Most már, hogy a Bori nagylány, járunk a piacra. Általában két-három zöldségesnél szoktam vásárolni, attól függően, hogy kinél mekkora a sor. A Bori türelme ugyanis nem végtelen.
A legtöbb áruja X zöldségesnek van, jó a minősége is, ezért persze általában sokan állnak nála. A pasi pedig nem nagyon kedves valaki, a "mit adhatok" kérdés után a " még valamit" kérdések jönnek, majd a végén egy összeg.
Ezért is lepett meg, amikor nyáron nagy hassal álltam a sorban és egyszer csak odaszólt, hogy menjek előre. Tegnap a Borival álltunk be a sor végére, amikor megint csak odaintett, hogy irány a sor eleje. Szóval azt hiszem a durva külső arany szívet takar, sehol máshol nem gondolt még senki arra, hogy akár nagy hassal, akár egy kisgyerekkel nagy segítség, ha nem kell a sorban álldogálni.
A kisgyerek pedig megint változott egyet, reggelente nem sírással jelzi, hogy felébredt, hanem azt hallom/halljuk, hogy elkezd beszélgetni a játékaival az ágyban.
Tegnap este viszont arra jöttünk rá, hogy újabb kihívás előtt állunk, vasárnap óraátállítás lesz (Kini-Andris, el ne felejtsétek!!!). Hogy fogjuk a Borit arról meggyőzni, hogy még nem annyi az idő, mint amennyinek ő érzi? Már az is nehéz, hogy most este fél 7-től 7-ig ébren tartsuk. Azt találtuk ki, hogy nyújtjuk majd a fürdési idejét, azt úgyis élvezi.
Ennyire:
Bár egy órán át azért lehet, hogy nem fogja. Ha van még ötletetek, várjuk a tippeket!
Megjött a google wawe meghívom (hála a svájci rokonoknak:), úgyhogy megyek hullámozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése