Mindig ilyen mosolygós.
Az újdonság, hogy elkezdett egyszerű mondatokat mondani, pl. Bori alszik, Anna mérges. Ez utóbbi nem ismerős, hanem az Anna, Peti, Gergő könyvek egyik főhőse. APG második fénykorát éli nálunk. Alapvetően Juli is könyvrajongó lett. Nem tudom, hogy ez magától is így alakult volna-e, de mivel mindenben Borit másolja (legfontosabb mondata az "Én is!"), így olvasni is szeret. Magáról már "én"-ként beszél, elkezdte a személyes névmások használatát.
Énekelget, mondókákat mond, már többet felismerhetően. Magyarul és angolul tud számokat tízig, nem mindig sorban, néha kimarad egy-egy, de ami megvan az érhető.
Nagyon szereti, ha mesélünk neki, mostanság a sláger történet arról szól, hogy a sárkányhajó fesztiválon hogyan ijedt meg a főtér színpadán táncoló sárkányoktól.
Szeret rajzolni, festeni, a Borival együtt, hosszasan tud az építőkockákból tornyokat építeni. Próbálkozik az önálló öltözéssel. Kedvenc meséje a Tádé (Mazsola és Tádé).
Változatlanul ő a vagányabb, veszélyesebb gyerekünk. Aki leesik a székről a kompkikötő várótermében, aki kiskanalat dob a párátlanítóba (kiszedhetetlenül, de a gép működik, akkor meg kit érdekel?), aki a tengerbe dobja az itatós poharát.
És bár mindenhol elalszik,
a saját ágyában változatlanul nem egy nagy alvó.
