Mivel Bori szeret emberekkel találkozni, én sem fogom magam vissza. Hétfőn elkirándultunk Zuglóba a munkahelyemre. Amikor leszálltunk a buszról Bori annyira aludt, hogy még egy órát sétálgattunk a kertvárosban, én közben megnéztem, hogy amióta utoljára jártam arrafele melyik ház építése fejeződött be, illetve hol kezdtek újakat. Aztán persze bementünk az IH-ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták a kisasszonyt. Mindenki súlyzózott vele, Bori osztogatta a mosolyokat, én pedig begyűjtöttem az elmúlt négy hónap pletykáit.
Tegnap pihenő napot tartottunk, ma pedig átsétáltunk a nagynénémék irodájába. Útközben megnéztem, hogy a belváros mennyire fel van túrva, nosztalgiáztam egyet az egyetemnél és körbe sétáltuk a Nemzeti Múzeumot. Aztán mikor felmentünk itt is nagy örömmel fogadták, megvoltak a súlyzózások, Jozsóval pedig még beszélgetett is egyet a Bori.
Viszont, itt a nagy rejtély, a nemértem helyzet. Bori napirendjében egy biztos pont van, a hét órai fürdés és utána a vacsora. Az elmúlt hetekben az volt a rendje, hogy fél 8 körül elaludt, 3-4 között felébredt, evett, aztán aludt tovább hét-fél nyolcig. Egy hete azonban az éjszakai kelések folyamatosan egyre korábbanra kerülnek, ezzel persze a reggeli ébredés is. Az mondjuk még elfogadom, hogy hatkor kelünk, egye fene. De ma már oda jutottunk, hogy negyed kettőkor kelt éjszaka, és ötkor óhajtotta a napot elkezdeni. Namármost, a öt óra nekem nem reggel, pech. Úgyhogy játszott az ágyában fél hatig és aztán szépen aludt még hétig. Éhes egyértelműen nem volt, mi pedig alhattunk még tovább. De nem értem mi van, miért ébred éjjel egyre korábban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése