Amióta megvan Kecsap, az életünk gyökeresen megváltozott. Na jó, ez azért nem igaz.
Viszont, hétvégére már lehet autós programokat szervezni. Ennek előnye egyrészt, hogy távoli helyeket tudunk felfedezni, másrészt, hogy Borit szoktatjuk az autózáshoz. Bevallom, a távoli helyek felfedezésében több sikerélményt értünk el, mint Bori és Kecsap harmonikus viszonyának kialakításában. De reménykedünk, hogy a nagy nyári autózásokra már összehangolódnak.
A távoli helyekről. Múlt vasárnap lementünk a Velencei-tóhoz. Gárdonyba mentünk, mert ott laknak Szigiék, Gyuri kollégája és haverja. Úgyhogy meglátogattuk őket, fürödtünk egyet (mint kiderült, a helyi lakosokat megelőzve), volt, aki élvezte a tavat, volt, aki kevésbé (ld. majdnem 11 hónapos korosztály).
Ma pedig Rékáék tartottak a valaha volt összes síelős népnek kerti lazulása. Volt nagyon-nagyon sok kaja, mindenki kitett magáért, sok gyerek (2 hónapostól 7 évesig), lehetett tollasozni, hintázni, enni, inni vagy csak ejtőzni. Én az evés-ivást és tollasozást választottam, tavaly nyáron ez utóbbi kimaradt. Nagyon jól esett, még ha a kezdődő izomlázat érzem már az alkaromban. Hiába, a nyolc és fél kilós való súlyzózás máshol erősít. Bori barátkozik a hintával, Gábor feltette a kedvéért a kisebb gyerekeknek való hintát, egész rendben ment a dolog. És elkezdte szédíteni a népeket, úgy tűnik egy kis akklimatizáció után élvezi, ha sokan vannak körülötte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése