16 hónap

 

Bori 16 hónapos. 

Az elmúlt időszak fő attrakciója az önálló evés. Ez hol nagyon jól megy, 

hol kevésbé, attól függően, hogy milyen a kisasszony kedve. Viszont, ha nincs kedve egyedül enni, akkor hagyja, hogy egy felnőtt lapátoljon.

Sokat mondogatja, hogy apa, napjába többször megbeszéljük, hogy apa merre jár. A könyvek változatlanul nagyon nagy kedvencek, lapozgat, "mesél" is belőlük, illetve egyre többször telepedik az ember ölébe egy könyvvel, hogy nézegessük. 

Angolon van az éneklés, mesélés, mondókák után rajzolás. Ez egyre jobban megtetszett neki, úgyhogy itthon is kapott papírt és megkezdődött az alkotás. Megállapíthatjuk, hogy Bori korai művei nonfiguratívak.

Nagyon szeret zenét hallgatni, mindig rámutat a cd lejátszóra, ha épp nem szól a zene. Eddig klasszikusok és gyerekdalok vannak repertoáron.

Nagy akarata van, nagyokat tud kiabálni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Társaságban inkább megfigyelő és változatlanul idő kell neki a feloldódáshoz, bár ezt ma teljesen meghaladta. Délelőtt Gabi barátnőméknél voltunk, egy majdnem három és egy majdnem egy éves kislánynál. Bori ahogy beléptünk vidáman felrikoltott, majd azonnal aktív szocializációba kezdett. A délelőtt egy pontján a három kislány egyszerre olvasott (Flóra és Alíz is nagy könyvmolyok), szóval alakul a könyvklub.

Könyvespolc, avagy a gyerek alvása

Totya állapította meg, amikor szeptemberben együtt töltöttünk egy hétvégét, hogy más szülőktől eltérően mi nem azon parázunk, hogy rendesen eszik/iszik/pisil/kakil (bocs) az a gyerek. Nálunk a para tárgya, hogy eleget alszik-e. Jó, ha kívülről is látják az embert:)

Hát igen, tény, hogy tudunk tipródni rajta, hogy eleget alszik-e Bori. Azt már megállítottuk, hogy a kisgyerek sose arra ébred fel, amire a felnőtt azt gondolná, hogy "na, erre tuti felébred". Viszont, olyanra felébred, amire azt hinnéd, hogy erre aztán nem.

Tegnap a délutáni alvás közben leszakadt Bori könyvespolca. Egy kis polc, felfúrva a falra, megpakolva könyvekkel. Talán kicsit túl sokkal is. És cd-kel. 

Nem bírtam rájönni, hogy mi volt ez az éktelen zaj, körberohantam a lakást, kinéztem a lépcsőházba (másik lakás felújítanak), de semmi. Úgyhogy nagy settenkedve benéztem Bori szobájába és megláttam, hogy mi történt. 

Bori az egész durranást, könyvek/cd-k csattanását átaludta. Arra viszont egy kicsi felébredt, hogy bementem hozzá...

Gyerekültetés

Csütörtökön délelőtt Johanna, Bori barátnője, magára maradt; minden szülője, nagyszülője, még a babysittere is mással volt elfoglalva. Így aztán, hogy mégse töltse magában a délelőttöt, Borival átmentünk szórakoztatni. 

Az alábbi tapasztalatokat szereztem két 15 hónapos kislány szimultán szórakoztatásával:

• Játszani nagyon jól lehet már velük. (Igaz, először le kellett meccselniük, kis sírások és hisztik áron, hogy ugyanazzal egyszerre nem tudnak játszani. Ezt az első negyedórában abszolválták.) Fogócskáztunk, szaladgáltunk, könyveket néztünk, énekeltünk, kipakoltunk-bepakoltunk, ágyra másztunk, ágyról lemásztunk, sokat nevettünk, szóval ez a legkönnyebb rész:)
• Ivás, természetesen egyszerre. Ez is megoldható, van két kezem. 
• Evés, természetesen egyszerre. Ez már kihívás. Egy gyerek az etetőszékben, a másik mellette egy széken üldögélt, két üveg sütőtök, két kanál. A két kéz itt már kevés. Egy falat ide, egy falat oda, két kevéssé türelmes 15 hónapos. Azért megették, kupi se lett.
• Egy gyerek pelenkázása, miközben a másik játszik. Lazán megoldható.
• Fél 11 után, két, szemét dörgölő kislány, kicsi para. 
• Egy  fáradtságtól zokogó gyerek kezelése, aki nem az enyém. A délelőtt legnagyobb kihívása. Johannát eredménytelenül próbáltam vigasztalni, Bori szimpátia zokogott vele, egy idő múlva én kínomban nevettem, mert mit is lehet ilyenkor csinálni két bőgőmasinával? Megoldás, a zokogók szétválasztás. Johanna lefektetése (abszolút nem alvás időben, napirend borul), reménykedés, hogy elalszik, annak ellenére, hogy még sose fektettem le. A fáradság azonban csodát művelt (mint utólag megtudtam majdnem 4 órát aludt).
• Gyerekőrzés lezására: egy alvó gyerek, illetve egy csöndben játszó gyerek. Egész lazának tűnik a két gyerek egyszerre:)

