Sokat ügyesedett mostanság. Lelkesen ragasztgat matricákat, már egyedül le tudja őket szedni a ragasztó papírról. Nagyon szeret rajzolni, színezni és szívesen lapozgatja a könyveket. A mesekönyvek rajzait már mind tudja, ha kérem, hogy mutasson meg valamit, hiba nélkül rámutat.
Sokat beszél, már mindent el tud mondani, amit szeretne. Még mindig szavakat mond, de ezekkel pillanatnyilag nagyon jól elkommunikál. Mondogat már angol szavakat, kedvence a no. Kezdődik a dackorszak. És tényleg, erősen az akarata és ezt egyre jobban érezteti.
Az iii (igen) helyett bejött a jjó, mindet ezzel nyugtáz. Nagyon sok állat nevét tudja és pár hete vettük észre, hogy sok gyerekdalt is tud. Ha nem folytatod elég gyorsan, mondja a következő sor szavait. Jókedvű, vidám, sokat és sokfélét eszik. Nem jól alvó, sokszor felriad éjszaka, néha hajnali háromkor közli, hogy tej (azaz ide vele már).
Kezd csajosodni (mondjuk egy übercsaj nővér mellett nem nehéz), ha valami csinos ruhát adunk rá, nagy, örömteli rohangálásba kezd, pörög-forog. A kindermusikon változatlanul a hihetetlenül aktív, a tanár néni kérdéseire már yes, no-val válaszol.
Az utcán viszont lusta, a babakocsit már sokszor nem is visszük (mert ott a "kiszáll" a kedvenc szava), dombról lefele megy is a gyaloglás, fölfele viszont hamar beáll az ember elé és jön a "visz".
Nagyon csini.
VálaszTörlés