2013. augusztus 29., csütörtök

Juli két éves, Bori négy éves volt egy hónapja

Kezdjük Borival, az időrend kedvéért.
 Önarckép, az oviban készült.

Négy éves, július elején otthon megmérték, így tudok adatokkal is szolgálni: 16 kg és 106 cm. A itteni játszóházban is meg lehet mérni, mostanság már inkább 108 cm körül van.
Sokat ügyesedett, önállósodott ebben az évben, az egyedül öltözködés már régóta nem kérdés és mivel növeszti a haját a fésülködés sem. Számos hajcsattal lehet csak a sűrű haját feltűzni. Egyre bátrabban és biztosabban mászik fel a játszótéri játékokon magasra. A mászás élménye pillanatnyilag kiüti a csúszdát és a hintát is.
Nagyon sokat rajzol, "ír", már tud néhány betűt. Magyarul és angolul tud 20-ig számolni. Már nem versként mondja el a számokat. Változatlanul nagyon szereti a meséket, este mindig "elolvas" egy könyvet, egyedül.
A magyarországi nyaraláskor mindenre emlékezett. Helyekre, emberekre. Egyetlen egy dolgot nem említett, ez a lakásunk. Ha elmentünk a ház előtt, szóba sem hozta, én sem. Amikor visszjöttünk Hongkongba, akkor mondta először, hogy szeretne a bordó ajtós lakásunkba menni. Én meg nagy naívan azt hittem, hogy mennyivel jobb a gyereknek, ha nem megy vissza a régi lakásunkba és nem zavarodik attól össze, hogy hol is lakik. Ma már úgy látom, hogy jobb lenne nekik, ha Budapesten a saját lakásunkban lakhatnánk. Ez is egy tanulság.
Bár a dackorszak véget ért, Bori azért igencsak sokszor harcban áll a világgal. Legalábbis a szüleivel. Julit nagyon szereti, de sok tekintetben még mindig féltékeny. Ezek leginkább nagyon egyszerű dolgok pl.: attól hisztizni kezd, ha nem ő csúszik le esőre a csúszdán, hanem Juli.
Ő a mediterrán gyerekünk, éjszaka a légkondizott szobában hosszú ujjú pizsamában, nyakig betakarva alszik.


Juli két éves. Ahogy már Borinál is megállapítottuk, nekünk nem a születéstől egy éves korig eltelt idő volt tele döbbentesen sok változással, hanem a második év. Ezt Julinál is így látjuk. Sokat nőtt, július elején 11 kg és 86 cm volt. Itt megmérték a bölcsi miatt; 11,2 kg és 88 cm.
Végre van egy kis félelemérzete, ahol júniusban még lazán jött-ment, lecsúszott, most már óvatosabb. Azt azért nem lehet mondani, hogy nagyon óvatos lenne, de javult.
Hihetetlenül kedves és udvarias. Mindig kérek szépent mond, mindent megköszön. A nagyon udvarias máz azért egy akaratos gyereket takar, vicces, ahogy elordítja magát: Kérek szépen (hatásszünet) CUMIT!
Sokat ölelget, sokszor mondja, hogy mennyire szeret, apát, anyát, Borit, nagyszülőket, állatokat. A babakocsiban ülő, fekvő kisbabákhoz mindig odamegy és megsimogatja őket.
Ő is nagyon szereti a könyveket, szeret rajzolni, gyurmázni. Nagyon szereti a zenét, szeret táncolni. Néha nézzük a Varázsfuvolát, természetesen Papagénó a kedvence. Mostanság gyorsított Varázsfuvit tartunk, csak azt nézzük, ahol a Papagénó van. Innen van a kérdés: Papagénó testvére hóól van? (Kiről is van szó?:)
A sárkányok változatlanul a kedvencei, Süsü mellé bejött egy új sárkány, vagyis sárkánylány: Mesélj sárkányról, Shrekről! Ez a mondat napi tízszer legalább elhangzik. Este is mindig el kell mesélni neki, hogyan találkozott a szamár és a sárkánylány.
Bár elüldögél a bilin, szobatisztaság ügyében még sehol nem tart.
Magyarországon járt két hetet Borival együtt oviba, jövő héten itt is elkezdi a bölcsit (playgroup). Már nagyon várja, saját magával folytat ilyen dialógusokat: Hova megyünk? Oviba.
A budapesti tartózkodás és az ovi hatására elkezdett mondatokban beszélni, mint látszik. Tegnap pl. ezt mondta: Szeretnék kiszállni, mert befejeztem reggelit!
Nem nagyigényű, amíg készülődtünk a szülinapjára és megkérdeztük, hogy mit szeretne, ezeket a válaszokat kaptuk: Cseresznyét. Áfonyát. Uuuborkát.
Nagyon jószívű, ha Bori azon hisztizik, hogy Juli valamelyik dolga kellene neki, Juli egyszercsak megszólal: Tessék, Bori.
Ő a norvég gyerekünk. Abban a bizonyos éjszakára légkondival hűtött szobában egy pelenkában, kitakarva alszik. Viszont, a budapesti nyaralás óta jól alszik. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése