2012. december 28., péntek

Juli 16 hónapos

 (Ilyen idő van ma:)
A 15 hónapos bejegyzésből kimaradt, hogy 16 foga van, úgyhogy ezzel kezdem, azóta nem lett több.
Önállóan eszik, megmutatja kezét, lábát, fejét, pocakját, orrát, fülét. Fejét rázza, ha nemet int, viszont fenékből indulva bólogat egész testével, ha igent mond. Nagyon szeret enni, eddig egy dolog nem ment át, a mákos guba. 
Sok szó elejét mondja, és természetesen az ápa a kedvenc szava és kedvenc személye. Ha ápa jelen van, aja mehet a süllyesztőbe. Borival már nagyon jól játszanak együtt. (Ennek oka elsősorban Bori, aki már okos, ügyes nagy és hajlandó a Julival foglalkozni.) Nagyon szeret könyveket nézegetni, énekelni, "beszélni"; pár hete ki kellett vinnem a miséről, mert a szentbeszéd alatt ő is folyamatosan és hangosan mondta a magáét.
Változatlanul mosolygós, jókedvű, barátságos. Egész jól alszik, kivéve, ha nagy szél van kinn, akkor megzavarodik.
Egyedül csúszdázik, nagyon szeret hintázni, mindenhova felmászik, félelemérzete változatlanul nulla, ennek eredményeképpen itt-ott vannak harci sérülései.

2012. december 3., hétfő

Mikulások

A hétvége a Mikulások jegyében telt.
Pénteken volt Bori ovijának a karácsonyi bulija, mivel pedig az angolszász országokban a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékokat, a gyerekek előadása után megjelent Santa.
Az előadásban Bori is lelkesen részt vett és mandarinul énekelt. 

 
Santa Claushoz egy méternél közelebb nem merészkedett, kinyújtotta karral vette át az ajándékát. Juli egy pontig bátrabb volt, viszont Santa térdén már megbánta nagy bátorságát.


Aztán tegnap délután volt a magyar kolónia mikulásozása. Bori itt már bátrabb volt és szóba állt a Mikulással, a közös képről a nagy evés miatt maradt majdnem le. 


2012. november 29., csütörtök

Mandarin

Bori ovijában - mint minden international oviban - van foglalkozás mandarin nyelven is. A mai ebédnél Bori énekelgetett is egy dalt, ami biztos nem angolul volt, úgyhogy arra tippeltem, hogy a gyerek mandarinul énekel.
Mesélem a történetet a szüleimnek, mire apukám:
Borikám, ha megtanulsz mandarinul, kapsz tőlem egy ajándékot!
A nagy gyümölcsevő válasza:
Nem kérek mandarint, csak ajándékot kérek!

2012. november 28., szerda

Juli 15 hónapos

És nagyon önálló. A babakocsiba beültetni egy közelharc, egyedül eszik (minimális segítséggel). Változatlanul mindenevő, szülei nagy könnyebbségére. Nagy lelkesedéssel most fogat, akár naponta négyszer, ötször is. Ehhez biztos semmi köze a Villám Mcqueen-nel díszített, cukrot nem tartalmazó, ennek ellenére hihetetlenül édes fogkrémnek.
Egész sok állathangot tud és néhány szót is (apa, hoppá, hapci, tessék, Bori - azaz apa, hoppá, hap, tesz, Boji) Ha valamit nagyon szeretne, akkor megáll az ember előtt és toporog, hogy történjen már meg a várva vár dolog. Összetett utasításokat megért és lelkesen végrehajt.
Mosolygós, jókedvű, barátságos. Megállás nélkül tesz-vesz, olvas, mindenben próbálja Borit utánozni. Végre eljött az idő, hogy kezdenek jól meglenni együtt. Bori már ajnározza, dédelgeti és neveli, sokszor-sokszor hallom vissza a saját szavaimat.

2012. november 22., csütörtök

Ovi

Ettől a héttől heti kétszer jár Bori óvodában, kedden és csütörtökön.
Kedden háromnegyed órát, ma két órát (azaz majdnem a teljes ovis napot) ott töltötte. Kicsi nyűglődéssel értünk oda mindkét alkalommal, mindkétszer szó nélkül bement és mindkétszer akkor picsogott egy kicsit, amikor érte mentem. (Nem azért, mert érte mentem, hanem, szerintem, akkor jött ki a sok újdonság okozta feszültség.) Az óvó nénije szerint az ott töltött idő alatt nagyon rendben volt.
Hallottam, hogy próbál angolul beszélni, az eldöntendő kérdésekre legalábbis válaszolt. Ez biztató!

2012. november 19., hétfő

Táncolás

Bori elkezdett a helyi balettiskolába járni a Tots in Tutu csoportba. Eddig kétszer volt, lelkesedése határtalan. Szombaton, a második alkalom előtt, ahogy felébredt reggel, már indulni akart, reggelizni nem volt hajlandó. Amikor elsőként megérkeztünk és felvette vadiúj tütüs rónaszín ruháját, rögtön elbúcsúzott tőlem és már ment is Miss Michelle után. Aki még csak átöltözni indult...

2012. november 12., hétfő

Bori hintázás

A titokgyerekünk újabb titka. 
Bori eddig egyszer-egyszer, rövid időre volt csak hajlandó beülni a hintába. Elkönyveltük, hogy ő inkább a csúszdázós fajta. Aztán ma felült a hintára és több, mint egy órán át le sem szállt. Rögtön hajtani is tudta magát. 

Juli is csak lesett.



Csomborral (magyar-amerikai haver kisfiú)



2012. november 1., csütörtök

Testvérek


Van az az eszményi és ideális helyzet, amikor egy kisgyereknek testvére születik, a nagyobbik a kisebbiket rögtön keblére öleli és boldogan közli a világgal, hogy neki van testvére. Na, a Bori nem ilyen.
Eleinte Juli nem érdekelte, nem lehetett mit kezdeni vele. Aztán egyenesen zavarta, hiszen a kicsi elkezdett odamászni a dolgaihoz, sőt, hozzájuk is nyúlt, hát rémes. Mostanság pedig már kezd Julinak is ereje lenni, ha ki akarsz venni valamit a kezéből, nem adja könnyedén és hozzá még visít is. Vagy meghúzza a hajadat. Bori pedig ordít vele, vagy esetleg fellöki, megüti. Akkor sírás, leszidás, felek vigasztalása.
Juli mindemellett első pillanattól fogva rajongva figyeli a nővérét és olyan mosolyt senki kap, mint a Bori. És olyan kacagást sem.
És lassan, lassacskán, néhanapján Bori is elkezd Juliban a zavaró elemnél többet meglátni. Mert egyre gyakrabban közli, hogy "nagyon szeretem az én kistestvéremet" vagy "gyere Juli, öleljük meg egymást". És akkor ilyet is elkap az ember (és ez nem egy pillanatig tart, hiszem a telefonomat ki kellett vennem a táskámból), és arra gondolok, van remény!


2012. október 28., vasárnap

Juli 14 hónapos

Igazából nincs új feature. Jön-megy, rendesen eszik, kb. rendesen alszik. Nagyon jókedvű és egyre akaratosabb. A cukiságára épít, egy mosollyal mindent elintéz, mindenkit levesz a lábáról. Félelemérzete nulla, egy percre sem lehet magára hagyni. Azt hiszem  - mert nem mérte senki -, mostanság sokat nőtt és hízott, elég sok ruhát kellett eltenni. Kinövesztett négy új fogat (őrlőket), igazán kicsi nyűglődéssel. Ezt nagyon értékeltük.
Bújós gyerek, szereti, ha ölelgetjük. Szeret olvasni, hozza a könyvét, a kezembe adja, majd hátat fordít, kezeit oldalsó középtartásba emeli és várja, hogy az ölembe ültessem. Ettől persze a szülő elolvad. Néha már kezébe veszi a tollat, ceruzát és rajzolgat. Tudja hol az okos feje és az orra. Integetéskor párszor már mondta, hogy bye-bye. És tud puszit dobni. 
Szőkeségével hódít a fekete hajúak országában. Számtalanszor fotózkodtak vele - és Borival - vadidegenek.

