Mostanság ő az egyszerű gyerekünk. A mosolygás mellé bejött a göcögve nevetés. És hason fekve már felnyomja magát, illetve kezdi megfogni és kóstolgatni a játékait. Változatlanul nagyon nyugodt, bár 24-én valószínűleg megérezte az izgalmakat, mert délután már nem aludt. Neki a Karácsony a csillagszórókat jelentette, illetve, hogy állandóan jöttünk-mentünk.
Csak hogy vele is legyen egy kis aggodalom, ma voltunk a gyerekorvosnál, aki szerint nem hízott valami sokat. Tény, hogy összevetve Bori négy hónapos adataival könnyebb, mint Bori volt. Viszont nagyon hosszú, egy hónap alatt 4 cm-t nőtt. A gyerekorvos most békén hagyott minket, a nagy növekedés számlájára írta a kisebb hízást.
Juli jó kedélyét szerencsére az ilyen kisebb izgalmak nem zavarják.
Napjait elsősorban a dackorszak határozza meg. És persze a mienket is. A mondatai 90%-a így kezdődik: "NEM, anya/apa, nem" vagy DE, anya/apa, de", illetve "MOST..." Ilyenkor nem kiabál, nincs hiszti, csak rögzíti az álláspontját. Ami leginkább a külvilággal való szembenállás. Pár naponta pedig jön egy igazi nagy hiszti, piti dolgokon. Ma pl. azon, hogy ebéd után nem ül fel a wc-re. Ezen bepörgött és miközben csurgatott azt üvöltötte, hogy "Nem kell pisilni". Megtanultam már, hogy ilyenkor nincs mit tenni, hagyni kell lecsengeni. Mert bármit csinálok, az rossz: "Anya nem megsimogat, nem megölel, Anya nem ül ide, Anya nem megy el, Anya gugol, de nem így, Anya nem nevet" (mert engem többször elkap a nevetés a nagy méreg láttán) és végül "Anya nem csinál semmit!"
Viszont ha nincs hiszti, a világ leghelyesebb kisgyerekével van dolgunk. Aki mesél, énekel, beszélget, lelkes bölcsibe járó. Sokat javult a féltékenykedése, csak ha nagyon fáradt, akkor nem viseli ha, ha a Gyuri fogja Julit.
A karácsonyi készülődést a teljes öröm követte, megható volt látni. 24-én reggel várta a karácsonyfa, 5 percig feküdt előtte némán és csodálta. A napot komoly logisztikai szervezés előzte meg, ami persze összeomlott, mert Bori a várakozásoktól eltérően rendesen aludt délután, úgyhogy pásztorjáték ugrott, helyette ébredés után már meg is jött a kis Jézus. Nagyon jól bírta az ajándékok feldolgozását, mindent megnézett, volt türelme az újdonságokat felfedezni és flottul vette a három napos jövés-menést. Tegnapra úgy megszokta a karácsonyfát, hogy énekelte is velünk a Kis Karácsony, nagy Karácsonyt.
Ez az első olyan adventi időszak, amit Bori már megért és teljesen fellelkesíti ("Anya mikor jön a Télapó? Anya, mikor lesz Karácsony?"). Ezért aztán mi is arra törekszünk, hogy az izgalmak, örömök meglegyenek.
Kezdtük november végén azzal, hogy együtt megcsináltuk az adventi koszorút. Ez elég egyszerű feladat volt, vettem egy alapot, rátűztük a gyertyákat (tartva a liturgikus rendet: három lilát és egy rózsaszínűt - "Mikor gyújtjuk meg a rózsaszínt?") és tettünk rá lila masnit. Ezeket vasárnaponként meggyújtjuk, Bori nagy áhitattal figyeli. (A hét többi napját az adventi koszorú az erkélyen tölti, hogy 1. megmaradjon szép zöldnek Karácsonyig, 2. a gyertyák is megmaradjanak Karácsonyig, mert ha benn lenne az asztalon állandóan meg kellene gyújtani őket.)