 (Fényképezni nem volt időm, úgyhogy csak Boriról van kép, reggeli hancúrozás közben.)

Főzés

Tegnap Bori feltelepedett a konyhapultra és amíg én a fasírtot gyúrtam össze, ő egy műanyag tálban kevergette a levegőt nagy buzgalommal.
Lehet, hogy szakács lesz?

Szókincs és egyebek

Borinál eljött az utánzó korszak és egyre több szót mond, vagyis az első szótagot:
ado - add ide (leginkább ennivalónál, hogy minél gyorsabban megkaphassa)
oda - oda (semmi extra)
bu - busz
autó
hoppá
hiiinta paliiin - hinta palinta
És az univerzális kedvenc: apa
Elkezdett zenére táncolni; áll egy helyben és rugózik.
A fürdés változatlanul nagy kedvenc:

(Az ifjú Lenin - Gyuri szerint)

Most már majdnem egész napra nagyszülőre hagyható, szombaton ki is használtuk a lehetőséget és bicajra pattantunk. Elmentünk a Szépműbe, megnéztük a Lucien Hervé kiállítást, illetve a Ludwig Múzeumban a  Martin Munkácsi kiállítást. (Gyurinál Lucien nyert, nekem mindkettő bejött). A kettő között itt ettünk, nagyon jót. És egész nap élveztük a jó időt.

Uuuhhhh

Nem is tudom, hol kezdjem. A hétvége elég egyszerűnek tűnt, szombaton én múzeumozok, este előszülinapi Sting koncert. (Na jó, ez azért az egyszerűtől távol van, már régóta vártam rá. Sting nem jön anélkül Budapestre, hogy ne találkoznánk:) Vasárnap délután vendégség nálunk, raclettezés. 

Szombaton annyira jó idő volt, hogy bicajra pattant a család, én mentem a Szépműben, a többiek a Margit híd próbaterhelésére.

Este, szintén bicajjal elmentünk az Arénába, a várva várt koncertre. Mikor bemásztunk volna a helyünkre, a mellettünk levő két széken ott ült Kini és Andris! Elég nagyot rikoltottam! (Reggel érkeztek meg Zürichből, Gyurival folyamatosan egyeztettek, szóval csak én nem tudtam semmit.) Úgyhogy négyesben koncerteztünk, Kinivel végig énekeltünk, a szünetben ismerősökkel találkozunk, megállapítottunk, hogy Sting még mindig a legjobb pasi (evvel a fiúk is egyet értettek), és még énekelni is tud. Szóval húú, jöhetne gyakrabban...

Két kedvenc:

és

Vasárnap aztán (általam nem tervezett) családi ebéd, majd hazarohanás a délutáni vendégségre. Hogy még maradjon meglepetés vasárnapra is; Brúnó úgy döntött, itt az ideje nekiindulni a külvilágnak. Bo, Noresz elrobogtak a kórházba, Andris gyorsan elhalasztotta a hazautazását, így Gyuri vitte ki Kinit a reptérre, akinek viszont haza kellett mennie. Ma délelőtt pedig megszületett Brúnó baba, Isten hozta!

Szerelem

Az első. Egyszer már írtam a kedvenc piaci zöldségesemről, hát ő az. Bori első szerelme. Mondjuk, a dolog, szerencsére, kölcsönös. 

Mire odaérünk a standhoz, Bori már nagyon mosolyog, néha kicsit rikoltozik is. A zöldséges pasi (amúgy két gyerek apja) is rögtön elkezd Borival beszélgetni. Mikor sorra kerülünk, a babakocsit beforgatom, hogy pont szembe legyenek egymással és lehessen mosolyogni, integetni és egyáltalán, nagyon örülni. A vásárlás végén Bori kap egy banánt, almát (még sose vallottam be, hogy ezeket csak más ételben belecsempészve fogyasztja a hölgy), ezt a zöldséges fiú személyes kihozza neki, olyankor még van egy kis barátkozás is. (A többi vevő meg vár. Bár ilyenkor még sose láttam senkit hőbörögni.)