Mandarin

Bori ovijában - mint minden international oviban - van foglalkozás mandarin nyelven is. A mai ebédnél Bori énekelgetett is egy dalt, ami biztos nem angolul volt, úgyhogy arra tippeltem, hogy a gyerek mandarinul énekel.

Mesélem a történetet a szüleimnek, mire apukám:

Borikám, ha megtanulsz mandarinul, kapsz tőlem egy ajándékot!

A nagy gyümölcsevő válasza:

Nem kérek mandarint, csak ajándékot kérek!

Juli 15 hónapos

És nagyon önálló. A babakocsiba beültetni egy közelharc, egyedül eszik (minimális segítséggel). Változatlanul mindenevő, szülei nagy könnyebbségére. Nagy lelkesedéssel most fogat, akár naponta négyszer, ötször is. Ehhez biztos semmi köze a Villám Mcqueen-nel díszített, cukrot nem tartalmazó, ennek ellenére hihetetlenül édes fogkrémnek.

Egész sok állathangot tud és néhány szót is (apa, hoppá, hapci, tessék, Bori - azaz apa, hoppá, hap, tesz, Boji) Ha valamit nagyon szeretne, akkor megáll az ember előtt és toporog, hogy történjen már meg a várva vár dolog. Összetett utasításokat megért és lelkesen végrehajt.

Mosolygós, jókedvű, barátságos. Megállás nélkül tesz-vesz, olvas, mindenben próbálja Borit utánozni. Végre eljött az idő, hogy kezdenek jól meglenni együtt. Bori már ajnározza, dédelgeti és neveli, sokszor-sokszor hallom vissza a saját szavaimat.

Ovi

Ettől a héttől heti kétszer jár Bori óvodában, kedden és csütörtökön.

Kedden háromnegyed órát, ma két órát (azaz majdnem a teljes ovis napot) ott töltötte. Kicsi nyűglődéssel értünk oda mindkét alkalommal, mindkétszer szó nélkül bement és mindkétszer akkor picsogott egy kicsit, amikor érte mentem. (Nem azért, mert érte mentem, hanem, szerintem, akkor jött ki a sok újdonság okozta feszültség.) Az óvó nénije szerint az ott töltött idő alatt nagyon rendben volt.

Hallottam, hogy próbál angolul beszélni, az eldöntendő kérdésekre legalábbis válaszolt. Ez biztató!

Táncolás

Bori elkezdett a helyi balettiskolába járni a Tots in Tutu csoportba. Eddig kétszer volt, lelkesedése határtalan. Szombaton, a második alkalom előtt, ahogy felébredt reggel, már indulni akart, reggelizni nem volt hajlandó. Amikor elsőként megérkeztünk és felvette vadiúj tütüs rónaszín ruháját, rögtön elbúcsúzott tőlem és már ment is Miss Michelle után. Aki még csak átöltözni indult...

Bori hintázás

A titokgyerekünk újabb titka. 

Bori eddig egyszer-egyszer, rövid időre volt csak hajlandó beülni a hintába. Elkönyveltük, hogy ő inkább a csúszdázós fajta. Aztán ma felült a hintára és több, mint egy órán át le sem szállt. Rögtön hajtani is tudta magát. 

Juli is csak lesett.

Csomborral (magyar-amerikai haver kisfiú)

Juli hintázás

közben elaludt. Ilyet még nem láttam:)

Testvérek

Van az az eszményi és ideális helyzet, amikor egy kisgyereknek testvére születik, a nagyobbik a kisebbiket rögtön keblére öleli és boldogan közli a világgal, hogy neki van testvére. Na, a Bori nem ilyen.

Eleinte Juli nem érdekelte, nem lehetett mit kezdeni vele. Aztán egyenesen zavarta, hiszen a kicsi elkezdett odamászni a dolgaihoz, sőt, hozzájuk is nyúlt, hát rémes. Mostanság pedig már kezd Julinak is ereje lenni, ha ki akarsz venni valamit a kezéből, nem adja könnyedén és hozzá még visít is. Vagy meghúzza a hajadat. Bori pedig ordít vele, vagy esetleg fellöki, megüti. Akkor sírás, leszidás, felek vigasztalása.

Juli mindemellett első pillanattól fogva rajongva figyeli a nővérét és olyan mosolyt senki kap, mint a Bori. És olyan kacagást sem.

És lassan, lassacskán, néhanapján Bori is elkezd Juliban a zavaró elemnél többet meglátni. Mert egyre gyakrabban közli, hogy "nagyon szeretem az én kistestvéremet" vagy "gyere Juli, öleljük meg egymást". És akkor ilyet is elkap az ember (és ez nem egy pillanatig tart, hiszem a telefonomat ki kellett vennem a táskámból), és arra gondolok, van remény!