Szabadidő

Mármint az enyém.
Ebből a szempontból is teljesen megváltozott az életem.

Olvasni akkor tudok, ha eszem. Most kaptam meg Dan Brown legújabb könyvét. Nagyon jó, mint minden könyve, izgalmas olvasmány, nekem letehetetlen. Mostanság azért kénytelen vagyok letenni:)

Leventétől kölcsön kaptam az Elnök emberei (West Wing) harmadik évadát, ha a Bori kegyes és nagyobbat alszik, akkor tudom nézni. (Nem vagyok egy nagy tévéző, konkrétan nem nézek tévét, de ez a sorozat a legjobb!) Sokszor összekötöm a vasalással, two in one projekt. És teljes lelki nyugalommal vagyok képes kikapcsolni az legizgalmasabb rész közepén, ha szólítanak...

És vannak kimenőim. Nagy szerencse, hogy vannak nappal mozgósítható nagymamák. (A nagypapák a gyerekőrzéstől azt hiszem kicsit félnek, játszani viszont bármikor szívesen játszanak.) Így jutok el fodrászhoz, kozmetikushoz, ezekből nem szeretnék engedni. Péntek este Gyuritól kaptam kimenőt és el tudtam menni Baki szülinapjára. Megnyugodva tapasztaltam, hogy kb. minden családnak a fele jött el, a másik fele otthon maradt a kicsivel/kicsikkel.

Januártól pedig vállaltam újabb tárlatvezetéseket a Szépműben, nagyon várom, ezt nagyon-nagyon szeretem csinálni.

És most lejárt a blogolási szabadidőm, megyek...

Négy hónap

Bizony, megint eltelt egy hónap, úgyhogy összefoglaló következik.

Kedden kapott oltásokat, úgyhogy megint tudok pontos adatokkal szolgálni: 6150 g és 60,5 cm a Bori.

Mostanra megtanulta betenni a kezét a szájába, leginkább mind a két kezét szereti eszegetni (ld. az a tiéd, amit megeszel). Néha ez annyira jól sikerül, hogy az ujját majdnem ledugja  torkán, ilyenkor köhécselni szokott. Néha már megy a hagyományos kisgyerekes hüvelyujj szopás is, illetve gyakorol más ujjaival is. Lehet, hogy a végén kifejleszt egy olyan bonyolult technikát az ujjai szopására, mint réges régen a Gábor unokatesónk?

Ezenkívül már hason ki tudja nyomni magát, és tud nézelődni. Közben néha nagyokat nyög.

Változatlanul nagyon szereti a társaságot, élvezi, ha megyünk valahová, jön valaki, szóval történik valami.

Kinitől kikönyörögtem, hogy Bori megkaphassa a Kini-Andris féle karácsonyi ajándékát hamarabb, így most már van új játéka is, nagyon élvezi.

Petráék Bori négy hónapos korát választották a "nagy költözéshez", sok év amerikai élet után visszaköltöztek Európába, Baselbe. Csak közben megszaporodtak három gyerekkel:) Isten hozott titeket az öreg kontinensen!

Már megint

annyi minden történt, hogy csak mostanra jutott időm írni is róluk.

Megvoltak a lassacskán már szokásosnak mondható nagyszülős programok, csütörtökön apai, szombati anyai nagyszülőzés volt.

Péntek délután együtt sétáltunk Klárával és Jancsival, akik aztán fel is jöttek vacsorázni, meg Borizni. Megállapítottam, hogy a hatszoros nagyszülők ugyanúgy odavannak egy hetedik kisgyerektől. Így:

Vacsorára megsütöttem Nigella egyik receptjét, ami pont olyan lett, mint a könyvben. Kini, ez neked készült:

Aztán Gyuri anyukája őrizte a Borit, mi meg négyesben elvonultunk moziba. Amióta megnyílt a - kicsit szénmonoxidos, kicsit bombariadós, de a miénk - Allee, azóta nagyon könnyű közelre moziba menni. Úgyhogy bevállaltunk egy 3/4 8-as filmet, Másnaposok, nagyon vicces amerikai film, a jobb fajtából. Én legalábbis végig röhögtem. És haladok, már nem fogtam a film alatt a kezemben a telefont, hogy mi lehet itthon.

