Maga a veszedelem, ön- és közveszély. Jön-megy, felmászik, leesik. Bömböl két percet, majd jön-megy, felmászik, leesik. Hihetetlenül kíváncsi mindenre, nagyon ügyesen nyit ki gyógyszeresdobozt, krémes tubust, a karórám a klotyóban landolt, a cipők gyakran a kádban. Kiderült, hogy nincs tériszonya, a kilencedik emeleten nagyon szeret az erkélyre kimenni és a rácsba kapaszkodva nézelődni. Nem tud kiesni, de nekem - aki tériszonyos - nem jó érzés. Viszont addig már eljutottam, hogy hagyom álldogálni, nem ugrom utána.
Hurrikán tevékenységét viszont nagyon édesen teszi (mondhatnám cukin), mosolyog, elégedett a világgal. Már nézegeti a könyveket, hozza, hogy olvassunk belőle. Integet, tapsol és meg tudja mutatni hol az okos feje.
Mindent megeszik (ezt változatlanul nagyon értékelem) rugalmas jellem, bárhova vihetjük, jól érzi magát. Azt hiszem zökkenés nélkül alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, amióta van normális méretű kiságya az alvása is jobb. Még mindig nem mondanám tökéletesnek, fel-felébred éjszaka, de alapvetően ezek elég gyorsan megoldható dolgok.
Mond már egy-két szót: apa, anya, ott, oda. Mindent ért, amit mi mondunk neki, ha közöljük, hogy megyünk fürdeni, már robog is a fürdőszobába és mászna be a kádba. Ruhástul.
Ha viszont valamire azt mondjuk, hogy nem, Nem, NEM, NEEEM, akkor hallásproblémái lesznek és kicsit csodálkozva, kedvesen mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése