Juli egy hónapos

Juli totál rendes kisgyerek, alapvetően eszik és alszik. Ebből következően szépen növöget. A lefogyott súlyához képest egy kilót hízott, ahogy a gyerekorvos mondta, tankönyvi.

Már tud egy kicsit nézelődni. Gyurira már mosolygott is, én pedig megállapítottam, hogy lett még egy gyerekünk, aki odavan az apjáért. Így jártam.

Nagyon nyugis és békés baba.  Jól tűri, hogy visszük ide-oda, elalszik bárhol, a lényeg, hogy kaja legyen.

Bennem pedig megfogalmazódott a második gyerek paradoxona: a második gyerekek eleve nyugisabbak vagy attól nyugisabbak, hogy a szülők már az első gyerekkel szerzett tapasztalatok miatt lazábban állnak a gyerek témához? (Kár, hogy az első gyereknél az ember nem rendelkezik a második gyereknél már meglévő tudással, annyival egyszerűbb lenne!)

Bori 26 hónapos

Huszonhatodikán huszonhat hónapos:)

Borinak, azt hiszem ez volt a legizgalmasabb hónapja. Juli születését eddig elég normálisan reagálta le; volt pár nap, hogy alig evett, aztán másfél hét, hogy hisztizett, egy darabig állandóan ő akart a babakocsiba ülni, illetve egy ideje kicsit visszaesett a szobatisztaság témában. Két hete viszont újra nyugis, kiegyensúlyozott és hajlandó motorozni vagy sétálni. Nagyon élvezi, hogy ezt a hónapot itthon tölti az apja, sokat vannak együtt. Közben úgy érzem, hogy most hozzám is jobban ragaszkodik, lehet, hogy érzi a versenyhelyzetet:) Julival nagyon-nagyon kedves, óvatos. Amivel sokan riogattak, hogy Juli szoptatását zavarni fogja - akár ő is csatlakozni akar - szerencsére kimaradt. Maximum annyival járul hozzá az etetéshez, hogy közli: Gyerünk Juli, folyik a tej! 

És amúgy is, állandóan beszél. Hosszú, összetett mondatokat mond és elkezdett mesélni. Most látjuk csak, hogy az állandó meseolvasás mennyire ragadt rá, több APG, Bogyó és Babóca mesét szinte szó szerint tud és ezeket a napi életében is használja (pl.: kis h(sz)arvacskákat formázok Juli habos hajából).

Sokat énekel, gyakran halandzsa dalokat, illetve tudja már a Hinta-palintát, Zsipp-zsuppot, Kis kece lányomat.

Az újra alakult bölcsit nagyon szereti, már közölte, hogy szeretne ott aludni (persze kérdés, hogy mit szólna hozzá, ha tényleg ott is kellene aludnia:), amikor eljövünk közli mindenkivel, hogy bye-bye és ott is csak beszél, beszél.

Szombaton voltunk vele háromnegyed órás bábelőadáson, végig ült és figyelt, nagyon lekötötte. A hétvége amúgy is a kultúra jegyében telt, szombat este a templomban mise helyett orgonakoncertet kaptunk, a péntek estét, illetve szinte az egész vasárnapot a MOM Kulturális Központ megnyitóján töltöttük. Vasárnap délelőtt Halász Judit volt (nekem kicsit olyan, mintha megállt volna az idő, mert szinte az összes dal szövegét tudtam), kora este pedig már felnőtt programokon voltunk; Tücsök kedvence Kerekes Band és Amadinda koncerten.

És van még egy újdonság:

Kiruccanások

Az elmúlt napokban két csajprogramot tartottam. Kata barátnőm (három gyerek anyukája) az elmúlt félévben elkezdett csajos estéket tartani, ahol eszünk-iszunk, kitárgyaljuk a gyerekeket, pasikat, munkalehetőségeket, szóval az életünket. Múlt csütörtökön el is mentem hozzá, nagyon jól esett kimozdulni gyerek nélkül. Előtte kicsit paráztam, hogy tudok-e még vezetni, mert annyira régen nem vezettem már. Aztán kiszámoltam, hogy az "annyira régen" az három hét volt.

