saci keményen tiltakozott a kereszténység felvétele ellen, de vesztett. 
Itt már beletörődött a helyzetbe.
Tegnap unokabátyámék kislányát is megkeresztelték, itt aztán nagy családi buli volt, egyre több kisgyerekkel. Bori persze semmit nem aludt az izgalmak hatására, úgyhogy ma kicsit nyűgös volt a bölcsiben. Juli viszont - korábban már ismertetett hírnevét megerősítve -, egy kölcsön mózeskosárban nyomta a szunyát a zsivaj közepén.
Át is csúsztam a gyerek témára:)
Bori október végén abszolválta első igazi kirándulását, végigment a Sport Hotel-Libegő végállomás közötti úton az erdőben oda és vissza is. Egyetlen dolog zavarta csak, Gyuri a kenguruban vitte Julit. Bori ez ellen így tiltakozott: "Apa nem viszi Julit a mókusban!"
És végül: szétolvasztottuk a sterilizálót a főzőlapon. Nem igazán tudjuk, hogy ki kapcsolta be, de a végeredmény egy lyukas műanyag sterilizáló, iszonyat füst és bűz a konyhában, nappaliban, majd kb. két nap szellőztetés. Bori az eseményt így emlegeti: Apa főzött, és mi történt?

2011. október 28., péntek

Juli 2 hónapos

Apja nyugalmát és anyja alvókáját örökölte, ezzel a kombinációval elég ideális kisgyerek. Lehet hozni-vinni, elalszik bárhol, hason vagy háton, babakocsiban vagy autósülésben. Változatlanul az a véleményünk, hogy a két gyerekes lét - eddig - könnyebb, mint amire számítottunk. (Ez természetes a Borin is múlik!)
Juli tehát eszik, alszik, valamint már mosolyog és gőgicsél. Azon, hogy ki tud adni hangokat, ő maga lepődik meg a legjobban, egy-egy rikkantás után elmélyült csendben dolgozza fel az élményt. Kezd átállni a négy óránkénti evésre és az éjszaka átalvására. Az elmúlt napokban már 5-fél hat körül ébredt először (fél 8 körül eszik este utoljára), amit baráti gesztusként értékelek.
Nagylánysága bizonyítéka, hogy kinőtte az újszülött pelenkákat és belépett a 2-es méretűek táborában. Szóval már nem újszülött, hanem csecsemő.

(A képminőségről a telefon tehet:)


2011. október 26., szerda

Bori 27 hónapos

Bori nagyon fejlődik. Mindig azt hiszem, hogy most már nem lesz havi szinten nagy változás, aztán mégis.
Hirtelen szobatiszta lett. A bölcsi ebben nagy segítség volt, Vera és Juli amúgy is nagy kedvencek, de a szobatisztaság gyakorlásával végleg belopták magukat a szívünkbe. Persze még folyamatos odafigyelést követel a dolog, de ha az ember elég szemfüles, akkor már átöltözés nélkül érkezünk a nap végére. És néha már a Bori is szól. (Az alvásokhoz azért még kell a pelenka.) 
Emeltük a bölcsiben töltött időt is, most már három délelőtt jár Bori. Ma amikor érte mentem közölte: "Nem hazamegyünk". Úgy tűnik érik a bölcsiben alvás. A bölcsi nélkül láthatóan már nem elég neki a program. Minden reggel azzal kel, hogy "Ma mit csinálunk?". Múlt hétvége körül elég náthás volt, két nap kimaradt, ezzel a hisztik száma is megszaporodott.
Vannak új barátok. Felfedezte Thomas a gőzmozdonyt (Thomas and his friends, ahogy a Bori mondja), tudja minden mozdony nevét és énekelgeti ezt:

A másik jó barát pedig Medveczky Medve úr lett (Borinál Miszimackó). Nézi az eredeti mesét, olvassuk a könyvet, itt is ismeri már az összes szereplőt.
A testvére jelenlétét még dolgozza fel. Julival változatlanul nagyon kedves, tőlem elfogadja, hogy felveszem a kicsit, de Gyurival mindig közli "Apa nem felveszi a Julit".  Azt hiszem az még nem ment át neki, hogy Juli Gyurinak ugyanúgy a gyereke, mint ő. Az apa rajongása változatlan, ebbe nehezebben fér bele, hogy osztozkodni kell.
És egyre többet és választékosabban beszél. Néha ezen elkap minket a röhögés, ekkor idegesen közli: anya/apa nem nevet. Már nem csak Boriként emlegeti magát, hanem használja az egyes szám első személyt, illetve a birtokos névmásokat is.
Ami a legnagyobb meglepetés lett: a délután alvásnál egyszer csak közölte, hogy ne engedjük le a redőnyt a szobában. És persze sötétség nélkül is ugyanúgy alszik. Emlékszem, nem is olyan régen, amikor azt hittem, hogy a délutáni alvás sikere a teljes sötétség előállításán múlik. Hát nem.
És egy kis öröm: megszűnt a közelharc a körömvágásnál. Odanyújtja a kezét, lábát és ennyi.
Végezetül pedig - nagyon csaj. A rózsaszínű ruhadarab nyerő, a szoknya minden esetben felülírja a nadrágot. Szeret az ékszereim között kotorászni, ma a dobozokban található "csodálatos szivacsok" (milyen is a színűk?) ragadták meg, ezekkel nagyon jól lehetett a "port takarítani a padlóról".

2011. október 6., csütörtök

Anyja lánya

1977.
Apa: Eszterke, megeszed az utolsó husit?
Eszter: Nem.
Apa megeszi a kínált falatot.
Eszter: Köpd ki!

2011.
Eszter: Bori, kéred a puliszka végét?
Bori: Nem.
Eszter megeszi a kínált falatot.
Bori: Anya köpje ki!

2011. október 4., kedd

Akinek a foga kijött

Ülünk Borival a Facebook előtt és épp olvassuk Kriszta rokon levelét, amiben felhívja a figyelmemet az új Varró Dani könyv könyvbemutatójára. A levélben egy kis képen látszik a könyv borítója is. Bori rámutat a képre és közli: Akinek kijött a foga. Apával olvastuk a Libriben.