2012. október 27., szombat

Mozizunk

Tegnap este, miután lefektettük Julit, hármasban leültünk és megnéztük a Némó nyomában c. alapfilmet. Nagyon tetszett és sokszor nagyon izgultunk és ma még sokszor-sokszor megbeszéltünk egyes részeket. Szóval, Borival már lehet mozizni!

2012. október 11., csütörtök

Játszóház

a 31. emeleten.

 Ez egy gyerekfoglalkoztató játszóháza, vagyis inkább tomboldája. Sok gyerek rohangál, labdák, csúszdák, mászókák mindenfele, szól a zene. Bori táncolt, Juli mindenre felmászott, nagyon élvezték.
Minket Caroline hívott el, akinek a kisfia Julival egyidős. Ott volt még két, a kicsikkel egyidős baráti gyerek is. Borit nem zavarta a manósereg, rohangált, mászott, táncolt. Juli pedig aktivitásban - és veszélyességben - a három másikkal felért.



(A képek ne tévesszenek meg senkit, sokan voltak, csak én az utolsó pillanatban kaptam elő a telefont.)

És a higiénia jegyében; alighogy beléptünk itt is lázmérés volt, mielőtt bementünk a játszóházba minden játékot lefertőtlenítettek és a belépéskor mindenki kapott a kezére fertőtlenítő gélt. 
Én pedig megállapítottam, hogy a 31. emeleten már nincs tériszonyom.

2012. október 8., hétfő

Egy hónap

Ma egy hónapja érkeztünk.
A lányok kb. egy hét alatt átálltak. Előzetes félelmünk, miszerint mit fognak szólni ehhez az óriási változáshoz, alaptalannak bizonyul. 
Egy szóval (már aki rendesen tud szavakat mondani) sem tiltakoztak a körülmények igencsak komoly megváltozása miatt. Bori - aki a költözést megelőzően az éjszakai szobatisztaság ígéretes eléréséből teljesen visszaesett - két hete teljesen és véglegesen szobatiszta lett. Abszolút saját elhatározásából.
Juli a szállodai kiságy helyett kapott egy rendes gyerekágyat, ebben már rendesen alszik.
Elég jól esznek, ki jól, ki jobban. A tengertől változatlanul oda vannak, nem lehet őket a vízből kiszedni.
Nem zavarja őket a nagy nyüzsgés, a hangzavar sem. Bárhol eljátszanak, mert bárhol lehet fogócskázni és bújócskázni. Nagyon jó játszótereket fedeztünk fel, de van, hogy el se jutunk a közeli parkba. Az odavezető tengerparti sétány ugyanis a kikötő mellett megy el, ahol meg lehet nézni a Makaóra jövő-menő hajókat. Plusz, itt helikopterleszálló is van, Bori minden egyes helikoptert integetve fogad és búcsúztat.
Bori változatlanul harcban áll a világgal (leginkább a szüleivel), de nem jobban, mint eddig. Ha viszont olyanja van, akkor segítőkész, jólelkű, alkalmazkodó. Van kedvenc portása, neki mindig beszámol az életéről, magyarul. De ha valakinek valamit nagyon el szeretne mondani, akkor megkérdezi tőlem, hogyan mondják angolul. Nagyon kellene már neki az állandó gyerektársaság, jó lesz az ovi. A héten megyünk gyerekfoglalkozásra, ha beválik, állandósítjuk. Nagy jó pont nála, hogy önállóan mozgólépcsőzik.
Juli bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb. Könnyebb, mert még nem dacol, jobban eszik, nehezebb, mert hihetetlenül bátor, ezért önveszélyes. Julival felszállni egy buszra, komoly kihívás. A babakocsit ugyanis a buszon össze kell csukni, a gyereket ölbe fogni és elszórakoztatni. A tengerpartra vezető út 35 perc, kanyargós. A buszosok pedig mennek mint a veszedelem. Én hányingerrel küzdve próbálom Julit az ülésen tartani, nem kis mutatvány. Persze a tengerpart, a fürdés mindent megér.