Vasárnap ebére voltunk hivatalosak Barbaráékhoz. Egyrészt annyit ettünk, hogy csak na, nagyon finomakat, másrészt a két kiscsaj apát cserélt egy időre.

Róza Gyurival legózott és sakkozott,

Bori pedig Leventével játszott. (Ez a kép pihenés közben készült.)

Mivel Bori hazafele volt olyan kedves és elaludt a kocsiban, délután még kiugrottunk Bogihoz és az unokatesókhoz Budafokra.
Este meg felavattuk az új haptapit:

Tegnap délelőtt pedig elvonultunk Ilesszel és Johannával baba-mama tornára. Hát, ez hihetetlen volt, következőre viszek fényképezőt, mert bármit írnék róla az nem adná vissza, hogy milyen édesek voltak a törpék.

Társadalmi életünk

Sűrű. Csak címszavakban az elmúlt három napunkról:

• Hétfő délelőtt elmentünk az IRMbe (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) meglátogatni az ottani kollégákat. Elsősorban a Lacihoz mentünk, akinek vasárnap volt a szülinapja, de Lacival dolgozik egy nagy csapat csaj is, akik kézről kézre adták a Borit. Élvezte:)
• A Kossuth térig gyalogoltunk, így a Nádor utcában összefutottunk Julival, akivel együtt kosaraztam, majd az OBH-nál lehívtam Beát, hogy meg tudja nézni a babakocsi tartalmát.
• Kedden bementünk az MSCbe, hogy Gyuri kollégái is abajgathassák a gyereket. 
• Odafele a villamoson találkoztunk Balázzsal (AnnaLéna apukája), hazafele pedig Mocsival (síelőstárs).
• Az esti sétánál Ilesszel és Johannával találkoztunk a parkban, majd sétáltunk együtt.
• Ma Erika (együtt dolgozunk) és Rozi (Erika 1 éves kislánya) voltak itt délután.

Unalmas az élet...

Gyereknevelés

Hát, elkezdődött.

Az apropó az éjszakai ébredések (és evések) számának hirtelen megugrása volt. Egyről kettőre nőtt az arány, majd, amikor Bori két napja be akarta vezetni a harmadikat, akkor döntöttünk. Nem kapott reggel fél hatkor enni (előtte háromkor evett, szóval annyira azért nem lehetett éhes). Ettől persze ordított fél órát, majd aludt tovább.

Tegnap több emberrel konzultáltam, hogy mi is lehet ez az új helyzet (kevesebb tej, jön a foga, teszteli a szüleit stb.) Ma éjjel próbaüzemet tartottunk; amikor fél 12 után nekikezdett beszélni, átmentem, megsimogattam a hátát és kijöttem. Persze lett megint egy ordibálós kör, de 20 perc után aludt(unk) és majdnem négyig nyugi volt. Szóval tesztel minket a törpe:)

Mi meg felvettünk a kesztyűt...

Evészet

A hétvége evéssel, főzéssel és főzős-evős film nézésével telt.

Pénteken este a születésnapom tiszteletére családilag elvonultunk a kedvenc pizzériánkba.

Bori jó fej volt, nyugiban tudtunk enni (igaz, inkább felváltva, mint egyszerre), és szolidan (értsd, az öltöztetés miatti ordítást anya versmondása miatt elfelejtve) tudtunk távozni.

Este feljött még Totya és Kriszta, jó sokáig beszélgettünk, és a pizza-profiterol vacsora után még ettünk egy kis pattogatott kukorica-raffaello kombinációt.

Szombaton aztán rákapcsoltam a főzésre, mert vasárnap jöttek a nagyszülők és a budapesti nagynéni elvben engem köszönteni, gyakorlatilag inkább Borizni. Úgyhogy szombaton nekiálltam megfőzni a vasárnapi menü egy részét (citromos-tárkonyos sütőtökleves, körtés csirkemáj és szilvás clafoutis), meg persze a szombati ebédet magunknak (olaszos paradicsomleves és vajas-citromos-zöldfűszeres naphal sóskával), aztán vasárnap délelőtt folytattam a főzőcskét az ebédhez (parmezásos krumplipüré és céklás-sárgarépás-almás saláta). A kettő közti szünetben, szombat este, megnéztük a az evős-főzős filmet. Nekünk nagyon tetszett!

Vasárnap aztán elfogyott a sok kaja, anya (mármint az enyém) még csinált egy szuperfinom Rigó Jancsit is! Én fel lettem köszöntve, Bori is élvezte az életet, volt sok ember, végre:) (Csak az apa, megint az enyém, nem tudott jönni, szegény beteg lett. De küldtünk neki mindenből kóstolót!)

És elkészült az első családi fotó is, a címe: Gázok a szüleim.

Megvolt a második

átaludt éjszaka! 12 órát aludt egyhuzamban a főhős.

Csak még az én szervezetemnek kell majd ezt megtanulnia, mert reggel 6-ra rám kitették a "megtelt" táblát:)

Sportos nap

Ma végre rászántam magam, hogy a Kinitől tavaly Karácsonyra kapott jóga dvd-t beüzemeljem. Kininek sikerült tavaly a terhességem felfedezése előtti napon megvennie egy jó erős jóga oktató dvd-jét. Hát ez mostanáig csak üldögélt a polcon. Én pedig ma szembesültem vele, hogy az erőnlétem volt már jobban is...

Aztán az edzés folytatódott délután, mert meglátogattuk Katáékat, akikhez meg kellett mászni a Hegyalja utat. Bori alvása reményében oda is és vissza is sétáltunk. Katáéknál megnéztük a nagy Danit (másfél éves múlt) és az ikreket, Julit és Bendegúzt, akik Borinál két héttel idősebbek. Bori figyelmét próbáltam felhívni arra, hogy az ikrek milyen rendesen alszanak napközben is.

Megállapítottam, hogy három ilyen kicsi gyerekkel jó sűrű az élet, de közben meg annyira helyesek. Hamarosan újra meglátogatjuk őket, mert a nagy sokminden közepette épp csak beszélgetni nem annyira volt időnk:)

Büszkélkedés

Ez a bejegyzés egyáltalán nem egy kicsike nőnemű egyedről fog szólni. Gyurinál ugyanis a fotózás túllépett az egyszerű hobbi keretein, így most két sikeréről is írhatok.

Egyrészt saját kiállítása nyílt a fotóklubjában. Ez november 30-ig nézhető meg a Pataki Művelődési Házban.

Másrészt, részt vett a National Geographic magazin fotópályázatán, ahol kiállítják egy képét. Ez ma nyílik meg a Westendben. Úgyhogy ha arra jártok karácsonyi angyalka feladataitok teljesítése közben, akkor keressétek meg. Én nagyon büszke vagyok rá!

 Itt van egy kép a művészről (és csak becsempésztem a nőnemű egyedet is:)

Szülők szabadságon

Csütörtökön este leléptünk. Nem ez volt az első eset, hogy elmentünk este, de abból a szempontból első volt, hogy most csak kettesben mentünk. Iszonyú távolságot tettünk meg, a Fővárosi Művelődési Házban (kb. innen 5 percre) volt Zuboly koncert. Nagyon vicces volt!
Ilyen:




A nagy lazulásnak megvolt a böjtje, mert a Bori folytatta az egyre korábbi éjszakai kelések menetét. Így aztán tegnap reggel én félálomban összetörtem egy tányért.
A péntek aztán délutánra pozitívba fordult. Tegnap kellett ugyanis visszamennem Zsolthoz, aki a hat hetes kontrollon talált bennem egy cisztát. Ez szerencsére az elmúlt két hónapban felszívódott, úgyhogy juhééé!
És az örömteli események hatására Bori ma reggel 7-ig aludt, igaz az éjszakai kelés megint eggyel korábbanra került, de kezdem elfogadni.

Bori horkol

Gyuri kommentje:
Bori horkol. Elég halk lett a felvétel, úgyhogy füleljetek. Bori ezzel egyértelműen elárulta, hogy a sötét erők nagy Ura ő maga.

