2013. május 28., kedd

Juli 21 hónapos

És kissé beteg, úgyhogy holnap először eljutunk egy gyerekorvoshoz. A gyerekorvos már szakellátás, az alapellátást itt a háziorvos végzi kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 
Amúgy, belépett a "mi ez? mi ez?" korszakba, állandóan kérdez. Megtanulta Boritól, hogy azt kell mondani: mesélj! Beáll elém két babával, nyújtja az egyiket és közli a varázsszót. Mesélni mostanság két dologról kell: 1. zsiráf (a makói komp újságján láttunk egy zsiráfcsaládot egy ház körül, nagyon megmaradt), 2. mammut (Jégkorszak mese miatt).
Viccesen szed fel mindent a körülötte lévő nagyoktól: "nézd csak, hurrá" (ha megjön az apjuk).
Sokat néz könyvet, sokat rajzol, szeret gyurmázni. Ezek persze nem tartanak hosszú ideig, de érdeklik. Bori mostanra lett ideális testvére, szeretgeti, dédelgeti, becézgeti a kisebbet. Juli amúgy a kedvesebb, jószívűbb, könnyebben ad át dolgokat, könnyebb az osztozkodásról meggyőzni.
Az oviban reggel ő is leveszi a cipőjét és megy be a gyerekekkel könyvet olvasni. Kisebb-nagyobb meggyőzések árán jön csak el. Kindermusikon változatlanul nagyon aktív, meg amúgy is. Egyhelyben üldögélésről szó sem lehet, mert "kiszáll, kimegy, kelj fel" (mondja ez utóbbit nekem). Kissé rettegek a 15 órás hazaúttól, ahol 5 perc után közölni fogja velem, hogy "kiszáll".
Szőke ciklon, édes, mosolygós kis manó, de nagy veszedelem. Erős az akarata, mennek már a hisztik, a terrible twos a mi gyerekeinknél azt jelenti, hogy a dackorszak két évig tart, másféltől három és fél éves korig. Bori pont kijött belőle, legalább nem egyszerre nyomják.

2013. május 27., hétfő

Smoothie

Az éve híre -  Bori elkezdett smoothie-t inni. Azaz gyümölcsöt visz be a szervezetébe.
Persze szín alapján válogat, a piros és lila gyümölcsös smoothie jöhet csak, de abból minden nap egy-kettő. Előre látom, hogy hazautunk bőröndjei mivel lesznek tele.

2013. május 1., szerda

Kirándulás

Indul az út felfelé.

Az első, igazi, amit Bori az elejétől a végéig gyalogolt. Pedig nem volt könnyű.
Egy kilátóhoz mentünk fel, az itteni hegyek pedig meredekek. Sokat kellett lépcsőzni, volt, hogy vízmosáson, sziklákon mentünk fel, olyan helyeken, ahol a downhill (terep?) bicajosok szeretnek lefelé menni. Találkoztunk is eggyel útközben, aki csákánnyal épp a tökéletes ugratókat ásta az útba. 
Juli lefelé elaludt a hátamon, Bori viszont jött. A nagy aktivitásban biztos Szofi barátnője is sokat segített, aki szintén szinte végig gyalogolt. 
A kilátóból látszott egész Discovery Bay, a tenger, vitorlásokkal, érkező komppal, szóval megérte, valószínűleg megyünk máskor is. Az egész túra másfél óra volt, kifejezetten gyerekeknek. A nagy mászást nagy ebéd és nagy alvás követte, az egész család részéről.