2012. október 5., péntek

Bori és az ovi

Van néhány dolog, amiért fáj a szívem, az egyik Bori budapesti ovija. Innen megoldhatatlan, hogy a Kolibribe járjon, úgyhogy marad a helyi ovi. Vagyis a helyi, international ovi. 
Ma elmentünk megnézni egyet Discovery Bayben. (Még nem döntöttük el, hogy ott fogunk-e lakni, de a lakáskérdésben döntő szempont az ovi.). Ez egy magán intézmény, ami angol rendszerben működik, angol vezetéssel, angol "tanrenddel". Azaz négy éves koruk után elkezdenek írni-olvasni.
Tanulom a csoportbeosztást (K1: kis-, K2: középső-, K3: nagycsoport) és a nagyon más foglalkoztatási rendet. Mert itt a három évesekkel  maximum napi három órát foglalkoznak. Vagy délelőtt vagy délután. Várólista van, erre feliratkoztunk a bejelentkezéssel együtt, és így sem biztos, hogy Bori januárban elkezdheti az ovit. Inkább a február a reális. És akkor is a délutáni csoport, mert aki a délutáni csoportban van, mind várólistás a délelőtt csoportba.
Ennyit a nehézségekről. És akkor a pozitívumok. Nagyon szimpatikus hely, a vezetőnő vitt körbe, szépek a csoportszobák, helyesek az óvónők. Bori rögtön letesztelte a gyerek klotyókat, bevonult a K1 szobába és megtízóraizott a csoporttal. Evett almakompótot! A Bori! (Na jó, nem sokat, de evett.)
Fél óra után pedig nem akar elindulni.

2012. szeptember 28., péntek

Juli 13 hónapos

Maga a veszedelem, ön- és közveszély. Jön-megy, felmászik, leesik. Bömböl két percet, majd jön-megy, felmászik, leesik. Hihetetlenül kíváncsi mindenre, nagyon ügyesen nyit ki gyógyszeresdobozt, krémes tubust, a karórám a klotyóban landolt, a cipők gyakran a kádban. Kiderült, hogy nincs tériszonya, a kilencedik emeleten nagyon szeret az erkélyre kimenni és a rácsba kapaszkodva nézelődni. Nem tud kiesni, de nekem - aki tériszonyos - nem jó érzés. Viszont addig már eljutottam, hogy hagyom álldogálni, nem ugrom utána.
Hurrikán tevékenységét viszont nagyon édesen teszi (mondhatnám cukin), mosolyog, elégedett a világgal. Már nézegeti a könyveket, hozza, hogy olvassunk belőle. Integet, tapsol és meg tudja mutatni hol az okos feje. 
Mindent megeszik (ezt változatlanul nagyon értékelem) rugalmas jellem, bárhova vihetjük, jól érzi magát. Azt hiszem zökkenés nélkül alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, amióta van normális méretű kiságya az alvása is jobb. Még mindig nem mondanám tökéletesnek, fel-felébred éjszaka, de alapvetően ezek elég gyorsan megoldható dolgok.
Mond már egy-két szót: apa, anya, ott, oda. Mindent ért, amit mi mondunk neki, ha közöljük, hogy megyünk fürdeni, már robog is a fürdőszobába és mászna be a kádba. Ruhástul.
Ha viszont valamire azt mondjuk, hogy nem, Nem, NEM, NEEEM, akkor hallásproblémái lesznek és kicsit csodálkozva, kedvesen mosolyog.

2012. szeptember 27., csütörtök

Regular

Lett egy házi pékségünk, ahol minden nap legalább egyszer megfordulunk. Lehet náluk mindent kapni, amit európai szájpadlásunk kíván; muffin, mazsolás kalács, croissant, scone, van tiramisu is (ezt a szülinapomra tartogatom) és persze helyi dolgok is. Bori olyannyira állandó vásárló lett, hogy lazán köszön belépéskor, eljövetelkor bye-bye és integetés, ma közölték is vele: see you tomorrow. Egy kis otthonosság érzés.
A pékségben csipesszel tálcára gyűjti az ember, amit kiválasztott. Utána csomagolják.

