Múlt hétvégén egyedül elutaztam Zürichbe, megnézni Dávid babát és újdonsült szüleit.
A dolog sok szempontból szuper volt. Egyrészt, az elmúlt három évben nem voltam egyedül sehol, így kiélveztem, hogy éjszaka nem nekem kell kelni, ha valaki vernyákol (bár semmit nem hallottam) és hogy reggel addig alhatok, ameddig csak akarok.
Barátkoztam Dáviddal, aki egy csöpp, mosolygós, jó baba. És megállapítottam, hogy hiába igyekszik az ember, csak elfelejti, hogy milyen kicsi manó is egy újszülött.
Főztem mindenféle finomakat, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan gyerek után kellett volna rohangálnom. Voltunk sétálni a városban Dáviddal hármasban és Kinivel kettesben is. Még a kedvenc Chagall ablaküvegeimre is jutott idő. Végül, rendes nagynénihez méltóan, esti gyerekőrzést és cumisüvegből etetést is vállaltam, hogy Kini és Andris egy kicsit kiruccanjanak.
Utólag is még egyszer nagyon köszönjük! Azóta erősen fogyófélben van a következő adag madértej, és mindjárt megy be a tökéletes kenyér a sütőbe ;)
VálaszTörlésNagyon jót tettél nekünk.
Én is tegnap sütöttem "a" kenyeret. Megállapítottam, hogy römertopfban lesz a legjobb:)
VálaszTörlés