Szóval, sajnos nem tudok egy sikertörténetről beszámolni. Bori nem szerette az ott létet, hiába próbáltuk az itthon élményt reprodukálni. Pechünk volt az idővel, sokat esett és hideg volt, négykézláb nehézkesen lehetett közlekedni. Úgyhogy végül a tervezettnél egy nappal hamarabb hazajöttünk, mert addigra Bori már olyan mennyiségű alváshiányt halmozott fel, ennek következtében mi is, amivel már csak hisztik számát lehetett növelni (mindkét nőnemű fél részéről, sajnos rákiabáltam egy nyűglődös éjszakán, azóta is szégyellem.)
És akkor a jó dolgokról is.
Amitől előre féltünk, a hosszú autózás nem okozott gondot. Megnyertük azt a tapasztalatot, hogy Borival késő délután érdemes elindulni, éjjel alszik a kocsiban, a hajnali érkezéskor pedig át lehet tenni az ágyába. Az is tanulság, hogy bírjuk az éjszakai vezetést.
Összességében voltak jó pillanatok, túráztunk is, voltunk pár helyen, jókat ettünk-ittunk, jó társaság volt.
Hazafele úton arra jutottunk, hogy az augusztusra tervezett nyaralásokat lemondjuk, most, egy héttel később ott tartunk, hogy nekivágunk Zürichnek. Hátha...
Viszont, megvolt az első születésnap, sütöttem Borinak tortát, volt gyertya is. (A tortát a túrázó pajtások ették meg:) És íme egy áttekintés a jelen állapotokról.
9 kg fele jár, 74 cm-nek mérték július elején, van öt foga és még kettő már nagyon látszik az ínyében.
Eszik mindenfélét, kivéve gyümölcsöt, amit csak a tejpépjébe tudok belecsempészni. (Ha gyümölccsel kínálom, akkor hangos "nem"-et hallatt és elfordítja a fejét, hogy egyértelmű legyen a helyzet.) Az extrém helyzetektől eltekintve nagyon rendesen alszik. Hol egyszer, hol kétszer alszik napközben, attól függően, hogy reggel mikor ébredt.
Ha kipihent, akkor jókedélyű, mostanság a könyvek a kedvencei, nagy poén a lapozgatás. Eddig négy szót használ; mama, nem, autó, ott. Sűrűn mutogat, tudja, hol a Bori okos feje (bár arra a kérdésre, hogy hol az apa? is a fejére mutat), néha a pocakját is tudja, és tudja, hogy mit mond az autó (brrr). Önállóan álldogál, de még nem jár. Apjáért teljesen oda van, ha a Gyuri átadja nekem, abból felháborodás van.
És bizony elkezdődtek az erőpróbák. Ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor indul egy hiszti. Ezekből leginkább én kapok, az erdélyi éjszakát leszámítva, eddig - és azóta is - sikerült nyugodtnak maradnom.
Amúgy, lehet, hogy lelke mélyén jót tett neki az elmúlt hét, mert tegnap meglátogattuk Marcust és Juditot Érden, ahol Bori eszméletlenül jól érezte magát, játszott, nevetett, rikoltozott, Pamacs kutyától is egyre kevésbé félt. Mindemellett hazafele úton kb. az első öt méteren elaludt, itthon pedig csak felhoztam, bepakoltam az ágyába, és már folytatta is a délután alvást. Szóval ilyet is tud.
Apával a Békás-szorosban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése