Mindenki jól van, avagy

hogyan jutottam el tegnap délután egy órán belül kétszer a gyereksebészetre. Két különböző gyerekkel.

Juli a délutáni alvás utáni tisztába rakáskor addig icergett-ficergett, míg egyszercsak háttal a földön landolt. Óriási ordítás (ami jó, mert nem vesztette el az eszméletét), 5 percig együtt bőgtünk, aztán felhívtam a gyerekorvost, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Mondta, hogy gyereksebészet. Úgyhogy Julit magamra kötöttem - addig már megnyugodott és látszólag semmi baja nem volt -, a szomszéd néni pedig megőrizte Borit, amíg a nagymamája ideért. Julit - aki az orvosi vizsgálat alatt nagy tempóban mászott ki a vizsgálóágyon a doktornő kezei közül -  sérülésmentesnek nyilvánították és közölték, hogy röntgenre se küldik el, annyira nincs semmi baja.

Megnyugodva hazajöttünk, a lépcsőházban találkoztunk Borival és a nagymamával, akik épp sétálni indultak. Mi feljöttük, felhívtam a szüleimet a sztorival, majd a telefonálás közben megjelentek Boriék. Bori ugyanis az első sarkon felborult a kismotorral, az álla felrepedt. Kimostam a sebet és óriási szaktudásommal megállapítottam, hogy elég nagy és mély. Nagymama éppen itt volt, hogy megőrizze Julit, úgyhogy felkaptam a Borit és elmentünk, hova is? Igen, a gyereksebészetre. A Julival való távozásom és a Borival való érkezésem között pont háromnegyed óra telt el.

Bori állát összeragasztották, ma voltunk kontrollon, szépen gyógyul. 

Epilógus: gyerekorvos barátunk tegnap kora este csendben megjegyezte, hogy a koponyatörésnek jele lehet egy pukli a gyerek fején. Az esti fürdésre természetesen "találtam" puklit Juli fején, úgyhogy a pizsamás gyerekkel átrohantam hozzájuk. Ahol megtudtam, hogy a hátára eső gyereknek nem törik be a koponyája. Azért volt egy biztonság double check is, újfent átvizsgálták a kisasszonyt, aki megint egészségesnek mutatkozott.

Ilyen vidám napunk volt tegnap!