Restancia

Már jó régen nem írtam, foghatnám arra, hogy nem készültek el a képek:), de nem csak ez az oka. Pedig jó sok minden történt, pl.: megvolt Bori első névnapja! Ami csütörtök délután kezdődött, amikor Bogi és az unokatesók jöttek köszönteni. Aztán pénteken elmentünk a Sziklakápolnába, ahol a bányászok tartották Borbála napi miséjüket (aki nem tudná, Szent Borbála a bányászok védőszentje). Tökéletes időzítéssel érkeztünk, épp az apai nagyapa, aki ministrált is, olvasta fel a könyörgést. Bori a mise hátralévő részében nézelődött, mosolygott a nagymamára, bűvölte a népeket. Este mi köszöntöttük, kapott egy ruhát, hogy legyen miben parádáznia Karácsonykor. 

Szombaton a nagyszülőknél volt Borbála nap, Mikulással egybe kötve. Erről majd később írok, ha készen lesznek a képek.

Előtte még csütörtökön voltunk házi baba-mama tornán. Azaz átsétáltunk Johannához és Ileszhez és dvd-ről megcsináltunk a gyakorlatokat. A törpék nagyon élvezték.

(Johanna és Bori a torna után)

Bori annyira kipurcant a torna után, hogy hazafele a 10 perces úton elaludt. Ez azért nagy csoda, mert kenguruban vittem kifele fordítva, hogy tudjon nézelődni. Hát, lógott lefele. Itthon se nyitotta ki a szemét, amíg levetkőztettem és ágyba tettem.

A héten két kimenőm volt. Szerdán, először a négy éves önkénteskedésem alatt, eljutottam a Szépműs önkéntes tárlatvezetők ebédjére (Docent lunch). Idén a Vianban volt. Nagyon jól éreztem magam, jó sokat beszélgettem (betudható angol gyakorlásnak) és kb. mindenki azt mondta, hogy "ja, te vagy a Szántó Eszter, mindig csak az emailekből látlak". Hát, így jár, aki munka mellett önkénteskedik és nem tud részt venni a docent activity-kben (vagy activitiesben?). Vasárnap délután pedig Ilesszel elmentünk az Alleeban megnyilt edzőterembe pilatesre. Megállapítottuk, hogy a hasizmaink kicsit eltűntek az elmúlt hónapokban és fáj mindkét térdünk. Ez utóbbi a szoptatás "jótékony" hatása, leszívtak minket.

Vasárnap megcsináltuk a karácsonyi nagytakarítást, most minden ablak, ajtó, szekrény, lámpabúra, csempe ragyog, felkerült a frissen bekeretezett Brueghel (ami valaha a Bercsényi utcában lógott) a falra. Bori roppant együttműködő módon sokat aludt napközben. A mút hét második felére eljutottunk oda, hogy négy-öt órát aludt napközben, mert annyi dolga volt. Csak persze fáradt is lett és az ébrenlétek nyűgösen teltek. Tegnapra azt hiszem elfogyott az energia és szüksége lett a több alvásra. Ez úgy tűnik ma is tart:)

Kini karácsonyi hangulatú posztja hatására én is feltettem ma Anne Sofie von Otter karácsonyi cd-jét. Nálam vidám pityergés lett belőle. Karácsonykor mindig meghatódom, de azt hiszem a Borival ez hatványozottabb lett. Ha valaki négy éve azt mondja nekem, hogy ilyen boldog Gyuris-Boris lesz az életem...

(Ahogy Andriska mondta a Bori születése után, mi három hónap alatt abszolváltuk azt - esküvő, gyerek -, amit mások évek alatt szoktak.)