Napjait elsősorban a dackorszak határozza meg. És persze a mienket is. A mondatai 90%-a így kezdődik: "NEM, anya/apa, nem" vagy DE, anya/apa, de", illetve "MOST..." Ilyenkor nem kiabál, nincs hiszti, csak rögzíti az álláspontját. Ami leginkább a külvilággal való szembenállás. Pár naponta pedig jön egy igazi nagy hiszti, piti dolgokon. Ma pl. azon, hogy ebéd után nem ül fel a wc-re. Ezen bepörgött és miközben csurgatott azt üvöltötte, hogy "Nem kell pisilni". Megtanultam már, hogy ilyenkor nincs mit tenni, hagyni kell lecsengeni. Mert bármit csinálok, az rossz: "Anya nem megsimogat, nem megölel, Anya nem ül ide, Anya nem megy el, Anya gugol, de nem így, Anya nem nevet" (mert engem többször elkap a nevetés a nagy méreg láttán) és végül "Anya nem csinál semmit!"
Viszont ha nincs hiszti, a világ leghelyesebb kisgyerekével van dolgunk. Aki mesél, énekel, beszélget, lelkes bölcsibe járó. Sokat javult a féltékenykedése, csak ha nagyon fáradt, akkor nem viseli ha, ha a Gyuri fogja Julit.
A karácsonyi készülődést a teljes öröm követte, megható volt látni. 24-én reggel várta a karácsonyfa, 5 percig feküdt előtte némán és csodálta. A napot komoly logisztikai szervezés előzte meg, ami persze összeomlott, mert Bori a várakozásoktól eltérően rendesen aludt délután, úgyhogy pásztorjáték ugrott, helyette ébredés után már meg is jött a kis Jézus. Nagyon jól bírta az ajándékok feldolgozását, mindent megnézett, volt türelme az újdonságokat felfedezni és flottul vette a három napos jövés-menést. Tegnapra úgy megszokta a karácsonyfát, hogy énekelte is velünk a Kis Karácsony, nagy Karácsonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése