A végletek embere. A skála az eszméletlen nagy hisztiktől a szuperédes okoskáig terjed. Egy napon belül többszöri ingadozással.
Remélem, hogy a dackorszak utolsó rohamát éljük, mert mostanság elég intenzív a helyzet. Tegnap annyira ordított, hogy habzott a szája és egy ponton elgondolkoztam, nem lehet, hogy epilepsziás? De a habzó szájjal ordításon kívül más tüntetet nem produkált. Én hivatalosan is instabil személyiség lettem, mert a szakirodalom szerint, ha hagyod felhúzni magad a gyerek hisztijén és visszaordítasz, akkor önértékelési zavaraid vannak. Hát, nekem vannak.
A pozitív oldal pedig ilyen:
Külön, nélkül eszek csak reszelt sajtot (azaz magában).
Takard be egy zacskóval (a sajtos kiflit) és könnyedén meg tudom enni a szendvicset.
Mit csinál a Juli, az én kistestvérem?
Apa Lándonba ment csillogós repülővel. Én is megyek repülővel a Kinihez.
Megkapta élete első másfél órás rajzfilmjét a Verdákat (az első részt). Ez rövid idő alatt a kedvence lett, ha az utcán megyünk minden autó verda, minden piros autó a piros Villám McQueen, minden sárga autó Luigi. És állandóan kérdezi: mit mond Luigi, mit mond Guido, mint mond a Doki? A traktoroktól viszont fél. És a kedvence a Cimbi. (Akinek mindez ismeretlen, nézze a meg a filmet, felnőtt fejjel is jó!)
A könyvek változatlanul nagy kedvencek van egy olyan APG, ami az "amire vágytam" epitheton ornanst kapta Boritól. Rákapott Bors nénire és a Thomas könyvekre.
A rajzai kezdenek figuratívak lenni. Ez a családról készült, igaz Juli eleinte nem volt rajta. Aztán rárajzolt egy kis koszt, az lett a Juli:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése