Juli változatlanul maga a nyugalom. Mosolyog, eszik, alszik és elkezdett beszélni. A legviccesebb az, amikor evés közben (kb. félidőben) eszébe jut valami nagyon fontos, abbahagyja az evést és mélyen a szemembe nézve mondja-mondja a dolgait. A szoptatási idő ezzel kissé meghosszabbodott.
Most értettem meg, hogy miért is gögicsélésnek hívjuk, amikor a kicsik beszélnek, tényleg elég sok a gö-gö-gö. Amúgy hihetetlenül nehéz videót csinálni róla amikor beszél, mert rögtön csöndbe marad, amikor bekapcsolom a telefonon a videót. Kb.10 némafilmre jut egy hangos. Ez éppen sikeres volt az esti félhomályban:
Nagyon érdekes azt figyelni, hogy miben más, miben ugyanolyan, mint a Bori volt ennyi idősen. Kinézetre nagyon hasonlítanak, a pelenkázó fölött lógó játékok közül viszont Juli mást választott magának jóbarátnak:
(A háttérzaj: Bori lapozza a könyvét:)
Cuki, ahogy igyekszik kifejezni magát, különösen az esti hangulatvilágításban tud jól koncentrálni a precíz hangképzésre :)
VálaszTörlés