2011. szeptember 28., szerda

Juli egy hónapos


Juli totál rendes kisgyerek, alapvetően eszik és alszik. Ebből következően szépen növöget. A lefogyott súlyához képest egy kilót hízott, ahogy a gyerekorvos mondta, tankönyvi.
Már tud egy kicsit nézelődni. Gyurira már mosolygott is, én pedig megállapítottam, hogy lett még egy gyerekünk, aki odavan az apjáért. Így jártam.
Nagyon nyugis és békés baba.  Jól tűri, hogy visszük ide-oda, elalszik bárhol, a lényeg, hogy kaja legyen.
Bennem pedig megfogalmazódott a második gyerek paradoxona: a második gyerekek eleve nyugisabbak vagy attól nyugisabbak, hogy a szülők már az első gyerekkel szerzett tapasztalatok miatt lazábban állnak a gyerek témához? (Kár, hogy az első gyereknél az ember nem rendelkezik a második gyereknél már meglévő tudással, annyival egyszerűbb lenne!)



2011. szeptember 26., hétfő

Bori 26 hónapos

Huszonhatodikán huszonhat hónapos:)

Borinak, azt hiszem ez volt a legizgalmasabb hónapja. Juli születését eddig elég normálisan reagálta le; volt pár nap, hogy alig evett, aztán másfél hét, hogy hisztizett, egy darabig állandóan ő akart a babakocsiba ülni, illetve egy ideje kicsit visszaesett a szobatisztaság témában. Két hete viszont újra nyugis, kiegyensúlyozott és hajlandó motorozni vagy sétálni. Nagyon élvezi, hogy ezt a hónapot itthon tölti az apja, sokat vannak együtt. Közben úgy érzem, hogy most hozzám is jobban ragaszkodik, lehet, hogy érzi a versenyhelyzetet:) Julival nagyon-nagyon kedves, óvatos. Amivel sokan riogattak, hogy Juli szoptatását zavarni fogja - akár ő is csatlakozni akar - szerencsére kimaradt. Maximum annyival járul hozzá az etetéshez, hogy közli: Gyerünk Juli, folyik a tej! 
És amúgy is, állandóan beszél. Hosszú, összetett mondatokat mond és elkezdett mesélni. Most látjuk csak, hogy az állandó meseolvasás mennyire ragadt rá, több APG, Bogyó és Babóca mesét szinte szó szerint tud és ezeket a napi életében is használja (pl.: kis h(sz)arvacskákat formázok Juli habos hajából).
Sokat énekel, gyakran halandzsa dalokat, illetve tudja már a Hinta-palintát, Zsipp-zsuppot, Kis kece lányomat.
Az újra alakult bölcsit nagyon szereti, már közölte, hogy szeretne ott aludni (persze kérdés, hogy mit szólna hozzá, ha tényleg ott is kellene aludnia:), amikor eljövünk közli mindenkivel, hogy bye-bye és ott is csak beszél, beszél.
Szombaton voltunk vele háromnegyed órás bábelőadáson, végig ült és figyelt, nagyon lekötötte. A hétvége amúgy is a kultúra jegyében telt, szombat este a templomban mise helyett orgonakoncertet kaptunk, a péntek estét, illetve szinte az egész vasárnapot a MOM Kulturális Központ megnyitóján töltöttük. Vasárnap délelőtt Halász Judit volt (nekem kicsit olyan, mintha megállt volna az idő, mert szinte az összes dal szövegét tudtam), kora este pedig már felnőtt programokon voltunk; Tücsök kedvence Kerekes Band és Amadinda koncerten.
És van még egy újdonság:
video



2011. szeptember 22., csütörtök

Kiruccanások

Az elmúlt napokban két csajprogramot tartottam. Kata barátnőm (három gyerek anyukája) az elmúlt félévben elkezdett csajos estéket tartani, ahol eszünk-iszunk, kitárgyaljuk a gyerekeket, pasikat, munkalehetőségeket, szóval az életünket. Múlt csütörtökön el is mentem hozzá, nagyon jól esett kimozdulni gyerek nélkül. Előtte kicsit paráztam, hogy tudok-e még vezetni, mert annyira régen nem vezettem már. Aztán kiszámoltam, hogy az "annyira régen" az három hét volt.
Kini és Andris itt voltak pár napot, úgyhogy Kinivel is tartottunk csajos estét; elmentünk a Hadik Kávéházba vacsorázni. Nagyon finomakat ettünk, megbeszéltük az életet, utána sétáltunk egyet a szemerkélő esőben, nagyon jó volt!
A két alkalom között családi reggelit tartottunk, szintén a Hadikban. Ezt mindannyian nagyon élveztük, a felnőttek azért mert jó reggeli volt, Bori azért mert kapott forró csokit és volt galéria (mint az APG egyik könyv, egyik meséjében), ahova fel lehetett menni, Juli azért, mert kapott enni és aztán lehetett nyugiban aludni. A Hadik dicséretéhez tartozik, hogy a jó enni- és innivalók mellett a pincérek nagyon kedvesek és udvariasak (a reggelikor Bori rántottája túl sós lett, egy mukk nélkül hoztak újat), rugalmasak voltak szoptatás témában is (nehogy már a klotyóra menjek, menjek a galériára, kapcsolnak nekem villany), szóval csak ajánlani tudjuk felnőtt és gyerekes programokhoz egyaránt!
















2011. szeptember 20., kedd

Hajmosás

Borinak, mint sok kisgyereknek, nem nagy kedvence a hajmosás. Kedvenc meséje viszont Bartos Erika egyik AnnaPetiGergőjéből a hajmosás című történet. 
Naiv szülei abban reménykedtek, hogy a mese majd javít a hajmosáshoz való hozzáálláson is, de a dolog kicsit másként sült el, mint mi terveztük. A ma esti szokásos zokogós-tiltakozós hajmosás közben egyszercsak közölte: Bori könnyei potyognak.

2011. szeptember 12., hétfő

Lányok

Bori

Julival nagyon kedves, figyel rá, mondani se kellett, hogy óvatosan simogassa, eleve gyengéd volt vele. Igyekszünk sokat foglalkozni vele, de azt hiszem az alaphelyzetet nem tudjuk kompenzálni. Minden napra jut egy hiszti, semmiségeken. (Tegnap délelőtt pl. azon, hogy a játszótérről hazamenet fel kellett venni a cipőjét. Eddigi legkeményebb menetünk volt, a végén az ölembe vettem az ordító gyereket, és kezeit a hónom alá csapva sikerült csak ráerőltetnem a cipőt. Nem volt egy dicsőséges távozásunk:)
Felváltva vagyunk vele kettesben, bölcsibe mindig én hozom-viszem, Gyurival sokat játszótereznek, bicajoznak. Emellett próbálunk hetente egyszer hármasban programozni. Múlt péntek délután elmentünk biciklizni a Duna-partra, palacsintázni, szaladgálni. Nagyon élvezte!
Bori életét közben az is nehezítette, hogy a bölcsije teljesen átalakult, csak a helyszín maradt azonos. Létrejött ugyanis az ovis csoport, ezzel az eddigi csoporttársak, bölcsis gondozó, kedvenc angolos dadusa elmentek az oviba. Neki lett új gondozója (szerintem helyesebb, mint a régi), új gyerekek. A múlt hete ezért (is) nehéz volt, sírt a bölcsiben (is). Mára szerencsére megszokta, már jókedvű volt.
Az AnnaPetiGergő egyik története és az augusztus végi esküvő hatására rákapott a menyasszony, vőlegény témára, úgyhogy naponta többször meg kell nézni az esküvői képeinket. Ilyenkor rögzítjük, hogy "anya menyasszony, apa vőlegény".

Juli
A két hetesek gondtalan életét éli. Kialakult a napi evések menete, éjszaka már van egy nagyobb (5-6 órás) alvása. Volt pár nap, amikor reggel hatra jutott az első reggeli (nekem inkább utolsó éjjeli) evése. Ezzel viszont az volt a baj, hogy Borit már felébresztette, aki amúgy fél hét körül kel, úgyhogy hatkor már nem aludt vissza. Így aztán egy-két csúsztatással összehoztuk az evéseket és egyikőjük sem kel hatkor. Mondjuk ma Julinál ötkor jött az éhezés, utána viszont nem volt hajlandó elaludni. És mit tesz a második gyerek a szülőkkel? A korábbi elveket  - miszerint kisgyerek nem alszik a szülőkkel - lazán sárba tiporja. Így aztán hatkor szépen átvittem magunkhoz, ott kisebb-nagyobb nyögdécselések árán elaludt és aludt mindenki fél nyolcig, még a Bori is.
Juli egy kicsit már nézelődik és jól bírja, hogy hozzuk-visszük mindenfele. A hétvégén már megjárta Szigetszentmártont, szó nélkül aludt az autóban, aludt a babakocsiban, jó fej második gyerek módjára igazodik a többiekhez.

2011. szeptember 10., szombat

Filozófikus

Esti fürdésnél:

Gyuri - Bori, beöntöm neked a nagy kádba a Juli fürdővizét, jó?
Bori - Persze, gondolta Bori.

2011. szeptember 6., kedd

Négyesben

1. Tervek
A 39. heti ultrahangon az addig már biztosan tudott tény - miszerint Juli nagy, jóval nagyobb, mint Bori volt - ismét bebizonyosodott. Az orvosom kicsit hümmögött is, a hümmögés oka a már műtött méhem, a keskeny csípőm, illetve a néha-néha felmenő vérnyomásom volt (és persze a toxémiás múltam se szokta feldobni). Másnapra aztán döntésre jutott és beütemezett császármetszésre. Ez ellen én sem tudtam tiltakozni, ld. a fentebbi érvek. Kicsit persze szomorkás voltam, hogy sose tudom meg, hogy milyen egy fájás.
A császár időpontja szeptember 1-je lett, a legnagyobb bajom ezzel az volt, hogy még mindig egy hetet ki kellett húznom a kánikulában.

2. Megvalósítás
Aztán szombaton még elmentünk az extrára betervezett esküvőre, ahol mégiscsak megtudtam, hogy milyen is egy fájás, mert a közelegő hidegfront egyszercsak beindította az eseményeket. Az esküvőn Borival addig maradtunk, amíg terveztük (Bori azóta emlegeti, hogy látott menyasszonyt), aztán hazajöttünk, majd éjféltájban bementünk a kórházba. Ahol még órákat vártunk, mert nekem sikerült a terhesség alatt szuperjó antitesteket termelni a vérembe, a császárhoz pedig kell a nekem való vér. Úgyhogy vérvétel, az ment a laborba ahol röpke négy óra alatt meg is csináltak a megfelelő vért. Én közben fájtam, Gyuri aludni próbált, néha én is elaludtam. Aztán ötre megjött a vér, onnan már gyorsan ment minden, Juli háromnegyed hatkor meg is volt.
És most sikerült mindaz, ami a Borival kimaradt. Mert a műtét után két órát együtt voltunk, lehetett ismerkedni, kisgyereket dajkálni, Juli evett is egy kicsit, megvolt minden.

A kórházban minden rendben volt, ami nekem új. Nem cseszegetett senki, hogy kicsi ez a gyerek és etessem, hanem hagytak minket békében. Ebben Juli jó paraméterei mellett biztos benne volt már, hogy második gyerek. Úgyhogy Juli nyugiban elkezdett enni, minden nap fogadtunk számos látogatót, aztán szerdán hazajöttünk.


3.Négyesben
A beetetés azóta tart. Mi azonnal összeraktuk a lányokat és eddig ez bejött. Alszanak rendesen, Bori nem ébred fel, amikor Juli éjjel eszik, délután eddig egyszerre aludtak, olyankor mi is tudunk sziesztázni. Bori Julival nagyon kedves, sokat nézegeti, simogatja. Velünk már más a helyzet, de valahol le kell vezetnie a feszültséget. Vannak - szerintünk - felesleges hisztik, nyűglődések, illetve kevesebbet eszik. Ma ez utóbbi már kicsit javult, reménykedünk.



