Szóval már fél éve élünk együtt egy kicsi lánnyal, aki nagyot nőtt ebben az időszakban. Kis magatehetetlen, alig 2 kg fölötti csomagból lett egy 7 kg fölötti manó. Aki már hasról hátra és hátról hasra fordul, nevet a játékaira és az emberekre, rikoltozik, nyúl minden után, egyre ügyesebben fog és láthatóan már nagyon szeretné felemelni a fenekét és négykézláb elindulni. Ez pillanatnyilag ott tart, hogy néha egy-egy másodpercre sikerül felemelnie a hasát, fenekét, majd újra landolnia a hasán. Tolatva már tud közlekedni, csak így az elérendő tárgyak ahelyett, hogy közelebb kerülnének, szépen távolodnak. Még szerencse, hogy van elég játék, ami tolatáskor is útba esik.
A nagylány lét fontos eleme, hogy beindult a gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. A sütőtök az abszolút kedvenc, Bori table manners-e azonban hagy még némi kívánnivalót maga után. Mostanság így fest(ünk) egy fürdőszobában elfogyasztott ebéd után:
Én pedig visszatértem az önkéntességhez, és múlt szombaton már bevállaltam vezetést a Szépművészeti Múzeumba. Nagyon-nagyon élveztem! Jó volt kismetrózni, jó volt odaérni, sétálgatni a képtárban, végigjárni a kedvenceimet, megnézni még egy részt a Boticelli-Tiziano kiállításból, nosztalgiázni a termekben, mert itt készültek az esküvői fotóink is. És, szerencsémre, még jöttek is emberek a vezetésre, akik nem (csak) a Boticelli kiállításra voltak kíváncsiak. Hát kell ennél jobb kezdet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése