Juli 10 hónapos

Az ülés és kúszás után ebben a hónapban eljött a mászás és állás ideje. Most már csak mászik és mindenhol feláll. Nagy előnye, hogy ha már eleget áll, akkor szépen lehuppan a fenekére. Nem fejre esik, nem ordít állva, hanem megoldja.

Változatlanul ő a jó evő gyerekünk. Teljesen leszokott a pépes ételekről - van hét foga -, mindent megeszik darabosan, még a húst is. És véget ért a szoptatás. Pár nappal később persze nekem jól jött volna, ha Juli még hajlandó anyatejet enni, de nem kért, mert ő nagylány.

Az alvása javult. Ebben az is benne van, hogy elvittem egy homeopátiás módszerekkel is foglalkozó gyerekorvoshoz. Kapott golyókat, 10 nappal később leállt a hosszú éjszakai ébrenlétekről. (Persze néha van kivételes éjszaka, amikor mégis.) Felébred többször is - szóval még van hova fejlődni:) -, de ezek főszabályként pár perc alatt megoldhatóak. 

Nagyon vidám, nagyon mosolygós, bírja az állandó nyüzsgést, ha kell elalszik a babakocsiban, autóban. A kánikuláért nem rajongott, viszont a medencében fürdésért igen. 

Tud integetni:

Rajong a nővéréért, amint meglátja Borit boldogan rikoltozik. Viszont, ha elveszünk tőle valamit ami épp nagyon tetszik (pl.: lakáskulcs), akkor sértetten ordít. Veszedelmesebb kisgyerek, mint a Bori volt, az őrangyala szerintünk néha szívesen cserélne a Boriéval. Már sokféle érdekes dolgot szedtünk ki a szájából.

És nagyon hasonlít a nővérére:

Bori egy hónap múlva három éves

Az elmúlt hónapban nagyon sokat önállósodott. Elkezdett egyedül öltözködni, a szandál felvételi részideje napról napra javul. A wc ügyeket is önállóan intézni, fel tudja tenni a szűkítőt, felmászik rá, ügyet intézni, a végén még a klotyót is lehúzza, szóval nagyon hatékony. Már nincs hiszti, vagy csak minimális tiltakozás, ha bekenjük naptejjel. Tavaly nyáron ebből minden nap nagy botrányok voltak. És azt is hagyta, hogy kifessék az arcát!

Pár hete szinte minden nap megkér, hogy beszéljek hozzá angolul. Ebből lemértem, hogy mindent megért. A válaszokat magyarul adja még, de elkezdett angol szavak belekeverni a beszédébe.

Felismeri a "B" betűt, ha bárhol látja, közli: Bori betű. Elszámol tízig, bár ez még vers formátumban megy.

Tudja, hogy melyik a jobb és bal keze/lába.

Most vettem észre, hogy kijött már minden foga. Mármint, hogy réges régen kijöttek, mert 20 teljes tejfoga van. Legalább a végét már nem szenvedtük meg, vagy az ezzel kapcsolatos nyüglődéseket betudtuk másnak.

Nagyon készül a harmadik születésnapjára, napi kb. 20 kívánsága van, ezek közül állandó és a kedvencünk a "rónaszín Villám McQueen". Már sikerült tisztázni, hogy Villám csak piros tud lenni, úgyhogy néha áttér a rónaszín autóra, mint a vágy tárgyára. Ami viszont fix programunk lesz a nagy napon; meglátogatjuk apát a munkahelyén. Ezt már nagyon várja.

Több hónapos történésekre, találkozásokra emlékszik, olyan embereket is emleget, akiket egyszer látott.

Julival kedves, de változatlanul nem szereti, ha a kicsi a dolgaihoz nyúl. Viszont már nem ébred fel éjszaka, ha Juli raplizik. (Igaz, a raplik száma és volumene erősen csökkent, de erről majd két nap múlva.) Mindig rögzíti, hogy ő a nagy, Juli a kicsi. A Mazsola és Tádé mese annyira fontos, hogy magát sokszor Mazsolaként, Julit Tádéként, engem Manócskaként, Gyuri másik Manócskaként aposztrofálja. És szó szerint idéz a meséből, alkalmazva az aktuális szituációra.

És végül a hónap kedvencei:

Én csak döbbenten figyelem, ahogy apa meg anya szednek epret.

Gy: Bori, hova biciklizzen el a család?

B: Apa meg Bori balra, anya meg a Juli jobbra.

(Juli tüsszent.) Anya, Julinak mond angolul, hogy bless you!

Miért nőttél ilyen nagyra anya? Mert meglocsolt téged az eső?

Bölcsis évzáró

Teljesen véletlenül sikerült kiválasztanunk Borinak a legjobb (magán) bölcsit. Tavaly nyár elején megalapozottan, azaz nulla keresés után, beadtuk a gyereket az elsőre megnézett intézménybe.

Ez, mint utólag kiderült, a legjobb döntésnek bizonyult. Szeptember óta két lelkes, okos, ötletekkel teli felnőtt vigyáz rájuk, a gyerekek rajonganak értük. Múlt pénteken pl. Bori közölte, hogy köszöni, de nem kíván hazajönni. Így hát Julival leültünk játszani mi is, csatlakozva Marci anyukájához, mivel Marci is inkább maradni óhajtott.

A foglalkoztatásukat, a velük való törődést tökéletesen bemutatja a ma délutáni évzáró mulatság. Előszöris kaptunk meghívót, aminek a fedőlapját a gyerekek rajzolták. Mi természetesen rónaszínűt kaptunk. Hetek óta rajzoltak, vágtak, festettek, a művekből pedig a bölcsi falán ma kiállítás volt. Gondoskodtak arról is, hogy a szülők ne maradjanak éhen, és délelőtt kókuszgolyókat készítettek. Minden apa kapott egy gyereke által festett könyvjelzőt, az anyukák pedig egy megfestett kendőt. Volt nagy játszás (8 bölcsis, 5 kistestvér plusz a szülők), evés, ivás, felnőtteknek beszélgetés és újfent megállapítottuk, hogy milyen szuper döntést hoztunk, abszolút véletlenül.

Kicsi Dávid

Ma hajnalban Dávid nagynénije lettem. Pár óra gyakorlat után megállapítottam, hogy nagynéninek lenni nagyon megható dolog. Először az ember szétizgulja magát a hugáért, aztán a sógorával próbál úgy beszélni, mintha egy perccel azelőtt nem bőgött volna az örömtől. Végül az újszülött manó képén lelkesen nézegeti az ismerős vonásokat; szeme az anyja, orra az apja. Legalábbis szerintünk. 

Isten hozott Dávid!

Mindenki jól van, avagy

hogyan jutottam el tegnap délután egy órán belül kétszer a gyereksebészetre. Két különböző gyerekkel.

Juli a délutáni alvás utáni tisztába rakáskor addig icergett-ficergett, míg egyszercsak háttal a földön landolt. Óriási ordítás (ami jó, mert nem vesztette el az eszméletét), 5 percig együtt bőgtünk, aztán felhívtam a gyerekorvost, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Mondta, hogy gyereksebészet. Úgyhogy Julit magamra kötöttem - addig már megnyugodott és látszólag semmi baja nem volt -, a szomszéd néni pedig megőrizte Borit, amíg a nagymamája ideért. Julit - aki az orvosi vizsgálat alatt nagy tempóban mászott ki a vizsgálóágyon a doktornő kezei közül -  sérülésmentesnek nyilvánították és közölték, hogy röntgenre se küldik el, annyira nincs semmi baja.

Megnyugodva hazajöttünk, a lépcsőházban találkoztunk Borival és a nagymamával, akik épp sétálni indultak. Mi feljöttük, felhívtam a szüleimet a sztorival, majd a telefonálás közben megjelentek Boriék. Bori ugyanis az első sarkon felborult a kismotorral, az álla felrepedt. Kimostam a sebet és óriási szaktudásommal megállapítottam, hogy elég nagy és mély. Nagymama éppen itt volt, hogy megőrizze Julit, úgyhogy felkaptam a Borit és elmentünk, hova is? Igen, a gyereksebészetre. A Julival való távozásom és a Borival való érkezésem között pont háromnegyed óra telt el.

Bori állát összeragasztották, ma voltunk kontrollon, szépen gyógyul. 

Epilógus: gyerekorvos barátunk tegnap kora este csendben megjegyezte, hogy a koponyatörésnek jele lehet egy pukli a gyerek fején. Az esti fürdésre természetesen "találtam" puklit Juli fején, úgyhogy a pizsamás gyerekkel átrohantam hozzájuk. Ahol megtudtam, hogy a hátára eső gyereknek nem törik be a koponyája. Azért volt egy biztonság double check is, újfent átvizsgálták a kisasszonyt, aki megint egészségesnek mutatkozott.

Ilyen vidám napunk volt tegnap!