2012. július 27., péntek

Főállású nagynéni

Múlt hétvégén egyedül elutaztam Zürichbe, megnézni Dávid babát és újdonsült szüleit.
A dolog sok szempontból szuper volt. Egyrészt, az elmúlt három évben nem voltam egyedül sehol, így kiélveztem, hogy éjszaka nem nekem kell kelni, ha valaki vernyákol (bár semmit nem hallottam) és hogy reggel addig alhatok, ameddig csak akarok. 
Barátkoztam Dáviddal, aki egy csöpp, mosolygós, jó baba. És megállapítottam, hogy hiába igyekszik az ember, csak elfelejti, hogy milyen kicsi manó is egy újszülött.

Főztem mindenféle finomakat, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan gyerek után kellett volna rohangálnom. Voltunk sétálni a városban Dáviddal hármasban és Kinivel kettesben is. Még a kedvenc Chagall ablaküvegeimre is jutott idő. Végül, rendes nagynénihez méltóan, esti gyerekőrzést és cumisüvegből etetést is vállaltam, hogy Kini és Andris egy kicsit kiruccanjanak. 

2012. július 26., csütörtök

Bori három éves

Tegnap este elnosztalgiázgattunk a három évvel ezelőtti esténken, ami úgy kezdődött, hogy magas volt a vérnyomásom...
Most meg itt van egy három éves, egyre önállóbb nagylány, minden kicsiségével együtt. Fontos megállapításunk, hogy a dackorszak a harmadik életév beköszöntével nem ér véget. Legalábbis Borinál nem. Csapataink igen gyakran harcban állnak.
Nagyon csaj, tombol  a rónaszín őrület, mindenből rónaszínűt akar, a királylányokért rajong,
(fátyol textilpelenkából)
a körömlakkról viszont még le lehet beszélni. A hosszú hajat nem bírja, úgyhogy rövid csajos frizurája van, a fodrászolást minden alkalommal nagyon élvezi.
Az evése a nulla felé tendál, kivéve, ha édességről van szó. Elvittem biorezonancia vizsgálatra is, mert semmi egészséges dolgot nem eszik. Erre kiderült, hogy jó raktárai vannak, mert a vitamin és ásványi anyag szintje teljesen jó. Ennyit az aggódásokról.
Már éjszaka sem alszik pelenkában, balesetek azonban még előfordulnak. Nagylánysága jeléül már elment egyedül nyaralni három napra az unokatesóival az apai nagyszülők telkére. Nagyon élvezte, tegnap, amikor este érte mentem annyit levettem, hogy arany élete volt, mert ő volt a kicsi.
Mert néha még ám kicsi. Hiába próbáljuk sokat dédelgetni, erős a féltékenysége Julival szemben. Meg is mondta az anyai nagymamájának, hogy őt már nem dédelgetik annyit. Az ember azt hiszi, mindent megtesz, hogy ne legyen szeretethiányos az a gyerek, aztán mégis. 
Ez volt az első olyan szülinapja, amire nagyon készült és igazán nagyon kiélvezte. Vittünk az oviba tortát (csokitortát rendelt), hogy délben felköszönthessék, aztán délután itthon volt nagy mulatság, keresztszüleivel, Johanna barátnőjéékkel és még egy csokitortával. Élvezte az ajándékait, élvezte, hogy ő van a középpontban, már tegnap este  alig lehetett lefektetni és ma este is még nagyon ment a pörgés. Már öröm neki ajándékot adni, mert nagyon tud örülni.
A harmadik életév összességében a nagy okosodás és ügyesedés, valamint a nagy harcok kora volt.

(Úton a Balaton felé,  a nagy strandolási előkészületek kimerítették.)























2012. július 17., kedd

Ikrek

Ezt nehéz dolog elmagyarázni, próbálkoztunk vele, hogy kik az ikrek. Bori  így értette meg:

Amikor együtt voltam a Julival anya pocakjában, én is iker voltam a Julival!

2012. július 7., szombat

A jó evő

A kánikulában Bori - amúgy sem nagy - étvágya megcsappant. Egy dolgot volt hajlandó enni, a zsömlét. Aztán ma reggel:

Gy: Bori, megcsinálom Neked a zsömlét. Teszek bele margarint, sonkát, finom szendvics lesz!
B: Nem kell mindig szendvicset enni!

2012. július 2., hétfő

Hinta

Juli első szava. Teljesen adekvátan használja.
Akkor mondja, ha kulcsot hintáztat a kezében vagy ha a játszótéri hintát meglátja.


video