Itt a tavasz! Tegnap óta nem kell Borira anorákot adni, csak lazán tréningbe bújik és már megy is a kocsiba. Amit sokkal jobban is élvez, amióta tud mozogni. Én pedig már nem sárga irigységgel nézem Zsuzsáék tel avivi képeit, hanem már majdnem megértően bólogatok, hogy igen-igen, nálunk is pont ilyen a helyzet. (Azért persze még nem, de közeledünk.)
Amúgy zajlanak a szorgos hétköznapok, Bori közlekedik a lakásban, gyakorolja az evést,
és általában élvezi az életet. (Néha nem, olyankor ennek hangot is ad.)
Vasárnap kipróbáltuk a három gyerekes családmodellt, Bori unokatesói, Petra és Bálint jöttek mézeskalácsot sütni Húsvétra. Szombaton mindent előkészítettem a mézeskalácshoz, készen volt az ebéd is, tudtunk a feladatra koncentrálni. Amit a gyerekek lelkesen csináltak, nekem annyi jutott, hogy a tepsit kivegyem-betegyem a sütőbe/ből. Gyuri megsétáltatta Borit, aki a séta után lelkesen vádorolt a lakásban.
A flott szervezés ellenére a nap végén megállapítottuk, hogy három gyerek nagyon komoly, minden tiszteletem a három gyereket nevelő barátainké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése