Bori és süni beszélgetése

Lábzsák & co.

A babakocsi egy szuper, többfunkciós cucc, Rékáéktól kaptuk kölcsön. Amikor júniusban elhoztuk elmagyaráztak mindent (hogy kell kinyitni, összecsukni, autósülést beletenni, az autósülést az autóba beletenni, a mózeskosarat a babakocsiba beletenni stb.). Akkor persze nem figyeltem eléggé jól minden részletre, plusz ki hitte volna, hogy valaha ezt tényleg használni fogjuk? Alapvetően elképzelhetetlen volt, hogy egyszercsak a Bori nem a hasamban lesz.

Viszont eljött az ősz, és ezzel a szél és az eső. Én pedig arra jutottam, hogy meg kell találni és fel kell szerelni a babakocsira azt az izébigyót, ami melegen tartja gyereket és úgy rá kell húzni a kocsira. Megtaláltam. A rárakás viszont nem ment. Úgyhogy nagy barátomhoz, az internethez fordultam, beírtam a babakocsi nevét és vártam. Először is megtanultam, hogy nem izébigyónak, hanem lábzsáknak hívják. Elolvastam egy csomó kismama fórumot, de a felrakásról nem volt szó sehol. (Olyat viszont találtam, ahol valaki azt fejtegette, hogy ő akkora anyatigris, hogy a hat éves gyerekével még mindig egy ágyban alszanak. Brrrr.)

Utána viszont beugrott az isteni szikra, és rákerestem a youtube-on. Hiszen ott minden megvan, még a Kiniék esküvői diashow-ja is. (Megnéztem megint:) Meg is találtam, úgyhogy most már tudom, hogy a babakocsi egy Graco quattro tour deluxe csoda. Egy angol csávó hosszasan elmondja a videóban, hogy mit, hogyan és hova kell tenni. (Aki úgy érzi, hogy nem teljes az élete, ha ezt nem látta, itt teheti meg.) Ennek hála, megtanultam néhány rejtett funkcióját a babakocsinak. Viszont a lábzsák felrakásával nem szöszmötölt, valószínűleg olyan egyszerű, hogy mindenki tudja, nincs ezen mit magyarázni. Úgyhogy maradtam a mózeskosaras téliesítésnél, a lábzsák felrakása változatlanul titok számomra. 

3 hónap

Tegnap volt a Bori három hónapos. Azaz negyed éves. Már lassacskán években lehet számítani a korát:) Zsuzsától azt tanultam, hogy érdemes havonta összegzést csinálni arról, merre tart a gyerek.

Mivel ma kapott a Bori oltást, a védőnőnél pedig megmérték, így nagyon pontos adatokkal tudok szolgálni. Tehát, számokban így áll: 5400 g és 59 cm, a fejkörfogata 39,5 cm, a mellkörfogata 40 cm.

Kicsit kopaszodik a feje tetején, de már nő az új haja. Sokat mosolyog, beszélget a játékaival, változatlanul a süni a kedvence. Nagyon szeret fürdeni, már kétszer elaludt a fürdővízben a nagy lazulásban. Rendesen eszik, rendesen alszik és magától elalszik. Rugalmasan áll hozzá a jövés-menéshez, akár mi megyünk, akár hozzánk jönnek.

Ha rossz a kedve, akkor csukott szemmel ordít, így nem veszi észre, hogy sanyarú körülményei megváltoztak és pl. a süni barátja mellett van már.

A babakocsiban egyre jobban elvan, nézelődik, és már cumi nélkül is elalszik. Sikerült beszoktani a hordozókendőbe, és már egyszer sikerült hiszti nélkül betennem és elindulni. Apró örömök.

Mi pedig gyakoroljuk a szülőséget, pl. megtanultuk, hogy tényleg különféle sírásai vannak. Nagyon élvezünk vele minden együttlétet, egyre jobban lehet vele játszani, kommunikálni. És lelkesen várjuk az újabb fejlődési lépéseit!