Kini és Andris itt voltak pár napot, úgyhogy Kinivel is tartottunk csajos estét; elmentünk a Hadik Kávéházba vacsorázni. Nagyon finomakat ettünk, megbeszéltük az életet, utána sétáltunk egyet a szemerkélő esőben, nagyon jó volt!

A két alkalom között családi reggelit tartottunk, szintén a Hadikban. Ezt mindannyian nagyon élveztük, a felnőttek azért mert jó reggeli volt, Bori azért mert kapott forró csokit és volt galéria (mint az APG egyik könyv, egyik meséjében), ahova fel lehetett menni, Juli azért, mert kapott enni és aztán lehetett nyugiban aludni. A Hadik dicséretéhez tartozik, hogy a jó enni- és innivalók mellett a pincérek nagyon kedvesek és udvariasak (a reggelikor Bori rántottája túl sós lett, egy mukk nélkül hoztak újat), rugalmasak voltak szoptatás témában is (nehogy már a klotyóra menjek, menjek a galériára, kapcsolnak nekem villany), szóval csak ajánlani tudjuk felnőtt és gyerekes programokhoz egyaránt!

Hajmosás

Borinak, mint sok kisgyereknek, nem nagy kedvence a hajmosás. Kedvenc meséje viszont Bartos Erika egyik AnnaPetiGergőjéből a hajmosás című történet. 

Naiv szülei abban reménykedtek, hogy a mese majd javít a hajmosáshoz való hozzáálláson is, de a dolog kicsit másként sült el, mint mi terveztük. A ma esti szokásos zokogós-tiltakozós hajmosás közben egyszercsak közölte: Bori könnyei potyognak.

Lányok

Bori

Julival nagyon kedves, figyel rá, mondani se kellett, hogy óvatosan simogassa, eleve gyengéd volt vele. Igyekszünk sokat foglalkozni vele, de azt hiszem az alaphelyzetet nem tudjuk kompenzálni. Minden napra jut egy hiszti, semmiségeken. (Tegnap délelőtt pl. azon, hogy a játszótérről hazamenet fel kellett venni a cipőjét. Eddigi legkeményebb menetünk volt, a végén az ölembe vettem az ordító gyereket, és kezeit a hónom alá csapva sikerült csak ráerőltetnem a cipőt. Nem volt egy dicsőséges távozásunk:)

Felváltva vagyunk vele kettesben, bölcsibe mindig én hozom-viszem, Gyurival sokat játszótereznek, bicajoznak. Emellett próbálunk hetente egyszer hármasban programozni. Múlt péntek délután elmentünk biciklizni a Duna-partra, palacsintázni, szaladgálni. Nagyon élvezte!

Bori életét közben az is nehezítette, hogy a bölcsije teljesen átalakult, csak a helyszín maradt azonos. Létrejött ugyanis az ovis csoport, ezzel az eddigi csoporttársak, bölcsis gondozó, kedvenc angolos dadusa elmentek az oviba. Neki lett új gondozója (szerintem helyesebb, mint a régi), új gyerekek. A múlt hete ezért (is) nehéz volt, sírt a bölcsiben (is). Mára szerencsére megszokta, már jókedvű volt.
Az AnnaPetiGergő egyik története és az augusztus végi esküvő hatására rákapott a menyasszony, vőlegény témára, úgyhogy naponta többször meg kell nézni az esküvői képeinket. Ilyenkor rögzítjük, hogy "anya menyasszony, apa vőlegény".