Napok óta nagyban zajlanak a Mid-Autumn Festival előkészületei, erről majd a HK blogon. Egy kis ráhangolódás itt.

2012. szeptember 24., hétfő

Tenger, tengerpart

Két vizet szerető ember gyereke is  rajongani fog a vízért. Legalábbis a mi (igaz, kis fős) mintánk szerint. Hétvégén kitör az őrület és mindenki rápörög a tengerpart témára. Legyen az egy kis fürdés menet közben vagy egy egész napos strandolás, fürdéssel, homokvár építéssel, dagonyázással, tengerparti ebéddel. 
Az elmúlt hétvégén is a tengerpart dominált, a szombaton délelőttbe még belecsempésztünk egy kis helyi botanikus kertet, mert annak van játszótere (is).
Juli, a nagylányság jegyében pedig nekilátott rendesen enni almát. A felszeletelt verziót köszöni, nem kéri. 


 

2012. szeptember 20., csütörtök

2012. szeptember 17., hétfő

Mit szólnak a gyerekek?

Előzetesen az volt a legnagyobb paránk, hogy fogják venni a lányok a szinte minden tekintetben megújult életük akadályait. Borival sokat beszélgettünk már hetekkel az indulás előtt, próbáltuk felkészíteni a repülőútra, az új lakásra, hogy nem lesz ovi, nem lesznek itt az ovis barátok.
Ma azt tudom mondani, hogy nagyon jó fej módon és rugalmasan fogadták mindketten a változásokat. Egy hét alatt legyőzték a jetleget. A tengerpartot mind a ketten nagyon-nagyon élvezik, kezdenek megbarátkozni az itteni magyarokkal, Bori a szálloda portásának magyarul meséli, hogy merre jártunk, mit vettünk.
Kettőjük kapcsolatának is jót tesz a jelenlegi helyzet, Bori kezdi emberszámba venni Julit, mint pillanatnyilag egyetlen potenciálisan játszótársat. Persze sokat emlegeti az Ulászló utcát, az ovisokat ("Szerintem a tengerparton ma ott lesznek az ovisok is."), minden nap megnézi a búcsúajándékát a többiektől kapott rajzokkal, fényképekkel.
A híresen nem evő Borbálával csodákat művel a tenger-szél-napsütés kombó, a hétvégén nem győztük etetni.
Juli változatlanul mosolygós, olyan lendülettel gyalogol a tengerbe, hogy néha azt hiszem Ausztráliánál fogom tudni csak elkapni. Juli mindig is jó evő volt, itt pedig lelkesen megkóstol mindent, a haltól a noodle soupon át a szójacsíráig.





2012. szeptember 15., szombat

Big Wave Bay

Hongkongba az a jó, hogy akár minden hétvégén lehet strandolni (október végéig). Ma új helyet fedeztünk fel, hála az itteni magyaroknak. Big Wave Bay neve predesztinálja, hogy milyen a víz; erősen hullámzik. Így tele van amerikai szörfösökkel. Meg kínaikkal. És ma magyarokkal is. Kisgyerekeknek a part teljesen jó, mert sokáig kicsi a víz, lehet szaladgálni, fürdeni és a nekünk bokáig érő hullámok is feldöntik őket, amin jót lehet nevetni. 

2012. szeptember 14., péntek

Hongkongi szubjektív

Hongkong annyira érdekes, hogy azt gondoltam, megér egy misét. De legalábbis egy külön blogot, ami nem a gyerekekről szól, hanem a városról, arról, mi milyennek látjuk. 
Úgyhogy íme: http://hongkongiszubjektiv.blogspot.hk/
Jobbra fenn a hongkongi életünk felirat alatt is ott van:)