Nátha, vendégség, bénázás, 5340

Bori náthája tegnapra kicsit komolyabbá vált. A szörcsögés ugyanis addig fajult, hogy tegnapelőtt éjszaka nem nagyon tudott aludni. Úgyhogy beüzemeltük az orrszívó-porszívó nem porszívóról működő verzióját, Bori nagy örömére. Én meg azon akadtam ki, hogy ez a gyerek, aki már annyira rendesen aludt éjjelente, most állandóan felkel. Úgyhogy hajnali fél háromkor a google-hoz fordultam segítségért az alábbi szavakkal: nátha+csecsemő+szopás. Mire ezt a választ kaptam mindenhol: A náthás csecsemők gyakrabban szopnak. Úgyhogy bevonultam a Borihoz, aki ekkor már ordított. Így jár az a szülő, aki nem olvas szakirodalmat...Tegnapra már jobban lett, az éjjel pedig visszaállt a rendes kerékvágásba. Az orrszivó azért még üzemel.

Tegnap két vendégeskedést is tartottunk, délután-kora este Zsolt és Kati jöttek Botonddal (3 éves) és Ágicával (1 múlt). A gyerekek nagyon lelkesek voltak, hogy van náluk kisebb is, Boti  percenként leültetett, hogy megsimogathassa a Borit. A Bori pedig annyira odavolt, hogy végre történik valami és nem a szokott unalmas este van, hogy az orrszívózást is szótlanul tűrte. Pedig Boti és Ágica direkt bevonultak megnézni, hogy hogyan ordít.

(Kati a három gyerekkel)

(B betűsök)

Este pedig feljöttek Totyáék, mi pedig megvacsoráztunk velük is, és jót beszélgettünk (velük is).

Ma családi bénázási napot tartottunk. A náthás gyerek miatt a szüleim átjöttek délben, megspékelve azzal, hogy hozták magukkal az ebédet. Ennek része volt egy velős csont, ami tálalás előtt a földön landolt. Természetesen az én hibámból, rossz merőkanalat adtam az apának. Nagyon szép és nagy velőscsont volt, szépen beterítette a könyha kövét, a konyhaszekrényeket és a falat is.

Az óraátállítási akciónk pozitívba fordult, ma 7-kor indult a Bori fürödni. A nagy sikerre való tekintettel lelkesen beszélgettünk, ma volt az aktuális mérlegelés is (Bori súlya a címben van elrejtve), úgyhogy amikor Gyuri nagy lendülettel felemelte a mérlegről, hogy "akkor indulás a kádba", észleltük, hogy egy dolgot elfelejtettünk. A kád ott állt tök üresen...

Október 23-a

Az ünnep tiszteletére Bori náthás lett. Így a kopaszodása mellett most már a szörcsögő lélegzetvétel is megvan ahhoz, hogy Gyuri jogosan hívja Darth Vadernek.

A nap nagyobbik részét ezért itthon töltöttük, majd délután elmentünk megnézni Bogiék új lakását. Ami nagyon szép, nekünk nagyon tetszett! Segítettünk pakolni, beüzemelni ezt-azt, Bori pedig hajlandó volt aludni egy órát Bálint szobájában, ami nagy dolog, mert  itthon 5 után erre már nem lehet rávenni. Ébredés után pedig kedvesen mosolygott az unokatesóira. Úgyhogy a megoldás az, hogy minden nap máshoz kell látogatóba mennünk:)

Az óraátállásra készülődés jegyében minden nap 10 perccel később fürdetjük, ma tartunk 7.20-nál. Háát, hiába kell tovább ébren maradnia, nehezebben alszik el. Szóval, nagy sikerekről eddig nem tudok beszámolni.

És végül, ma valami nagy dologra emlékezünk. Én nagyon szeretem (nem rokon) Szántó Piroska  - festő - írását '56-ról, ha van kedvetek olvassátok el az ő emlékeit, élményeit.

Jó élmény

Most már, hogy a Bori nagylány, járunk a piacra. Általában két-három zöldségesnél szoktam vásárolni, attól függően, hogy kinél mekkora a sor. A Bori türelme ugyanis nem végtelen.

A legtöbb áruja X zöldségesnek van, jó a minősége is, ezért persze általában sokan állnak nála. A pasi pedig nem nagyon kedves valaki, a "mit adhatok" kérdés után a " még valamit" kérdések jönnek, majd a végén egy összeg.

Ezért is lepett meg, amikor nyáron nagy hassal álltam a sorban és egyszer csak odaszólt, hogy menjek előre.  Tegnap a Borival álltunk be a sor végére, amikor megint csak odaintett, hogy irány a sor eleje. Szóval azt hiszem a durva külső arany szívet takar, sehol máshol nem gondolt még senki arra, hogy akár nagy hassal, akár egy kisgyerekkel nagy segítség, ha nem kell a sorban álldogálni.

A kisgyerek pedig megint változott egyet, reggelente nem sírással jelzi, hogy felébredt, hanem azt hallom/halljuk, hogy elkezd beszélgetni a játékaival az ágyban.

Tegnap este viszont arra jöttünk rá, hogy újabb kihívás előtt állunk, vasárnap óraátállítás lesz (Kini-Andris, el ne felejtsétek!!!). Hogy fogjuk a Borit arról meggyőzni, hogy még nem annyi az idő, mint amennyinek ő érzi? Már az is nehéz, hogy most este fél 7-től 7-ig ébren tartsuk. Azt találtuk ki, hogy nyújtjuk majd a fürdési idejét, azt úgyis élvezi.

Ennyire:

 

Bár egy órán át azért lehet, hogy nem fogja. Ha van még ötletetek, várjuk a tippeket!


Megjött a google wawe meghívom (hála a svájci rokonoknak:), úgyhogy megyek hullámozni!

Tyűűű

Arra készültem, hogy ez a bejegyzés majd arról fog szólni, hogy milyen jó volt elmenni moziba. Ami tényleg nagyon jó volt, csak közben "bizonyos események" ezt lekörözték.
Szóval, a Bori ma átaludta az éjszakát! Letettük fél nyolckor és reggel fél nyolckor ébredt. Bizony.
Teljesen meglepődtem, amikor megszólalt 3/4 7-kor a vekker. És persze rögtön átrohantam a Bori szobájába, mert hiába van légzésfigyelőnk, azért én egy aggódós vagyok. De szuszogott rendesen. Hát, Mrs. Lipton, idejét se tudom már, hogy mikor aludtam hét órát egybe.

Visszatérve a filmre, ezt láttuk. Nekünk bejött, szokat nevettünk, viccesz volt (nem elírász, magyar sötömiül írok:)! A Hunnia mozinak viszont innen üzenem, hogy októberben már be lehet fűteni, bár a filmhez abszolút illett a kabátban-ülünk-a-moziban hangulat.

Mert a Gyuri azt mondta...

Az úgy volt, hogy amikor a Bori már nagyon nagy volt a hasamban, akkor a Gyuri azt mondta, hogy írjak majd blogot, ha megszületett.
Ma 12 hete született meg, és a Gyuri újra rám szólt, hogy mi is van. Úgyhogy megcsináltam, vagyis most csinálom. Végülis akkor most a nagy füzet helyett ide fogom irogatni, hogy miket csinál, miket tud már, meg mi van velünk (mert talán mi is érdekesek vagyunk).
A blog főhőse tehát ma 12 hetes. Eddig két feljegyeznivaló információ van róla, szeptember 14-én mosolygott először (rám, amire persze elbőgtem magam:), most már így tud

és szeptember 24-én közelítette először az öklét a szájához. Ezt még most is gyakorolja, azért még nem egyértelmű számára, hogy be lehet tenni a szájába.
Tud megbántódni

van már legjobb barátja

volt már kiállításon, sétált egy csomó helyen, barátkozott, és már meglátogatta minden nagyszülőjét,

többször is. És nagyon-nagyon-nagyon sokan látogatták meg őt.

Mi pedig örülünk neki. Az első hét hét összecsiszolódása után, most már könnyű vele. Én még soha nem aludtam ennyit, mint mostanság. Komolyan. Este 7 és reggel 7 között egyszer kel fel éjszaka, amit nagyon baráti gesztusként értékelünk.
Úgyhogy van időnk filmet nézni. Megnéztük pl. a Krisztus utolsó megkísértését. Hát ez nem jött be, szerintem nem jó film. Hosszú, vontatott, a katolikus egyház paráját a filmtől meg nem értem. Nézzük Carl Sagan Kozmosz sorozatát, ami viszont nagyon jó.
És ma este moziba megyünk...