Juli 14 hónapos

Igazából nincs új feature. Jön-megy, rendesen eszik, kb. rendesen alszik. Nagyon jókedvű és egyre akaratosabb. A cukiságára épít, egy mosollyal mindent elintéz, mindenkit levesz a lábáról. Félelemérzete nulla, egy percre sem lehet magára hagyni. Azt hiszem  - mert nem mérte senki -, mostanság sokat nőtt és hízott, elég sok ruhát kellett eltenni. Kinövesztett négy új fogat (őrlőket), igazán kicsi nyűglődéssel. Ezt nagyon értékeltük.

Bújós gyerek, szereti, ha ölelgetjük. Szeret olvasni, hozza a könyvét, a kezembe adja, majd hátat fordít, kezeit oldalsó középtartásba emeli és várja, hogy az ölembe ültessem. Ettől persze a szülő elolvad. Néha már kezébe veszi a tollat, ceruzát és rajzolgat. Tudja hol az okos feje és az orra. Integetéskor párszor már mondta, hogy bye-bye. És tud puszit dobni. 

Szőkeségével hódít a fekete hajúak országában. Számtalanszor fotózkodtak vele - és Borival - vadidegenek.

Mozizunk

Tegnap este, miután lefektettük Julit, hármasban leültünk és megnéztük a Némó nyomában c. alapfilmet. Nagyon tetszett és sokszor nagyon izgultunk és ma még sokszor-sokszor megbeszéltünk egyes részeket. Szóval, Borival már lehet mozizni!

Játszóház

a 31. emeleten.

 Ez egy gyerekfoglalkoztató játszóháza, vagyis inkább tomboldája. Sok gyerek rohangál, labdák, csúszdák, mászókák mindenfele, szól a zene. Bori táncolt, Juli mindenre felmászott, nagyon élvezték.

Minket Caroline hívott el, akinek a kisfia Julival egyidős. Ott volt még két, a kicsikkel egyidős baráti gyerek is. Borit nem zavarta a manósereg, rohangált, mászott, táncolt. Juli pedig aktivitásban - és veszélyességben - a három másikkal felért.

(A képek ne tévesszenek meg senkit, sokan voltak, csak én az utolsó pillanatban kaptam elő a telefont.)

És a higiénia jegyében; alighogy beléptünk itt is lázmérés volt, mielőtt bementünk a játszóházba minden játékot lefertőtlenítettek és a belépéskor mindenki kapott a kezére fertőtlenítő gélt. 

Én pedig megállapítottam, hogy a 31. emeleten már nincs tériszonyom.

Egy hónap

Ma egy hónapja érkeztünk.

A lányok kb. egy hét alatt átálltak. Előzetes félelmünk, miszerint mit fognak szólni ehhez az óriási változáshoz, alaptalannak bizonyul. 

Egy szóval (már aki rendesen tud szavakat mondani) sem tiltakoztak a körülmények igencsak komoly megváltozása miatt. Bori - aki a költözést megelőzően az éjszakai szobatisztaság ígéretes eléréséből teljesen visszaesett - két hete teljesen és véglegesen szobatiszta lett. Abszolút saját elhatározásából.

Juli a szállodai kiságy helyett kapott egy rendes gyerekágyat, ebben már rendesen alszik.

Elég jól esznek, ki jól, ki jobban. A tengertől változatlanul oda vannak, nem lehet őket a vízből kiszedni.

Nem zavarja őket a nagy nyüzsgés, a hangzavar sem. Bárhol eljátszanak, mert bárhol lehet fogócskázni és bújócskázni. Nagyon jó játszótereket fedeztünk fel, de van, hogy el se jutunk a közeli parkba. Az odavezető tengerparti sétány ugyanis a kikötő mellett megy el, ahol meg lehet nézni a Makaóra jövő-menő hajókat. Plusz, itt helikopterleszálló is van, Bori minden egyes helikoptert integetve fogad és búcsúztat.

Bori változatlanul harcban áll a világgal (leginkább a szüleivel), de nem jobban, mint eddig. Ha viszont olyanja van, akkor segítőkész, jólelkű, alkalmazkodó. Van kedvenc portása, neki mindig beszámol az életéről, magyarul. De ha valakinek valamit nagyon el szeretne mondani, akkor megkérdezi tőlem, hogyan mondják angolul. Nagyon kellene már neki az állandó gyerektársaság, jó lesz az ovi. A héten megyünk gyerekfoglalkozásra, ha beválik, állandósítjuk. Nagy jó pont nála, hogy önállóan mozgólépcsőzik.

Juli bizonyos szempontból könnyebb, bizonyos szempontból nehezebb. Könnyebb, mert még nem dacol, jobban eszik, nehezebb, mert hihetetlenül bátor, ezért önveszélyes. Julival felszállni egy buszra, komoly kihívás. A babakocsit ugyanis a buszon össze kell csukni, a gyereket ölbe fogni és elszórakoztatni. A tengerpartra vezető út 35 perc, kanyargós. A buszosok pedig mennek mint a veszedelem. Én hányingerrel küzdve próbálom Julit az ülésen tartani, nem kis mutatvány. Persze a tengerpart, a fürdés mindent megér.

Bori és az ovi

Van néhány dolog, amiért fáj a szívem, az egyik Bori budapesti ovija. Innen megoldhatatlan, hogy a Kolibribe járjon, úgyhogy marad a helyi ovi. Vagyis a helyi, international ovi. 

Ma elmentünk megnézni egyet Discovery Bayben. (Még nem döntöttük el, hogy ott fogunk-e lakni, de a lakáskérdésben döntő szempont az ovi.). Ez egy magán intézmény, ami angol rendszerben működik, angol vezetéssel, angol "tanrenddel". Azaz négy éves koruk után elkezdenek írni-olvasni.

Tanulom a csoportbeosztást (K1: kis-, K2: középső-, K3: nagycsoport) és a nagyon más foglalkoztatási rendet. Mert itt a három évesekkel  maximum napi három órát foglalkoznak. Vagy délelőtt vagy délután. Várólista van, erre feliratkoztunk a bejelentkezéssel együtt, és így sem biztos, hogy Bori januárban elkezdheti az ovit. Inkább a február a reális. És akkor is a délutáni csoport, mert aki a délutáni csoportban van, mind várólistás a délelőtt csoportba.

Ennyit a nehézségekről. És akkor a pozitívumok. Nagyon szimpatikus hely, a vezetőnő vitt körbe, szépek a csoportszobák, helyesek az óvónők. Bori rögtön letesztelte a gyerek klotyókat, bevonult a K1 szobába és megtízóraizott a csoporttal. Evett almakompótot! A Bori! (Na jó, nem sokat, de evett.)

Fél óra után pedig nem akar elindulni.