2011. augusztus 26., péntek

25 hónap

Elgondolkoztam rajta, hogy kell-e a két éves kor fölött havi mérleget készíteni Bori fejlődéséről. Aztán persze megint történtek dolgok, úgyhogy íme:
A dackorszak kicsit visszavett a lendületből, igazán nagy hisztik nincsenek. Folyamatos ellenállás azért van. És megszületett a "nem dal", tetszőleges dallamra lehet sokszor elénekelni, hogy nem, nem, nem. Csak úgy, nem kell hozzá indok.
Viszont, van már pozitív megerősítés is. Ez eleinte a jó volt, de egypár hete bejött az igen is. Ezzel pedig eljött a csúsztatások kora pl.: "Bori, szereted a gyümölcsöt? - Igen." (Na, persze - mondom én.)
Folyamatosan olvasni, mesélni és énekelni kell neki.
Olvasás - Bartos Erika pillanatnyilag verhetetlen. Bogyó és Babóca összes, Anna, Peti és Gergő, bármelyik bármikor jöhet. Minden mesének tudja a címét, ismeri az összes szereplőt.


Mese - kapcsolódva az olvasáshoz, ezt mesélte nemrég Bori:
"Az a címe Jelmezbál.
Készülődünk a jelmezbál(ra) - mondta Pihe, mondta Bótazár (Baltazár), mondta Döme.
Bogyó hazamegy, Babóca hazamegy."

Kiniék hoztak neki egy matrjóska babát Szentpétervárról. A középső két baba lett Petra (unokatesó) és Bori. Állandóan velük kell mesélni, Gyuri pár napja azt mondta, hogy addig haza sem jön a munkahelyéről, amíg nem írt meg előre egy két órás forgatókönyvet Petra és Bori kalandjairól.

Éneklés - az abszolút kedvenc pillanatnyilag a "kece lányom", alvás előtt ezt mindig el kell énekelni. A második helyen a Cickom, cickom áll, ezután jöhet bármi.

Sok mindenkivel beszélgettünk arról, hogy mennyi értelme van a bölcsiben való angolozásnak. Aztán amikor egy tisztába rakáskor egyértelműen közölte, hogy "Come on little Bori", több kérdésünk nem volt. Ezt a mondatot az angol (na jó, indiai) dadustól hallotta, azóta is mindig mondogatja pelenkázáskor. Már ha épp nem tiltakozik ezerrel az egész ellen.
Szobatisztaság - alakul. Bármilyen produktumot tud a bilibe termelni, sokszor szól is előtte. Összességében, a végcél még nincs közel, de haladunk, haladunk.



2011. augusztus 23., kedd

Kórházi körök

Az elmúlt napokban egyszer miattam, egyszer Bori miatt futhattunk egy kórházi kört. Szerencsére mindkettő vaklárma volt.
Engem péntek délután kapott el a lendület, migrénem lett (évek óta nem volt), felment a vérnyomásom, úgyhogy a korábbi tapasztalatokból kiindulva autóba vágtuk magunkat. Szerencsére a szülészeten töltött fél óra alatt a vérnyomásom lement, toxémia jeleit nem mutattam, úgyhogy hazaküldtek. Viszont szigorú diétán vagyok, sót és fehérjét nem ehetek. Ez utóbbi eléggé korlátozza a lehetőségeket...
Bori pedig tegnap este vágta be a fejét a könyvespolc élébe. Először a gyerekorvoshoz mentünk, aki irányított is minket tovább a János Kórházba, hátha röntgen kell, a sebet összehúzni stb. Úgyhogy kocsi, utazás, gyerek sebészet. A kórházban, amúgy, kiröhögtek minket. Azt sejtettük, hogy nincs agyrázkódása, mert  összefüggően és folyamatosan beszélt, énekelt az autóban. A sebre kapott jódot és jöhettünk is haza.
A péntek délután miatt a középtávú tervet (barátok esküvője) nem tudtam teljesíteni, viszont rövid- és hosszútávon jó vagyok. Az orvosom ma estétől pedig már Budapesten van. 
Amúgy 11 nap van vissza.

2011. augusztus 19., péntek

Kopp

Két napja nagy koppanásra ébredtem éjszaka, Borinak kb. 4 hónap után sikerült lepottyannia az ágyáról.
Egy kicsit sírt, mi persze jól megijedtünk, de miután megnyugodtunk, arra jutottunk, hogy Bori igazából fel sem ébredt az egészre, annyira gyorsan visszaaludt.
Az elmúlt éjszaka a biztonság kedvéért kapott egy vastag takarót az ágy mellé. Szerencsére ma nyugi volt, reméljük a pottyanás egyszeri alkalom marad. 

2011. augusztus 15., hétfő

Rekord

A mai nappal a terhesség új szakaszába léptem, Bori  a terhességi napokat számítva tegnap született. Sőt, igazából dupla a rekord, mert múlt héten kiderült, hogy Juli már bőven 3 kg fölött van. Az orvos kétszer is megmérte, majd biztatóan közölte, hogy valószínűleg az előző héten alábecsülte a súlyát. (Amióta ezt tudom, sokkal nehezebbnek érzem magam:)
Úgyhogy most hosszú-, közép- és rövidtávú terveim vannak. Rövid: szerdán eljutni fodrászhoz, kozmetikushoz, közép: pénteken barátok esküvője, hosszú: hétfőig kitartani, akkor jön vissza az orvosom a szabadságról. Extra: jövő szombaton még egy baráti esküvő.