2012. szeptember 12., szerda

Victoria Park

Milyen is az élet gyerekekkel egy megapoliszban?
Alapvetően nem más, mint Budapesten. Bevásárolunk, játszótérre megyünk, gyerekprogramokat keresünk. De most még minden új; hol a bolt, a boltban mi hol van, milyen érdekes új ételek vannak (pl. halvirsli), van-e itt egyáltalán játszótér, merre vannak a programok, hogy kell odajutni?
Talán furcsán hangzik, de Hongkong az iszonyú tömeg és nyüzsgés ellenére egy hihetetlenül gyerekbarát város. Nem tudok úgy babakocsival lemenni egy lépcsőn, hogy ne ugorna oda valaki és ne fogná meg a babakocsit. Többen próbálják a Bori kezét is megfogni és lekísérni a lépcsőn, na ez kemény elutasításba ütközik. Minden metróállomáson van babakocsis jegykezelés (az automaták olyanok, mint a londoni metróban), és mindenhol van lift, hogy a a mozgólépcsőzést-lépcsőzést, vagy annak egy részét ki lehessen hagyni. A mi megállónknál tegnap jutottam el oda, hogy rájöttem az öt kijárat közül melyik az, ahol végig lifttel fel lehet jutni a felszínre. (Az öt kijárat kb. olyan területet foglal el, mint a Móricz Zs. körtér - Fehérvári úti piac távolsága, szóval nem egy Kálvin tér.)
Mindenki hihetetlenül nyugodt, akkor is, ha két gyerekkel szállok be a metróba vagy keresem a jó kijáratot. Kedveseket mondanak a gyerekeknek (legalábbis erre tippelek, mert a kantonit még nem értem, de annyira mosolyognak az emberek, nemtől, kortól függetlenül), megsimogatják őket, aki tud angolul, szóba elegyedik velem. Ma egy lány szemében (akivel onnan jött a metrós barátság, hogy Juli simogatni kezdte a pasija karját) én lettem a szupernő, mivel két gyerekem van, akikkel csúcsforgalomban 5 nap ittlét után az IKEÁba megyek metróval. És még a kijáratot is megtalálom, hát ez hitetlen!
Ma pedig felfedeztük a Victoria Park játszóterét. Bori annyira felpörgött a sok újdonságtól, hogy majd' egy órán át folyamatosan rohangált és próbálta ki az új dolgokat. Egy idő múlva az itteni klímának hála csatak lucsok volt a haja, de nem állt meg. És Juli is csatlakozott hozzá. Úgyhogy az IKEÁban, ahol megvettük a szokott etetőszéket, soron kívül vacsorázást kellett tartani a két éhezőnek.
Itt van néhány kép a délutánunkról, telefonnal készültek:
https://plus.google.com/u/0/photos/110852377508512134123/albums/5787285085619841809

2012. szeptember 9., vasárnap

Út, első percek

A gyerekeinket megint alábecsültük, nagyon rendesen bírták a repülőutakat. Juli kifejezetten jól aludt, Bori Doháig kihagyta az alvást (leszállás közben elaludt, persze), a Doha-Hongkong útvonalon azonban egy kis lelkes pörgés után, ő is kidőlt.
Jetleg még van nekik, de ma már fél 11-re mindenkit ágyba dugtunk (a tegnapi szintidőnk fél 12 volt).
Már voltunk bevásárolni, van helyi mobilszámunk, ma strandoltunk. Így már két arcát is láttuk a városnak; a felhőkarcolós-nyüzsgőset és a tengerparti kisvárost sétánnyal, andalgással, éttermekkel. 

2012. szeptember 6., csütörtök

Messzi ország

A lakásban mindenhol állnak a dobozok, pakolom a bőröndöket. Széthullóban az életünk, itthon. És holnap nekivágunk, hogy elkezdjünk építeni egy újat, vagy ugyanezt, de kicsit másképp, Hong Kongban.
Gyuri nagyon jó álláslehetőséget kapott egy hong kongi angol cégnél, és úgy döntöttünk belevágunk. Hetek óta készülődünk, pakolászunk, aztán hétfőn kiderült, hogy megvan a vízum, kedden lett repülőjegyünk, pénteken pedig indulunk. Sűrű.
Úgyhogy drukkoljatok, holnap este gondoljatok ránk, amint 10.000 méter magasban próbálunk két remélhetőleg lelkes gyereket elaltatni egy repülőn.
Bori elbeszélésben ilyen lesz nekünk: Elköltözünk a messzi országba. Repülővel megyünk, esténként a repülőn fogunk aludni. A messzi országban fürdünk a tengerben, ami sós és lesznek delfinek és cápák. 
(Bori a cápákat szeretné megetetni, azt még nem tisztáztunk, hogy a cápák mit esznek...)

2012. augusztus 28., kedd

Juli egy éves


És jár. Azt hiszem ez a legnagyobb újdonság. Egyre több lépést tesz meg magától és egyre ritkábban választja a négykézlábazást a séta helyett. Így születésnapjára egy rendes szandált kapott, úgyhogy ebben parádézik.
Nagy előnye, hogy mindent megeszik - Gyurival elég gyakran álmélkodunk azon, hogy van egy gyümölcsevő gyerekünk -, a pépesítésről nagyon hamar leszokott.
Juliban egy mosolygós, vidám természetű, könnyen alkalmazkodó, laza gyereket kaptunk. Mert a második gyerek laza - ez egy fontos megállapításunk. Lazább nekünk, mert már sok mindent megtanultuk a kísérleti nyúl elsőn, és (talán) ettől lazább lesz a kisebb gyerek. Vagy egyáltalán nem ettől, de Juli sokkal lazábban veszi az akadályokat.


Mi pedig lazábban vettük, hogy Juli majd' öt hónapon át nagyon rosszul aludt. Amire az első gyereknél azt gondoltuk, hogy ez már örökké így lesz, a másodiknál már tudtuk, hogy egy idő múlva véget ér.
Nagyon kemény akaratú kislány lesz ám Juli is, az már most látszik. Boriból kiindulva még van egy könnyebb évünk, aztán jön a nagy küzdelmek időszaka. A testvéri kapcsolat hullámzó, Juli lelkesen közelít Borihoz, Bori viszont hol ölelgeti, szeretgeti, hol elküldi, kiabál vele. Ma eléggé megijedtem, hogy nem lesznek jó (közeli kapcsolatban lévő) testvérek. Én egy nagyon jó tesvéri kapcsolatban élek, úgyhogy mást el se tudok képzelni. Jó lenne, ha nekik is legalábbis hasonló és nem rivalizáló kapcsolatuk lenne.

Ha összehasonlítom kettőjük első évét, akkor Bori sokkal hamarabb kezdett el mindenfajta mozgást (viszont később járt) és öt hónapos korától (sokkal kisebb születési súly ellenére) folyamatosan nagyobb volt, mint Juli. Épp most olvastam el, hogy mit írtam Boriról egy éves korában; az erős akarat már ott is szóba került... Kiváncsi vagyok, hogy a második év milyen lesz. 




2012. augusztus 23., csütörtök

Küzdés

Bori délelőtti lustázást tart az ágyában, közben nagyokat nyög.

Gy:  Mivel küzdesz Borikám?
B: Magammal.

2012. augusztus 8., szerda

Testvérek

Bori nagy amplitúdóval hullámzik a féltékenység és az anyaszerep között. Néhány kép a pozitív oldalról:






2012. augusztus 7., kedd

2012. augusztus 5., vasárnap

2012. augusztus 1., szerda

Juli 11 hónapos

volt, már négy napja. Csak Bori ünneplései nem hagytak időt az irogatásra. Szegény második gyerek...
Viszont így legalább tudok adatokat írni, mert ma voltunk a gyerekorvosnál. Tehát 8040 g és 72 cm. Változatlanul nagyon vidám, mosolygós gyerek. Feláll kapaszkodás nélkül, pár másodpercig meg is áll. Tárgyakba kapaszkodva sétál, de önállóan még a biztosabb mászást választja. Az alvása mostanra rendbe jött, elég nyugisak az éjszakáink.
A hinta mellé (amit mostanság háápa néven emleget és a hinta-palinta dallamára énekelve mondja), bejött az apa, hoppá és  pápá is. Babanyelven pedig folyamatosan mondja a dolgait.
Már látszik, hogy erős akarata van, nagy hangon tud tiltakozni, ha valami nem tetszik neki. A kérem szépen felszólításra már hallgat és odaadja a kért tárgyat. Élvezi, hogy egymásnak adogatunk dolgokat a kérem szépen-tessék vezényszavakra.
Nagyon vizes gyerek, medence, Duna vagy Balaton, mindegy neki, a lényeg a lubickolás.

video
(Ez épp a Balatonban készült.)