Túrák és nem értem

Mivel Bori szeret emberekkel találkozni, én sem fogom magam vissza. Hétfőn elkirándultunk Zuglóba a munkahelyemre. Amikor leszálltunk a buszról Bori annyira aludt, hogy még egy órát sétálgattunk a kertvárosban, én közben megnéztem, hogy amióta utoljára jártam arrafele melyik ház építése fejeződött be, illetve hol kezdtek újakat. Aztán persze bementünk az IH-ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták a kisasszonyt. Mindenki súlyzózott vele, Bori osztogatta a mosolyokat, én pedig begyűjtöttem az elmúlt négy hónap pletykáit.

Tegnap pihenő napot tartottunk, ma pedig átsétáltunk a nagynénémék irodájába. Útközben megnéztem, hogy a belváros mennyire fel van túrva, nosztalgiáztam egyet az egyetemnél és körbe sétáltuk a Nemzeti Múzeumot. Aztán mikor felmentünk itt is nagy örömmel fogadták, megvoltak a súlyzózások, Jozsóval pedig még beszélgetett is egyet a Bori.

Viszont, itt a nagy rejtély, a nemértem helyzet. Bori napirendjében egy biztos pont van, a hét órai fürdés és utána a vacsora. Az elmúlt hetekben az volt a rendje, hogy fél 8 körül elaludt, 3-4 között felébredt, evett, aztán aludt tovább hét-fél nyolcig. Egy hete azonban az éjszakai kelések folyamatosan egyre korábbanra kerülnek, ezzel persze a reggeli ébredés is. Az mondjuk még elfogadom, hogy hatkor kelünk, egye fene. De ma már oda jutottunk, hogy negyed kettőkor kelt éjszaka, és ötkor óhajtotta a napot elkezdeni. Namármost, a öt óra nekem nem reggel, pech. Úgyhogy játszott az ágyában fél hatig és aztán szépen aludt még hétig. Éhes egyértelműen nem volt, mi pedig alhattunk még tovább. De nem értem mi van, miért ébred éjjel egyre korábban...

Sűrű hétvége

Már megint sikerült egy sűrű hétvégét összehoznunk, de már tudjuk, hogy Bori (is) ezt szereti. 

Szombaton megint vendégséget tartottunk, Éváék jöttek a két gyerekkel. Éva volt az én első főnököm, nála voltam ügyvédjelölt, a szakmai alapjaimat neki köszönhetem. És sose szeretette, ha főnöknek tartottam:) Mára már barátság köt össze minket, bár szakmai kérdésekben még mindig szoktam hozzá fordulni. Zsolt a nőgyógyászom, neki köszönhetjük, hogy Bori meg én is egészségesek vagyunk. A döntő pillanatban ő szólt, hogy mérjem már a vérnyomásomat, mert toxémiás lehetek. És milyen igaza volt. Borit kb. 30 óra múlva ki is kellett kapni. A gyerekek; Hanna  5 és fél éves múlt, Olivér meg 8 hónapos. A hétvége mondása Hannához kötődik, akivel álldogáltunk a Bori járókája felett és nézegettük, hogy mit csinál. Hanna megállapította, hogy édes,  én meg mondtam neki, hogy 3 hónapos. Mire Hanna: "Az enyém 8 hónapos". Olivérre úgy is tekint, mint gyömöszölnivaló kisgyerekére (Olivér ezt nagyon élvezi, így ránézésre), bár a Borit is lelkesen abajgatta. A gyerekcsapat mellett azért tudtunk egy jót beszélgetni.

Vasárnap elvándoroltunk a Bosnyák téri templomba, nekünk itt van a kedvenc (okos, emberséges) papunk. Ide is írom a nevét, akit érdekel egy nagyon jó katolikus pap: Bárány Béla.

Aztán a Bori egyetlen dédnagymamájának volt a 85. születésnapi családi felköszöntése, 

ahol mindenki lelkesen játszott a Borival. Itt van két kép az unokatesókkal:

Bálinttal

Petrussal

Aztán ebéd után mi megnéztük a utolsó F1 futamot, közben Bori sétált egyet a nagymamájával és Petrával. Miután hazajöttünk, levezetésképpen, átmentünk a szembe szomszéd nénihez szomszédolni, nehogy már a Bori unatkozzon:)