2011. augusztus 4., csütörtök

Finisbe fordultunk

Tegnap voltunk Julival a 36. hetes ultrahangon, kezd izgalmassá válni a dolog.
A hét eleji melegfront megviselt, a vérnyomásom kezdett magasabb lenni az elmúlt hónapokban szokásosnál, úgyhogy 1. ideges lettem, hogy már megint jön a toxémia, 2. ezért gyorsan össze is pakoltunk, ki tudja, mit mond az orvos.
Tegnap aztán így ballagtunk (ez lett a tempóm) el a vizsgálatokra. A szokásostól eltérően a vérnyomásmérés a végére maradt, úgyhogy volt időm a ctg, ultrahang alatt felkészíteni az orvosomat és az asszisztensnőjét, hogy komolyodik a helyzet. A vizsgálatokon kiderült, hogy minden rendben van, sőt Juli elég nagy gyereknek készül, 2800 g volt. (Aki már elfelejtette, Bori 2300 g-mal született.) Aztán jött a vérnyomásmérő, a 100/70-es eredmény után a szavahihetőségem kissé megkérdőjeleződött. Remélem a következő hetekben tartom még ezt a szintet.

Bori amúgy ma közölte: "Apa h(s)egít Borinak egyedül betenni Julit a kiságyba." Ő is készülődik az új szerepre...

2011. július 26., kedd

Bori két éves

Talán a nehezével kezdeném, akkor a dicséret marad a végére és az olvasó is a pozitívumokra emlékszik.
Szóval, kitört keményen a dackorszak és ezzel eljött az ordítások és hisztik kora. Az okok? Tegnap pl. az, hogy hazajöttünk a bölcsiből. De lehet az öltözés vagy hogy az apja nincs itthon a délutáni ébredéskor. A variációk sora végtelen, mindenre felkészülni lehetetlenség. Volt már, hogy együtt zokogtunk, ő a hisztin, én meg, hogy folyamatosan az apját hívja, tehát rossz anya vagyok, meg se bírom vigasztalni stb. Jó hír, hogy mega nagy hisztik nincsenek minden nap, rossz hír, hogy azért a kívánatosnál több van. De tudom, el kell viselni, most alakul a személyisége.
Ezt leszámítva viszont helyes, okos, ügyes, szóval csupa jó. Azt hiszem most már kimondhatjuk, hogy beszél, egyre többet. Van ami teljesen tisztán érthető, van amit csak én tudok dekódolni és van, amit én sem. De ez egyre ritkább. Ma az ebéd végén kapott palacsintát, rögtön közölte is: Ááá, de jó a Borinak!
Kialakult egy sajátos Simon says játéka is, ha valamira azt mondjuk, hogy nem szabad, akkor ezt az egyik játékára vetíti ki és így neveli saját magát. Pl. "Egérke mondta, hogy nem szabad kiköpni a kenyeret." És ezerrel megy a "mi az?", akkor is, ha tudja a választ.
A könyvek szeretete nem csökkent, most már nagyon sokat olvasunk neki pl. Boribont, Bogyó és Babócát, Vakondos könyveket. Ha szó szerint nem is kéri a mese felolvasását, azért a történetet el kell mondani. A képek alapján pedig már felsorolja a szereplők nevét. Egyre többször találjuk valahol a lakásban ölében egy mesekönyvvel, amint mesél magának; mondja a figurák nevét, egy kicsit a cselekményt, a hangutánzó szavakat egyértelműek. De tegnap Anna, Peti és Gergőt mesélt, mert ezt hallottam: "Költözünk - mondta apa".
Sokat énekelget, a leggyakrabban megrendelt ének a Ba, ba (Baa, baa black sheep), ezt a bölcsiben hallja. 
Nagyjából önállóan eszik és nagyjából már van türelme végigülni egy kettesben/hármasban elköltött reggelit, ebédet, vacsorát. 
És ha már az inputról szó volt, akkor egy kicsit az outputról is. A bili, wc használata szépen alakul. Ha épp nem a jelenlegi őszi időjárás van, akkor itthon sokat rohangál meztelen fenékkel és kb. 10 percenként közli, hogy "kell pisilni". Van, amikor csak leül a bilire, majd felpattan ("na, nem jött") vagy tényleg produkál is valamit.
A bölcsiben jól érzi magát, sokat emlegeti ("anya elmegy, Bori játszik, énekel"), nagyon szereti a nagyszülőket, akikből napapák és mamamák lettek. A napapáknál megy a név szerinti megkülönböztetés, a mamamáknál nem (a két nagymamának ugyanaz a keresztneve).
Összességében Gyurival arra jutottunk, hogy az elmúlt két év igazán látványos fejlődései Borinál a második évre estek: ekkor kezdett el járni, önállósodni, beszélni. Mindenképpen sokkal eseménydúsabbnak érzékeltünk ezt az évet, mint az elsőt.

2011. július 22., péntek

Az úgy volt

Már a Borival szerettünk volna kismama képeket csinálni, csak akkor még elég kezdők voltunk és a terhesség végére hagytuk a fotózkodást. Ez meg Bori már nem várta meg. 
Most már szemfülesebbek voltunk és eleve korábbi időpontra terveztük be a fényképezést. Aztán bővült a kör, mert ha már rólam lesznek képek, akkor itt lenne az alkalom, hogy legyenek családi képek is, gyorsan pótoljuk, hogy hármasban alig készült fotó. (Aztán mindjárt elkezdhetjük felhalmozni a négyesben készülő fotó lemaradásokat.)
Úgyhogy megkértük Ottót, hogy csináljon rólunk képeket. 
Így aztán hirtelen én három órára, a többiek kicsit kevesebb időre, fotómodellek lettünk és készült rólunk sok-sok kép. A kedvenceinket feltettem ide, közben Ottó is megírta rólunk a posztot, úgyhogy itt is vannak még képek.
Egyet meg ide is kiteszek:

2011. július 6., szerda

2011. június 30., csütörtök

Az emberiségnek semmi,

de nekünk egy nagy lépés: ma először Bori és a bili jó helyen és jó időben találkoztak.

2011. június 27., hétfő

23 hónap

A képből kiindulva, a lépcsőkön már egyedül mászkál, tud váltott lábbal is felmenni (lefelé még egyesével jön.)
Szinte mindig tőmondatokban fejezi ki magát, ezek legtöbbször saját magára (pl. Bori álmos), illetve a családra vonatkoznak (Apa elment, anya tornázik stb.) A szó eleji "s" és "sz" változatlanul "h", a "v" pedig "n", a klasszikus példa erre a két jóbarát: nakond és hüni.
Az elmúlt hónapban megjött jó idő kihozta belőle a békát, ki sem lehet venni a természetes vizekből. Így minden hétvégét a vízparton töltjük. A Dunánál nagyobb a kihívás (köves és gyorsabban mélyül), a Balatonban tombolni lehet, mert ott homokos a part. Ez utóbbiban szombaton is őrült fürdés volt, annak ellenére, hogy a parton az emberek többsége pulóverben járkált. 
Sokat kell vele rajzolni, a pont-pont-vesszőcske témakörben már önállóan mozog (rajzol egy kb. kört két ponttal), én pedig nagy előrelépést tettem a kisvakond-béka-süni-nyuszi felismerhető ábrázolásában. Gyakran nézünk könyveket, lassacskán beindul a mese olvasás is.
Nagyon szereti a zenét (Borinál a nyenye megnevezés a zenét takarja), az autóban mindig szólnia kell. Szerencsére a kedvenc nursery rhymes cd mellé most már be tudtunk csempészni mást is. De az is jó, ha mi énekelünk. Emellett nagyon szereti ha mesélünk, értem ezalatt, hogy elmeséljük mi fog még történni/mi történt egy napon. Ilyenkor folyamatosan jön az "utána pédig", amihez természetesen eseményt kell kötni.
A bölcsi hosszú távon beválik, igaz volt egy visszaesős fázis, amikor reggel úgy jöttem el, hogy a gyerek azt üvöltötte, hogy anya-anya. Szóval a klasszikus, mindenki rémálma távozás. Az ok az egyik bölcsis társa volt, aki minden nap zokogott a bölcsiben és ezt Bori is átvette. Mostanra úgy tűnik megnyugodtak a kedélyek. 
Vannak furcsa nünükéi: utálja a szelet, utálja, ha naptejjel bekenjük, csak ő léphet rá a lábtörlőre (nekünk szigorúan tilos) és ordít, ha valaki a cuccaihoz nyúl.
Viszont tud nagyon kedves lenni és ha olyanja van, akkor szívesen átengedi a játékait. A nagyokhoz kifejezetten vonzódik, az a legnagyobb szerencse, ha van egy nagyobb kislány, aki szívesen játszik vele. Ilyenkor nekünk van egy szabadnapunk.
És változatlanul nagyon-nagyon apás!

2011. június 15., szerda

Címszavakban

  • Múlt hétvégén elmentünk Szigetszentmártonba, Gyurival gyerekkorunk közös színhelyére. Borit vagy a Dunából vagy a kerti gyerekmedencéből nem lehetett kihúzni, a nagyszülők kényeztették, mi addig szedtünk egy nagy adag cseresznyét (már kész is a lekvár). A nap végeredménye a majdnem 12 óra alvás, talán nem kell mondanom, hogy mennyire értékeltük mi is. Most hétvégén folyt. köv.
  • Beszokott a bölcsibe. És még szereti is.
  • Elkezdett tőmondatokat használni (pl. Apa énekel.)
  • A babakocsiban és az autóban énekelget magában.
  • Felfedezte, hogy másnak is van nagy hasa, tehát abban is van gyerek (na jó, ez utóbbira rá kellett vezetni, de azóta fix tudomány.)
  • Alvajáró. Legalábbis, amikor ma hajnalban be kellett hozzá mennem, akkor az ágya melletti kis szekrény ajtaja nyitva volt, az ágyában találtam egy tiszta textil pelust, az apja pedig tagadja, hogy ő lett volna.
  • Voltunk fodrásznál, íme kis hölgy portréja frufruval:

2011. június 9., csütörtök

Hidegfront, de lehet, hogy a dackorszak kezdete

Bori ma bemutatta eddigi élete legnagyobb hisztijét. Az ok komoly és súlyos volt; a hűvösebb idő miatt hosszú nadrágot adtam rá. Volt rugdosás, ordibálás, földre vetem magam, végül "levette" felkiáltással nadrág rángatás. Aztán nagy nehezen megnyugodott és másfél órát aludt a kanapén (ahol még soha), így:

A öltözködés amúgy is egyre neuralgikusabb pont, de a kánikulában elfogadható, hogy a kisgyerek egy szál pelenkában rohangáljon itthon. (Vagy abba sem, mert néha azt is leveszi. És akkor a szülő azért drukkolhat, hogy ne a kanapén, ágyon stb. kapja el az ihlet a Borit. Mert a bilin sosincs ihlet.)
Szóval mostanság egyre inkább van akarata, valószínűleg megspékelve kezdeti féltékenységgel a Juli miatt.

Viszont a bölcsi egyre jobban bejön, mindkettőnknek. Eddig négyszer voltunk, a harmadik alkalomtól már ott tudtam hagyni egyedül. Most tartunk két óra önálló bölcsizésnél, de láthatóan egyre jobban megy a dolog, úgyhogy remélem hamarosan eljutunk az önálló délelőttökig. Bori már tudja a bölcsis nénije és a többi gyerek nevét, játszik, eszik a többiekkel, szóval önállósodik.
Bölcsisek nézik a szelektív szemeteskocsit, nincs is ennél izgalmasabb!


