2010. szeptember 26., vasárnap

14 hónap

A tegnapi nyavalygás után jöjjenek ma a jó hírek a 14 hónaposról.
A legnagyobb újdonság, hogy kialakult az új napirend, Bori átállt a napi egy alvásra. Éjszaka cserébe egyre többet alszik (ma épp 13 és fél óránál tart, de azért ez extrém, inkább a 12 óra a jellemző), napközben 2-2 és fél órát. Emellett leszokott az üveges bébiételről és már ugyanazt ebédeli, amit mi. Rákattant a sütőtökre, ennek nagyon örülök, mert gyümölcsöt változatlanul nem hajlandó enni, csak a tejpépbe belekeverve. Még mindig a négykézlábazást tartja a legjobb közlekedési módnak, de egy gesztenyével már rá lehet venni néhány lépés megtételére. Sokat tologatja a babakocsiját, itthon az etetőszékét. A játszóteret nagyon szereti, kedvence a csúszda, már egyedül mászik fel a lépcsőkön, a lecsúszásban kell egy kis segítség. 
Ezeket mondogatja rendszeresen: ott, ezt, azt, hinta-palinta, hoppá, autó. És persze: nem.
Mutatja a fejét, pocakját. Magán nem, de rajtunk megmutatja a szemet, orrot. Ezek most érdekes felfedeznivalók, sokszor ül az ölemben és vizsgálgatja a szemeimet, orromat, számat.
A korai dackorszak mellé bejött a korai oidipus-komplexus, nagyon-nagyon apás. Ha mindketten kéznél vagyunk, akkor apa kell, egyértelműen. Nagyon jól megvannak, négykézláb fogócskáznak óriási nevetések mellett, illetve már külön programokat is tartanak kettesben. (Ez nekem is nagyon jó, több szabadidőm van:)

1 megjegyzés:

  1. Örülj ennek az apa dolognak. Nálunk Anna mindig is elég anyás volt, és mióta Andris megszületett, még inkább az lett. Ez persze érthető, de néha nem egyszerű ...

    VálaszTörlés