2011. november 28., hétfő

Juli 3 hónapos

Juli változatlanul maga a nyugalom. Mosolyog, eszik, alszik és elkezdett beszélni. A legviccesebb az, amikor evés közben (kb. félidőben) eszébe jut valami nagyon fontos, abbahagyja az evést és mélyen a szemembe nézve mondja-mondja a dolgait. A szoptatási idő ezzel kissé meghosszabbodott.
Most értettem meg, hogy miért is gögicsélésnek hívjuk, amikor a kicsik beszélnek, tényleg elég sok a gö-gö-gö. Amúgy hihetetlenül nehéz videót csinálni róla amikor beszél, mert rögtön csöndbe marad, amikor bekapcsolom a telefonon a videót. Kb.10 némafilmre jut egy hangos. Ez éppen sikeres volt az esti félhomályban:
video

Nagyon érdekes azt figyelni, hogy miben más, miben ugyanolyan, mint a Bori volt ennyi idősen. Kinézetre nagyon hasonlítanak, a pelenkázó fölött lógó játékok közül viszont Juli mást választott magának jóbarátnak:
video
(A háttérzaj: Bori lapozza a könyvét:)

2011. november 27., vasárnap

Bori 28 hónapos

és egy napos.
Számunkra az okoz most nagy könnyebbséget, hogy megtanulta kifújni az orrát. Ezzel az orrszívó Julira hagyományozódott.
Dolgozza fel a trónfosztást: "Apa nem fogja a Julit". Ha fáradt, akkor azt se bírja, ha én fogom, ilyenkor hiszti van. Viszont a Julival nagyon-nagyon kedves. Kettesben lehet őket hagyni, a pihenőszékben "megringatom a Julit", simogatja, puszit ad neki. Mesél neki, a "képzeld, Juli" és a "nézd Juli" mondatkezdés igen gyakori.
Nagyon szereti a bölcsit, pénteken közölte velem, hogy még nem jön, előbb "még játszom egy kicsit a Verával" (bölcsis "néni").
Azt vettük észre, hogy Borinál kimaradt (vagy még nem jött el) a "miért?" korszak. Talán azért mert igyekszünk neki sokat magyarázni, így ő is magyaráz, magyaráz, magyaráz.
Amúgy is, néha magát neveli. Amikor annyira ordított, hogy az apja fogja a Julit, betettük a fürdőszobába, hogy gondolkodjon el egy kicsit. Amikor következőre hasonló esetben elkezdett ordítani, egyszer csak megállt és közölte: "megyek a fürdőszobába". Amúgy, nagyon tisztában van vele, hogy mikor hisztizett nagyot. Múlt vasárnap este jöttünk haza barátoktól, én vezettem. Egész úton ment a hiszti: "Anya nem vezet, apa vezet". (Azt hiszem nem antifeminista, hanem szereti, ha a dolgok, emberek a helyükön vannak. Az autóban pedig a szülők helyen fordítva van, az esetek többségében.) Másnap aztán ment a bölcsibe és elmesélte a Verának, hogy hogyan hisztizett az autóban.
Most vettük észre, hogy már mennyi mindent megtanult észrevétlenül. Azt hiszem a pálmát az "Ákombákom" viszi, hihetetlen tempóban (és ezért a verset szó szerint nem ismerők számára érthetetlenül) mondja végig. Sok dalt tud, és ha kihagyok a Boribonból egy mondatot, akkor ő mondja. Bartos Erikától mostanság Marék Veronika átvette a vezetést; Boribon és Kippkopp tarolnak.
És van két új kedvenc. Az egyik a delfinek. Így aztán a youtube-on delfin show-kat nézünk, mindketten nagyon élvezzük!
A másik a Bori ölében levő könyv szereplői:)

2011. november 18., péntek

Abszolút pech

Az abszolút pech az, amikor a szerda este itt van vacsorázni+beszélgetni egy rég nem látott jóbarát, aztán amikor hazamegy, a Bori (akiben már bujkált a nátha) elkezd nyüszíteni, mert tele van az orra, ezért éjszaka átköltözöm és földön alszom, hogy fél óránként tudjam vigasztalni, aztán csütörtökön fáj a fejem, először azt hiszem, hogy a fáradságtól, de nem, mert délutánra hányásig (bocs) fokozódó migrén lesz, amilyen tíz éve nem volt, és persze a Bori ezt a napot választja arra, hogy ne aludjon délután.
Úgyhogy kettőkor azt mondtam neki, hogy játszhat az ágyában, de onnan ne másszon ki és elmentem aludni a Juli mellé. Becsületére legyen mondva háromnegyed óra múlva az ágyban találtam, jó sok könyv társaságában. Aztán segítséget kértem, mert úgy éreztem, hogy most van az a helyzet, amikor nem bírom a két gyereket ellátni, és amúgy is, mindjárt meghalok. Anyukám megmentett, hozott gyógyszer, szórakoztatta a kiskorúakat, úgyhogy mégse haltam meg, sőt estére összeszedtem magam. 
A nátha mellett viszont jó hír, hogy Bori megtanulta kifújni az orrát. Már csak egyszer-kétszer kell az orrszívó-porszívóhoz fordulni. Éjszaka nyugi, délelőtt mindenki jókedvű volt, és most alszanak. Az élet megint szép!

2011. november 7., hétfő

Annyi minden történés volt mostanság velünk - és most egyáltalán nem a két kiskorúra gondolok -, hogy nem is lehet címet adni ennek a posztnak.
Egyrészt, Gyurinak sok évi várakozás és keresgélés után lett új állása. Nagyon vágyott már valami mást csinálni és végre talált olyat, ami kihívás. Úgyhogy november 1-je óta új munkahelyre jár, eddig nagyon élvezi, lelkes a feladattól (hidas osztályt kell kialakítania) és vidáman megy reggelente munkába.
Aztán. Kapcsolatunk a múlt hét végén új szakaszba lépett: keresztszülők lettünk. Eddig is voltak már keresztgyerekeink, de nem közösen. Most viszont együtt lettünk Saci (Bori keresztszüleinek kislánya) keresztszülei. Saci keményen tiltakozott a kereszténység felvétele ellen, de vesztett. 
Itt már beletörődött a helyzetbe.
Tegnap unokabátyámék kislányát is megkeresztelték, itt aztán nagy családi buli volt, egyre több kisgyerekkel. Bori persze semmit nem aludt az izgalmak hatására, úgyhogy ma kicsit nyűgös volt a bölcsiben. Juli viszont - korábban már ismertetett hírnevét megerősítve -, egy kölcsön mózeskosárban nyomta a szunyát a zsivaj közepén.
Át is csúsztam a gyerek témára:)
Bori október végén abszolválta első igazi kirándulását, végigment a Sport Hotel-Libegő végállomás közötti úton az erdőben oda és vissza is. Egyetlen dolog zavarta csak, Gyuri a kenguruban vitte Julit. Bori ez ellen így tiltakozott: "Apa nem viszi Julit a mókusban!"
És végül: szétolvasztottuk a sterilizálót a főzőlapon. Nem igazán tudjuk, hogy ki kapcsolta be, de a végeredmény egy lyukas műanyag sterilizáló, iszonyat füst és bűz a konyhában, nappaliban, majd kb. két nap szellőztetés. Bori az eseményt így emlegeti: Apa főzött, és mi történt?