Hogy gyorsan a lényegre térjek; ez a nyaralás teljes siker volt! Mindhárman nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Lehet, hogy Petrának van igaza, aki azt mondta, hogy ez a gyerek nyugatra szeret utazni?
Múlt szombaton indultunk, első célunk a Héderváry Kastély volt, Péter és Adrienn esküvőjének színhelye. Újra és újra meglepődöm, hogy mennyire gyönyörű a Szigetköz. (És tele van bicikliutakkal, jövőbeni terveink között szerepel egy családi bicajos nyaralás arrafelé.) Az esküvő nagyon szép volt, a kastély parkjában tartották, majd a kastély teraszán volt vacsora és mulatozás. Bori itt hozta az első jó gyerek pontot, az ölemben megvacsorázott, majd áttettük a babakocsiba, ahol elaludt. Olyannyira, hogy miközben a zene szólt a fülétől nem messze, ő a kastély oldalában aludt. Mi pedig ettünk-ittunk, beszélgettünk, mulattunk, jól éreztük magunkat, nagyon.
Másnap a panziónk medencéjében még fürödtünk egyet, majd autóba ültünk és laza 850 km-rel (és 12 órával) később kiszálltunk Zürichben, ahol 12 fok volt és esett az eső. A rossz idő ellenére az első perctől kezdve jól éreztük magunkat, csütörtöktől az idő is megjavult. Sétáltunk sokat, néztünk hattyúkat a Zürichseen, Starbucksoztunk, meglátogattuk Kinit a múzeumban, voltunk Petráéknál Baselben (Borinak három nagylány játszótárs, nekünk felnőtt beszélgetések és városnézés), aztán ebédeltünk Andrisnál a Google-ban, jött hozzánk Judit és Bandi vendégségbe, voltunk Vandáéknál játszani (két játszótárs és felnőtt beszélgetés), kirándulni a hegyekben, voltunk a híres kreuzplatzi játszotéren, én jógaórán a Kinivel, és még a zollikerbergi strandon is. Képek itt, Kininél itt vannak a szombati kirándulás képei.
Nagyon jó volt Kinivel és Andrissal lenni, beszélgetni, főzni (eredményekről majd lesz poszt a másik blogon), látni őket.
Szóval, szerencsére, nagyon máshogy sikerült ez a második nyaralás. Bori rendesen aludt (volt saját szoba és redőny), bírta az utazásokat, egyre jobban elvan az autóban, jókedvű volt, három hét alatt nagyot változott. Ha Bori el tudná mondani, hogy hol érezte magát a legjobban, valószínűleg a Google-t választaná.
(A kép nem saját, a gugliról szedtem le:)
Már a recepciónál nagyon jól eljátszott ezeken a színes ülőkéken, nehezen jutottunk be enni. Ebédre kiültünk az udvarra/kertbe, ahol Bori felfedezte a kavicsokat, a színes műanyag székeket, jött-ment a lábak között, mi pedig néha ránéztünk, hogy merre is jár. Végül, levezetésképpen evett egy kis sült csirkét és süteményt, majd visszatértünk a színes golyókhoz.
És ma 13 hónapos lett. Méretekkel nem tudok szolgálni, utoljára július elején mérték. Az biztos, hogy nagyot nyúlt, van hét foga, nagy akarata, szinte mindent ért és ő is egyre több szót mond. Mostanság a kedvence a hinta (bár a hintázástól fél) és a hoppá. Szeret játszótérre menni (targetek a homokozó és a csúszda), sokat álldogál (de még nem jár önállóan), ha siet, akkor négykézláb közlekedik. Változatlanul először megfigyeli a helyzetet és utána involválódik, azaz megy oda a gyerekekhez, felnőttekhez, tárgyakhoz. És apás, nagyon!
Ha tényleg nyugat felé szeret utazni, akkor volna ötletem... Aki ennél nyugatabbat tud, az már vagy a Nagyvízen túl van, vagy érdemesebb kelet felé indulni.
VálaszTörlésEgyébként meg szombatig már guggolva féllábon is elrepülünk keletre, Mohamedhez. (Ha érted, mire gondolok e késői, túlérett sajttól részegült órán.) Csak addig még tanítsátok meg neki a rendkívül fontos "Krisztanéni" és "Totyabá" szavakat. :-)