Juli 3

Ovis, már majdnem két hete. A kezdeti lelkesedést egy kisebb visszaesés követte, de most már újra vidáman megy. Tegnap meglátogattuk a bölcsit is, megnyugodott, hogy nem felejtették el el a tanárai.
Kedvenc színe a kék, ha Bori nincs a láthatáron, akkor mindent megeszik, kedvenc könyve a Majom mamája, hol alszik délután, hol nem. Az alvást én erőltetem, mert sűrűek a napjaink, nem árt, ha pihen. (És persze nekem is jó, ha van nyugi, plusz Juli sem nyűgős.) De már lehet egész napos családi programokat tervezni, nem vagyunk kötve a délutáni alváshoz.
Borihoz hasonlóan vizigyerek, szereti, élvezi a medencét. A fejét még nem rakja be, de örömmel van a vízben, karúszóval a mély vízben is biztonságban érzi magát.
Szeret olvasni, gyurmázni, nagyon sokat énekel. Magyarul már nagyon szépen beszél, angolul ért és angol kiejtéssel halandzsázik. Egy-egy szóval el tudja mondani, hogy mit szeretni, reméljük, hogy ebben az évben ő is elkezd beszélni. És akkor két nyelven fog be nem állni a szája/szájuk.
Vidám, kiegyensúlyozott, Borihoz képest békésebb, sokkal kevesebb a hiszti. Az új helyzetek megszokásában azonban nehézkesebb, mint Bori. Nehézkesebben lehet ott hagyni az oviban (egy könyvet mindenképpen el kell olvasnom és utána is nyavalyog) reggel, nyáron rosszabbul vette a hol itt, hol ott alszik helyzeteket. Változatlanul norvég gyerek, ez a meleg sok neki.