És nagyon önálló. A babakocsiba beültetni egy közelharc, egyedül eszik (minimális segítséggel). Változatlanul mindenevő, szülei nagy könnyebbségére. Nagy lelkesedéssel most fogat, akár naponta négyszer, ötször is. Ehhez biztos semmi köze a Villám Mcqueen-nel díszített, cukrot nem tartalmazó, ennek ellenére hihetetlenül édes fogkrémnek.
Egész sok állathangot tud és néhány szót is (apa, hoppá, hapci, tessék, Bori - azaz apa, hoppá, hap, tesz, Boji) Ha valamit nagyon szeretne, akkor megáll az ember előtt és toporog, hogy történjen már meg a várva vár dolog. Összetett utasításokat megért és lelkesen végrehajt.
Mosolygós, jókedvű, barátságos. Megállás nélkül tesz-vesz, olvas, mindenben próbálja Borit utánozni. Végre eljött az idő, hogy kezdenek jól meglenni együtt. Bori már ajnározza, dédelgeti és neveli, sokszor-sokszor hallom vissza a saját szavaimat.
Nagyon vicces, amikor az ember visszahallja sajátmagát. Ennél már csak az viccesebb, amikor azt hallja vissza, amit neki mondtak a szülei, és ifjú korában megesküdött, hogy ilyet aztán ő sose fog mondani a saját gyerekének. Aztán tessék!
VálaszTörlés