Az abszolút pech az, amikor a szerda este itt van vacsorázni+beszélgetni egy rég nem látott jóbarát, aztán amikor hazamegy, a Bori (akiben már bujkált a nátha) elkezd nyüszíteni, mert tele van az orra, ezért éjszaka átköltözöm és földön alszom, hogy fél óránként tudjam vigasztalni, aztán csütörtökön fáj a fejem, először azt hiszem, hogy a fáradságtól, de nem, mert délutánra hányásig (bocs) fokozódó migrén lesz, amilyen tíz éve nem volt, és persze a Bori ezt a napot választja arra, hogy ne aludjon délután.
Úgyhogy kettőkor azt mondtam neki, hogy játszhat az ágyában, de onnan ne másszon ki és elmentem aludni a Juli mellé. Becsületére legyen mondva háromnegyed óra múlva az ágyban találtam, jó sok könyv társaságában. Aztán segítséget kértem, mert úgy éreztem, hogy most van az a helyzet, amikor nem bírom a két gyereket ellátni, és amúgy is, mindjárt meghalok. Anyukám megmentett, hozott gyógyszer, szórakoztatta a kiskorúakat, úgyhogy mégse haltam meg, sőt estére összeszedtem magam.
A nátha mellett viszont jó hír, hogy Bori megtanulta kifújni az orrát. Már csak egyszer-kétszer kell az orrszívó-porszívóhoz fordulni. Éjszaka nyugi, délelőtt mindenki jókedvű volt, és most alszanak. Az élet megint szép!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése