És kissé beteg, úgyhogy holnap először eljutunk egy gyerekorvoshoz. A gyerekorvos már szakellátás, az alapellátást itt a háziorvos végzi kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Amúgy, belépett a "mi ez? mi ez?" korszakba, állandóan kérdez. Megtanulta Boritól, hogy azt kell mondani: mesélj! Beáll elém két babával, nyújtja az egyiket és közli a varázsszót. Mesélni mostanság két dologról kell: 1. zsiráf (a makói komp újságján láttunk egy zsiráfcsaládot egy ház körül, nagyon megmaradt), 2. mammut (Jégkorszak mese miatt).
Viccesen szed fel mindent a körülötte lévő nagyoktól: "nézd csak, hurrá" (ha megjön az apjuk).
Sokat néz könyvet, sokat rajzol, szeret gyurmázni. Ezek persze nem tartanak hosszú ideig, de érdeklik. Bori mostanra lett ideális testvére, szeretgeti, dédelgeti, becézgeti a kisebbet. Juli amúgy a kedvesebb, jószívűbb, könnyebben ad át dolgokat, könnyebb az osztozkodásról meggyőzni.
Az oviban reggel ő is leveszi a cipőjét és megy be a gyerekekkel könyvet olvasni. Kisebb-nagyobb meggyőzések árán jön csak el. Kindermusikon változatlanul nagyon aktív, meg amúgy is. Egyhelyben üldögélésről szó sem lehet, mert "kiszáll, kimegy, kelj fel" (mondja ez utóbbit nekem). Kissé rettegek a 15 órás hazaúttól, ahol 5 perc után közölni fogja velem, hogy "kiszáll".
Szőke ciklon, édes, mosolygós kis manó, de nagy veszedelem. Erős az akarata, mennek már a hisztik, a terrible twos a mi gyerekeinknél azt jelenti, hogy a dackorszak két évig tart, másféltől három és fél éves korig. Bori pont kijött belőle, legalább nem egyszerre nyomják.
