2012. június 11., hétfő

Kicsi Dávid

Ma hajnalban Dávid nagynénije lettem. Pár óra gyakorlat után megállapítottam, hogy nagynéninek lenni nagyon megható dolog. Először az ember szétizgulja magát a hugáért, aztán a sógorával próbál úgy beszélni, mintha egy perccel azelőtt nem bőgött volna az örömtől. Végül az újszülött manó képén lelkesen nézegeti az ismerős vonásokat; szeme az anyja, orra az apja. Legalábbis szerintünk. 
Isten hozott Dávid!

2 megjegyzés: