Előzetesen az volt a legnagyobb paránk, hogy fogják venni a lányok a szinte minden tekintetben megújult életük akadályait. Borival sokat beszélgettünk már hetekkel az indulás előtt, próbáltuk felkészíteni a repülőútra, az új lakásra, hogy nem lesz ovi, nem lesznek itt az ovis barátok.
Ma azt tudom mondani, hogy nagyon jó fej módon és rugalmasan fogadták mindketten a változásokat. Egy hét alatt legyőzték a jetleget. A tengerpartot mind a ketten nagyon-nagyon élvezik, kezdenek megbarátkozni az itteni magyarokkal, Bori a szálloda portásának magyarul meséli, hogy merre jártunk, mit vettünk.
Kettőjük kapcsolatának is jót tesz a jelenlegi helyzet, Bori kezdi emberszámba venni Julit, mint pillanatnyilag egyetlen potenciálisan játszótársat. Persze sokat emlegeti az Ulászló utcát, az ovisokat ("Szerintem a tengerparton ma ott lesznek az ovisok is."), minden nap megnézi a búcsúajándékát a többiektől kapott rajzokkal, fényképekkel.
A híresen nem evő Borbálával csodákat művel a tenger-szél-napsütés kombó, a hétvégén nem győztük etetni.
Juli változatlanul mosolygós, olyan lendülettel gyalogol a tengerbe, hogy néha azt hiszem Ausztráliánál fogom tudni csak elkapni. Juli mindig is jó evő volt, itt pedig lelkesen megkóstol mindent, a haltól a noodle soupon át a szójacsíráig.
A tenger-szél-napsütés kombó az emberek többségének jót tesz, erre jöttek rá az utazási irodák is.
VálaszTörlés