Juli

A két hetesek gondtalan életét éli. Kialakult a napi evések menete, éjszaka már van egy nagyobb (5-6 órás) alvása. Volt pár nap, amikor reggel hatra jutott az első reggeli (nekem inkább utolsó éjjeli) evése. Ezzel viszont az volt a baj, hogy Borit már felébresztette, aki amúgy fél hét körül kel, úgyhogy hatkor már nem aludt vissza. Így aztán egy-két csúsztatással összehoztuk az evéseket és egyikőjük sem kel hatkor. Mondjuk ma Julinál ötkor jött az éhezés, utána viszont nem volt hajlandó elaludni. És mit tesz a második gyerek a szülőkkel? A korábbi elveket  - miszerint kisgyerek nem alszik a szülőkkel - lazán sárba tiporja. Így aztán hatkor szépen átvittem magunkhoz, ott kisebb-nagyobb nyögdécselések árán elaludt és aludt mindenki fél nyolcig, még a Bori is.
Juli egy kicsit már nézelődik és jól bírja, hogy hozzuk-visszük mindenfele. A hétvégén már megjárta Szigetszentmártont, szó nélkül aludt az autóban, aludt a babakocsiban, jó fej második gyerek módjára igazodik a többiekhez.

Filozófikus

Esti fürdésnél:

Gyuri - Bori, beöntöm neked a nagy kádba a Juli fürdővizét, jó?
Bori - Persze, gondolta Bori.

Négyesben

1. Tervek

A 39. heti ultrahangon az addig már biztosan tudott tény - miszerint Juli nagy, jóval nagyobb, mint Bori volt - ismét bebizonyosodott. Az orvosom kicsit hümmögött is, a hümmögés oka a már műtött méhem, a keskeny csípőm, illetve a néha-néha felmenő vérnyomásom volt (és persze a toxémiás múltam se szokta feldobni). Másnapra aztán döntésre jutott és beütemezett császármetszésre. Ez ellen én sem tudtam tiltakozni, ld. a fentebbi érvek. Kicsit persze szomorkás voltam, hogy sose tudom meg, hogy milyen egy fájás.

A császár időpontja szeptember 1-je lett, a legnagyobb bajom ezzel az volt, hogy még mindig egy hetet ki kellett húznom a kánikulában.

2. Megvalósítás

Aztán szombaton még elmentünk az extrára betervezett esküvőre, ahol mégiscsak megtudtam, hogy milyen is egy fájás, mert a közelegő hidegfront egyszercsak beindította az eseményeket. Az esküvőn Borival addig maradtunk, amíg terveztük (Bori azóta emlegeti, hogy látott menyasszonyt), aztán hazajöttünk, majd éjféltájban bementünk a kórházba. Ahol még órákat vártunk, mert nekem sikerült a terhesség alatt szuperjó antitesteket termelni a vérembe, a császárhoz pedig kell a nekem való vér. Úgyhogy vérvétel, az ment a laborba ahol röpke négy óra alatt meg is csináltak a megfelelő vért. Én közben fájtam, Gyuri aludni próbált, néha én is elaludtam. Aztán ötre megjött a vér, onnan már gyorsan ment minden, Juli háromnegyed hatkor meg is volt.
És most sikerült mindaz, ami a Borival kimaradt. Mert a műtét után két órát együtt voltunk, lehetett ismerkedni, kisgyereket dajkálni, Juli evett is egy kicsit, megvolt minden.

A kórházban minden rendben volt, ami nekem új. Nem cseszegetett senki, hogy kicsi ez a gyerek és etessem, hanem hagytak minket békében. Ebben Juli jó paraméterei mellett biztos benne volt már, hogy második gyerek. Úgyhogy Juli nyugiban elkezdett enni, minden nap fogadtunk számos látogatót, aztán szerdán hazajöttünk.

3.Négyesben
A beetetés azóta tart. Mi azonnal összeraktuk a lányokat és eddig ez bejött. Alszanak rendesen, Bori nem ébred fel, amikor Juli éjjel eszik, délután eddig egyszerre aludtak, olyankor mi is tudunk sziesztázni. Bori Julival nagyon kedves, sokat nézegeti, simogatja. Velünk már más a helyzet, de valahol le kell vezetnie a feszültséget. Vannak - szerintünk - felesleges hisztik, nyűglődések, illetve kevesebbet eszik. Ma ez utóbbi már kicsit javult, reménykedünk.