Hófordulók

Bori tegnap volt négy és fél éves.

Az anyai nagymamájával hármasban elmentünk a városba egy angol teázóba ebédelni egy jót. Az már nagyon szuper, hogy ilyen nagylányos programokon részt tud venni. P
éntek hajnalban futottunk egy még nagylányosabb programot, mert annyira nagyon köhögött (és már második éjszakája hosszú órákon át nem hagyta a családot sem aludni), hogy el kellett vinni kórházba. Ahol a hajnali két óra ellenére  nyugodtan tűrte az összes vizsgálatot, válaszolt a kérdésekre és egyedül bement a tüdőröntgentre is. (A kórházban végre kapott hatékony gyógyszereket és ma már mehetett oviba.)

A nem olyan nagylányos oldal; még mindig hisztis. Sokat javult a keménymag dackorszak óta, de ha bekeményít, akkor  most is nagyon nehéz kimozdítani.

Az angol tudása egyre biztosabb, ért és beszél. Mandarinul is egyre több szót-szókapcsolatot tud. És közben magyarul sem felejt el, legújabb felfedezés a Maszkabál, nagyon szereti a dalokat.
Egyre több itteni barátja van, csacsogós-csevegős kislány. De nem felejti el az otthoniakat, régi dolgokra (a barna ajtós lakásunk), eseményekre emlékszik.

Julival most már nagyon jól megvannak, nagyon sokat játszanak együtt itthon, játszótéren. Persze testvéri csaták előfordulnak, nem rózsaszín az élet.
Nagyon-nagyon nőcis.

Juli holnap lesz két éves és öt hónapos.

Cuki. Ahogy beszél, ahogy jön-megy, ahogy eligazgatja a családtagjait.
Nagyon udvarias - Felvennél? Légyszi vigyél! -, egy lustazsák. A gyaloglást leszámítva egy sajtkukac.
Lelkes bölcsis, Bori lelkes rajongója, mindemellett saját érdekei képviselője, nem kell félteni a testvéri összeütközésekkor.
Mostani kedvenc mondata:

Mesélj egy kis kutyáról, az volt a neve Pucinkó Ablak!

(Pucinkó Ablak eredetét homály fedi, egyszercsak megjelent Juli elbeszéléseiben.)