Tegnap a buszon megszólított két 7-8 év körüli kislányt és 10 percen át mesélt nekik. Hogy mi lesz, ha nagy lesz (hercegnő), hogy mellette ül a tesója, hogy tud már úszni (ez még enyhe túlzás, de jó úton jár), hogy tud rollerezni (ez igaz, de fékezni még nem), és hogy nagyon finom ebéd lesz ott (császármorzsa). Mindezt természetesen angolul. (A császármorzsa angol megnevezésével én se tudtam segíteni.) Egyértelműen kétnyelvű gyerek lett és két helyen van már otthon, két országban vannak barátai. A szerelme viszont Hongkongban van, Simon, francia kisfiú.
A szerelem kölcsönös.
Jön az utolsó év az oviban, az angolszász oktatási rendszernek hála már ismeri (írja és olvassa) a kis- és nagybetűket és jó pár kínai írásjelet is, a számokat. Hétfőtől már heti öt napot jár majd egész nap oviba, ennek a délutáni része már iskola előkészítő.
Nagyon szeret rajzolni, festeni, változatlanul szereti a könyveket és a meséket. Az épp aktuális kedvenc könyvét fejből tudja.
Nagyon szereti Julit, jó testvér, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy mindenben ő akarjon az első lenni. Mivel előbb született, ezért úgy érzi mindenben neki jár az elsőség. A hisztiknek most már csak és kizárólag ez az oka. Békés és hatékony kezelésük a szülők részéről még várat magára...
Nagyon csaj.
Gratulálok! Szép és talpraesett kislány!
VálaszTörlés