2011. május 31., kedd

22 hónap

Egy kicsi megkésve.
Azt hiszem a fő akciónk a bölcsi. Bár azért bölcsibe járásnak nevezni a dolgot nem lehet, Bori két délelőttöt fog ott tölteni. Itt van a szomszéd utcában - magán persze - van 4-5 gyerek, lehet játszani és minden nap angoloznak. (Az egyik három éves kisfiú már pl. tök szépen beszél, ahogy megjön az angolos néni, azonnal angolul kérdezgeti. Mondjuk nem csak ezért néztem ki ideális vőjelöltnek, nagyon jófej kissrác, amúgy is:)
Pénteken már megpróbálom Borit néhány órára magára hagyni. A hétfői délelőtt annyira jól sikerült, hogy 8-tól 10-ig nem is nézett rám. Néha hívogatott, de Anett, az óvónéni mindig megnyugtatta, én meg csöndben ültem az előszobában. 10-kor viszont volt egy nagy elfáradásból eredő anya nyakán lógós időszak, erre úgy gondolom érdemes visszamenni.
Bori szókincse bővül, mondatokba még nem áll össze, de a szavak szépen jönnek és nagyon sok mindent el tud velük magyarázni. Meglepő dolgokra emlékszik, meglepő dolgokon akad fenn (pl.: Gyuri reggel nem azonnal veszi fel a pólóját, erre szinte sírós hangon közli: apa, póló, nincs, felvesz).  A hozzánk érkezőkkel szigorúan közli, hogy "papucs", miközben mostanság nem bírjuk ráadni itthon a szandált. Sokat rajzol, sokat nézeget könyveket, keveset eszik (a védőnő szerint nincs ideje rá, mert annyi a dolga). Persze, ha édesség van, akkor mindjárt bármennyi belefér. Ma az anyai nagymamája sütött "palintát", erre mindjárt lecsúszott egy korai ebéd.
Önállóan csúszdázik, már nagy csúszdán is, elmélyülten homokozik, többször mondta már másnak, hogy "kérem" azt a bizonyos dolgot és rá lehetett venni egy "tessék" társaságában tárgyak átadására is. Halad a szocializáció rögös útján...


2011. május 18., szerda

Szülők szabadságon, Juli

Másodszorra és egy időre utoljára.
A sikeres januári franciaországi út után elhatároztuk, hogy mindenképpen beiktatunk még egy kettesben lazulást. Így aztán összevont névnapi-szülinapi ajándékokként kaptunk Kiniéktől Csödére két éjszakát. A falu az erdő szélén van, innen már nem megy tovább az út, teljes a csönd, madarak csiripelnek és ha az ember elmegy sétálni este, akkor a falu kutyája biztos mellé szegődik.
Ez kellett most nekünk; sok alvás, evés, olvasás, beszélgetés. Rendes kisgyerekek voltunk, aludtunk délután is, akkorákat ettünk, mint már régen nem, olvastunk a panzió kertjében, egy napra voltunk bicajunk is, úgyhogy bicajoztunk is egy nagyot. Na jó, ez olyan kismama tempóban értendő, az átlag sebességünk 10 km/óra volt.
Az Őrség gyönyörű, a csárdákban jól főznek, szép időnk volt, szóval teljesen kipihenve értünk haza.  Aztán hétfő este még megtetéztük a lazulást egy hangversennyel, Mitsuko Utchida játszott Schuberteket a MüPában.
Így:

Plusz, jövő hétfőn is hangversenyre megyünk, Hommage a Ligeti koncertre, mint minden évben.

És akkor még egy kicsit a kisebbik gyerekről. Múlt héten voltunk ultrahangon, akkor 700 gramm volt, (24. hét) mindene rendben és iszonyú szemérmes. Eddig minden egyes ultrahangon nagy bújkálást tartott, az arcát alig mutatta, hátat fordít ahányszor közelítenek felé. Azt én is érzem, hogy sokat mocorog - persze fogalmam sincs, hogy a Borihoz képest ez több, kevesebb vagy ugyanannyi -, a hétfői hangversenyen nagy táncolást tartott. Aludni azonban még nagyon jól lehet tőle. (Más kiskorú illetőre szoktunk reggelente ébredni:)

2011. május 4., szerda

21 hónap, másodszorra

Az az igazság, hogy egy-két dolog kimaradt a múltkori beszámolóból, plusz jöttek új feature-ök, szóval megérett az újabb poszt.
Kimaradt, hogy bizonyos színeket már felismer, adekvát helyzetekben mondja a nevüket; piros, kék, lila, barna.
Emellett már van egy kis matektudása is, ha valamiből kettőt lát, akkor megjegyzi, hogy kettő. (Erre mondta Rike, hogy van egy lányunk fiú szoftverrel. Remélem ezen a téren ez így marad és matekból jobb lesz, mint az anyja!)
Vannak vicces nyelvi jelenségei: a szó eleji "v"-t nem tudja kimondani, így született a nakond és a nonat. A szó eleji "s" helyett "h"-t használ ld. hárkány, míg pl. az esik szó jól hangzik el.
Elkezdett szerepjátékot játszani. A kedvenc macija mellé Húsvét óta van egy kedvenc plüssnyuszi, ők szinte mindenhova jönnek velünk. Kapnak a reggeliből, ebédből, Bori megitatja őket, együtt táncolnak, rajzolnak, ha könyvet olvasunk, akkor velünk nézik a képeket. Adnak egymásnak puszit, nekem, Gyurinak is, és pár napja Borival simogatják a hasamat és Juli is kap puszit.
Ez amúgy is egy nagy kérdés, hogy mit fog szólni Bori a kistesóhoz. Az első feldolgozási fázison azt hiszem túl vagyunk, átköltözött az új ágyába, a "hol van a Juli" kérdésre megmutatja, megsimogatja. Sokat mesélek neki, hogy mi lesz, ha megjön a Juli. Viszont attól totál kiborul és sír, ha akár a legjobban szeretett Johanna barátnője beül az ölembe. Remélem a maci-nyuszi duó ezen majd tud enyhíteni.
És végül, két napja elkezdte mondani, ha fáradt; közli, hogy álmos. Ma ez oda jutott, hogy a bevásárlás után bevonult az ágyába, itt játszottunk, majd délben elhangzott az álmos szó. Mondtam neki, hogy jó, gyorsan kiteregetek, megmelegítem az ebéd és ehetünk. Mire három perccel később bementem, már húzta a lóbőrt.

2011. április 28., csütörtök

21 hónap (egy kicsit késve)

Tegnap voltunk gyerekorvosnál, úgyhogy kezdve a pontos paraméterekkel:  Bori 85 cm, 11 kg és 16 fog boldog tulajdonosa.
Ínyenc, mint ezt már megírtam. A csirkemáj pástétom mellé bejött a kaviár és a medvehagymás pesto. A tápszer korszak lezárult, elkezdődött a kakaó éra. És nagy kedvence a "tujika" - pöttyös túró rudi becézett formája - amiből maximum napi egyet kap, viszont a szót naponta sokszor-sokszor, elhaló hangon ismételgeti.

Változatlanul nagyon szeret könyveket nézegetni, lett kedvenc babája (egy maci), van kedvenc mesefilmje (nakond=kisvakond). Egyre többet beszél, ezek még inkább szavak, de már sok mindent kifejez vele. (Tegnap a gyerekorvos nagyon megdicsérte, hogy szép tisztán beszél. Én meg kihúztam magam.) Nagyon szereti a zenét, Húsvét tiszteletére Bach h-moll miséjét hallgattuk, mint kiderült, arra is lehet táncolni.
A babakocsit lassacskán díszként hurcoljuk magunkkal, egyre több helyre inkább gyalog jön. Csak persze sosem tudni, hogy mikor unja meg és kéredzkedik be a kocsiba...
Kiniék húsvéti látogatásával kitört a Kini-láz, amíg itt volt vele kell rajzolni, őt kellett megkeresni, hogy megvan-e és jön-e velünk. Amióta hazautaztak, azóta Bori sokat emlegeti. És folyamatosan tart a Petra-láz. Ha jön hozzánk Petra, akkor én. kb. bármit csinálhatok, ők ketten jól megvannak.
Változatlanul nagyon szereti a bicajozást, az ülésében ugrál, miközben megyünk valahová és szereti, ha menet közben a család fogja egymás kezét (ez csak széles utakon működik, ugye.)
Már megmutatja, hogy a tesója, megsimogatja a hasamat, ad rá puszit. Persze nagy kérdés, hogy mi lesz, amikor hirtelen beköltözik a szobájába...

2011. április 19., kedd

Családi képek

Két hete Kikasz csinált rólunk képeket, úgyhogy véletlenül mindhármunkról van fénykép. Itt vannak.

2011. április 16., szombat

Családilag terhes

Gyuri kívánós lett. És két napja hirtelen vett egy tábla csokit is, csak úgy. (Amióta ismerem ilyet sose csinált.)
Bori rákapott a  patikai - gyógynövényekből - terhesek számára kikevert teára.
Én meg növesztem a hasamat.

2011. április 14., csütörtök

Lány

Két ultrahang és egy kromoszómavizsgálat alapján. Ennél biztosabb már nem lehet.

2011. április 12., kedd

Kapcsolatom a kombinált teszttel

A kisebbik gyerekről mostanság nem sok szó esett és ez nem azért volt, mert a második terhesség már nem olyan izgalmas. Sőt.
Elöljáróban a lényeg: a kicsi jól van és egészséges!
De az eddig vezető elmúlt kb. hat hét tele volt aggódással. A címben jelzett kombinált tesztet a 12. terhességi hét környékén csinálják és a Down kór kockázatát vizsgálja. A kombinált teszttel Bori kapcsán se voltam valami jóban, épphogy átcsúsztunk a negatív kategóriába, az orvos tovább is vizsgáltatott, mert nem tartotta igazán meggyőzőnek az eredményt. Úgyhogy a tesztre igencsak rettegve mentem, hogy mi lesz most. Mivel elmúltam 35, az amniócentézis (magzatvízmintavétel) lehetősége erősen a levegőben lógott. Aztán amikor megkaptam a "súlyos kockázat" feliratú teszt eredményt, végképp kiborultam. 
Jött három hét várakozás, amíg el lehetett menni az aminócentézisre. Addig volt időm bőgni, aggódni és megpróbálni felkészülni, hogy mi van, ha nem egészséges; mi kell egy Downos gyereknek, miben más stb. Azért írtam egyes szám első személyben, mert mindezek rám voltak jellemzőek, Gyuri az első perctől azt mondta, hogy a gyerek egészséges, a teszt meg hülyeség, nálam sose ad jó eredményt.
Aztán eljött a várva várt vizsgálat ideje, előtte volt ultrahang. Itt nagyon bíztattak az orvosok, hogy az ultrahangos mérések szerint egészséges. Aztán azért hasba szúrtak. 
Utána megint három hét várakozás az eredményre. Két hét után az orvos azzal bíztatott, hogy ha eddig nem szóltak, hogy baj lenne, akkor valószínűleg nincs is. Ma pedig azzal hívott fel, hogy ő már tutira tudja, hogy minden rendben. Úgyhogy most jön a terhesség lazulós része.
Mindekozben a kisgyerek szépen növeget, egyre többször érzem, hogy mozog, már Gyuri is érezte, szóval minden ok.
Ja, az elmúlt majdnem hat hét csúcspontja az aminócentézis utáni két nap volt, amikor feküdnöm kellett. Úgyhogy felköltöztem az szüleimhez, apa körülugrált, terülj-terülj asztalkám volt, olvastam és aludtam egy csomót, mondhatnánk már ezért megérte.

2011. április 8., péntek

Zenei melléklet

Már egyszer régen rajongtam a Zubolyról, ma fedeztem fel, hogy megint nagyot alkottak.
Volt eredetileg ez a szám,


amiből lett ez a népdal,


ők meg ezt csinálták vele:)

2011. április 5., kedd

Evés

Ez egy nagyobb lélegzetvételű téma lehetne, de annyira nem érdekes, hogy hogyan (mostanság hogyan nem) eszik a gyerek. Elég annyi, hogy ha főzök paradicsomszószt és tésztát, akkor minden rendben, ha nem, akkor erősen kétesélyes az ebéd elfogyasztása. A kétesélyes túlzás, őszintén; ilyenkor inkább nem eszik.
Ma, magamnak, sóskát főztem, hogy ne egyem el Bori paradicsomos tésztáját. Bori azonnal feltelepedett a konyhapultra, kért egy fakanalat és buzgón kavarta a főzeléket. Amikor elkészült és megkóstoltam, akkor "együ" kijelentéssel elvette a kiskanalat és a lábosból elkezdte enni a sóskát. Egy idő múlva adtam neki tányért, majd pár perc múlva rám mutatott, hogy "ebíd", úgyhogy letelepedtünk és megebédeltünk.


2011. április 3., vasárnap