Aztán jött az adventi naptár, amivel megint lehet várni a Karácsonyt. Rövid úton rájöttem, hogy nem szeretnék boltit venni, silány minőségű csokikkal. Viszont naptár kellett, úgyhogy nekiláttam megvarrni. (Egy ponton Gyuri megkérdezte, hogy miért nem kértünk kölcsön egy varrógépet, akkor fél nap alatt készen lettem volna vele. Mondtam neki, hogy a kézzel varrásnak megvan a bája. Aha, mondta ő.) December 1-jére készen is lett, benne a kedvenc csokizónk csokijaival, Szamos szaloncukorral, más apróságokkal.
Utána volt Bori névnap, majd két napra rá jött a Mikulás és hozott Borinak egy Kippkopp és a Karácsony könyvet. Azóta naponta kétszer ezt elolvassuk és megbeszéljük, hogy mennyi minden van a karácsonyfán.
És végül, van egy koncert dvd-nk Bach Karácsonyi oratóriumával, ezt lett Bori "karácsonyi zenéje". Nagy lelkesedéssel nézi, hallgatja, kommentálja: "Anya, mit csinál a bácsi ott a kezével?" (vezényel), "Mit énekelnek?" (Kénytelen voltam a szöveget angolul kitenni, mert a régies angolt jobban értem, mint a régies németet.) Ugyanígy bajban vagyok hangszerekkel is, ugyanis régi barokk hangszereken játszik a zenekar. A dvd-n mutatnak betlehemet, már számba vettük a szent családot ("a kis Jézus a hasamban volt"), a pásztorokat, királyokat, báránykákat, angyalokat.
És hogy ne csak a Boriról essék szó. Ma, a készülődés jegyében, elmentem kozmetikushoz, és vittem magammal Julit. A nagymamák általi elkényeztetett állapotomat jelzi, hogy most először vittem gyereket a szépítkezésre. Juli nagyon jól vette az akadályt, egy darabig a fodrászommal játszott, majd amíg a szempillafestékben üldogéltem, a kozmetikusommal. Júlia osztogatta a mosolyokat, játszott, jól érezte magát, majd miután megszépült anyja visszarakta a babakocsiba, nyugisan elaludt.
Petrával és Bálinttal (Bori, Juli unokatesói) az elmúlt években kialakult az a hagyományunk, hogy mézeskalácsot sütünk Karácsony előtt. Érdekes látni, ahogy évről évre ügyesebbek, nekem pedig ezzel egyre kevesebb feladat jut. Idén két nagy változás is volt. Egyrészt bevonták Borit is alkotásba, aki majd' egy órán át gyúrt, díszített, nagyon élvezte. Másrészt az én feladatom arra redukálódott, hogy a sütő ajtaját nyissam-csukjam, minden mást már megoldottak a gyerekek. Így aztán volt időm fényképezni:
A csillagok kedvező együttállásából kifolyólag ma éjjel mindenki nyugodtan aludt, először mi ébredtünk, a vekkere, a kiskorúak később. Juli abszolválta az első igazán átaludt éjszakát és kibírt 12 órát evés nélkül, Bori pedig nem álmodott semmi rosszat, nem hiányolta az apját, csak aludt.
Kedves csillagok, ilyen máskor is lehet! Előre is köszönjük!
Tegnap volt az első alkalom, hogy egyedül nyomtam végig az esti menetet (Gyuri igazoltan volt távol, kosarazott).
A nap folyamán különböző terveket szőttem, hogyan is kellene kinéznie az estének, hogy mindenki időre ágyba legyen, úgy, hogy evett és fürdött is, plusz még a hisztit is kihagytuk.
A végeredmény sikeres volt, egy kis átfedéssel; Bori fürdése közben a fürdőszobában szoptattam Julit, de a második gyerek már annyira laza, hogy eszik bármilyen körülmények között.
A nagy sikerre való tekintettel, ma megismételjük a mutatványt....
