Evészet

A hétvége evéssel, főzéssel és főzős-evős film nézésével telt.

Pénteken este a születésnapom tiszteletére családilag elvonultunk a kedvenc pizzériánkba.

Bori jó fej volt, nyugiban tudtunk enni (igaz, inkább felváltva, mint egyszerre), és szolidan (értsd, az öltöztetés miatti ordítást anya versmondása miatt elfelejtve) tudtunk távozni.

Este feljött még Totya és Kriszta, jó sokáig beszélgettünk, és a pizza-profiterol vacsora után még ettünk egy kis pattogatott kukorica-raffaello kombinációt.

Szombaton aztán rákapcsoltam a főzésre, mert vasárnap jöttek a nagyszülők és a budapesti nagynéni elvben engem köszönteni, gyakorlatilag inkább Borizni. Úgyhogy szombaton nekiálltam megfőzni a vasárnapi menü egy részét (citromos-tárkonyos sütőtökleves, körtés csirkemáj és szilvás clafoutis), meg persze a szombati ebédet magunknak (olaszos paradicsomleves és vajas-citromos-zöldfűszeres naphal sóskával), aztán vasárnap délelőtt folytattam a főzőcskét az ebédhez (parmezásos krumplipüré és céklás-sárgarépás-almás saláta). A kettő közti szünetben, szombat este, megnéztük a az evős-főzős filmet. Nekünk nagyon tetszett!

Vasárnap aztán elfogyott a sok kaja, anya (mármint az enyém) még csinált egy szuperfinom Rigó Jancsit is! Én fel lettem köszöntve, Bori is élvezte az életet, volt sok ember, végre:) (Csak az apa, megint az enyém, nem tudott jönni, szegény beteg lett. De küldtünk neki mindenből kóstolót!)

És elkészült az első családi fotó is, a címe: Gázok a szüleim.