2012. július 27., péntek

Főállású nagynéni

Múlt hétvégén egyedül elutaztam Zürichbe, megnézni Dávid babát és újdonsült szüleit.
A dolog sok szempontból szuper volt. Egyrészt, az elmúlt három évben nem voltam egyedül sehol, így kiélveztem, hogy éjszaka nem nekem kell kelni, ha valaki vernyákol (bár semmit nem hallottam) és hogy reggel addig alhatok, ameddig csak akarok. 
Barátkoztam Dáviddal, aki egy csöpp, mosolygós, jó baba. És megállapítottam, hogy hiába igyekszik az ember, csak elfelejti, hogy milyen kicsi manó is egy újszülött.

Főztem mindenféle finomakat, anélkül, hogy ezzel párhuzamosan gyerek után kellett volna rohangálnom. Voltunk sétálni a városban Dáviddal hármasban és Kinivel kettesben is. Még a kedvenc Chagall ablaküvegeimre is jutott idő. Végül, rendes nagynénihez méltóan, esti gyerekőrzést és cumisüvegből etetést is vállaltam, hogy Kini és Andris egy kicsit kiruccanjanak. 

2012. július 26., csütörtök

Bori három éves

Tegnap este elnosztalgiázgattunk a három évvel ezelőtti esténken, ami úgy kezdődött, hogy magas volt a vérnyomásom...
Most meg itt van egy három éves, egyre önállóbb nagylány, minden kicsiségével együtt. Fontos megállapításunk, hogy a dackorszak a harmadik életév beköszöntével nem ér véget. Legalábbis Borinál nem. Csapataink igen gyakran harcban állnak.
Nagyon csaj, tombol  a rónaszín őrület, mindenből rónaszínűt akar, a királylányokért rajong,
(fátyol textilpelenkából)
a körömlakkról viszont még le lehet beszélni. A hosszú hajat nem bírja, úgyhogy rövid csajos frizurája van, a fodrászolást minden alkalommal nagyon élvezi.
Az evése a nulla felé tendál, kivéve, ha édességről van szó. Elvittem biorezonancia vizsgálatra is, mert semmi egészséges dolgot nem eszik. Erre kiderült, hogy jó raktárai vannak, mert a vitamin és ásványi anyag szintje teljesen jó. Ennyit az aggódásokról.
Már éjszaka sem alszik pelenkában, balesetek azonban még előfordulnak. Nagylánysága jeléül már elment egyedül nyaralni három napra az unokatesóival az apai nagyszülők telkére. Nagyon élvezte, tegnap, amikor este érte mentem annyit levettem, hogy arany élete volt, mert ő volt a kicsi.
Mert néha még ám kicsi. Hiába próbáljuk sokat dédelgetni, erős a féltékenysége Julival szemben. Meg is mondta az anyai nagymamájának, hogy őt már nem dédelgetik annyit. Az ember azt hiszi, mindent megtesz, hogy ne legyen szeretethiányos az a gyerek, aztán mégis. 
Ez volt az első olyan szülinapja, amire nagyon készült és igazán nagyon kiélvezte. Vittünk az oviba tortát (csokitortát rendelt), hogy délben felköszönthessék, aztán délután itthon volt nagy mulatság, keresztszüleivel, Johanna barátnőjéékkel és még egy csokitortával. Élvezte az ajándékait, élvezte, hogy ő van a középpontban, már tegnap este  alig lehetett lefektetni és ma este is még nagyon ment a pörgés. Már öröm neki ajándékot adni, mert nagyon tud örülni.
A harmadik életév összességében a nagy okosodás és ügyesedés, valamint a nagy harcok kora volt.

(Úton a Balaton felé,  a nagy strandolási előkészületek kimerítették.)