Juli 19 hónapos

A második gyerek sanyarú sorsa, tegnap teljesen elfelejtettem, hogy hófordulója van.

Szóval, Juli 19 hónapos volt tegnap. Ilyen vidám, jókedélyű gyerek nappal, az éjszakái khm, khm, nem az az erőssége.

Fut, szalad, felmászik mindenhova. Már nem lehet számba venni, hogy miket mond, mert mindent. Amit érdemes megemlíteni: a Boji és a Juji. Mostanra szokta meg a helperünket, aki szokott rá vigyázni, Mylinet (Myli, Julinál).

Szüszü a kedvenc meséje, nagyon szereti a könyveket, itt Boribon, illetve a Cini-Cini Muzsika az éllovas, kedvenc dala: A part aaa (Juli előadásában). Nagyon szeret rajzolni, ha Bori hozza megmutatni, hogy mit rajzolt, akkor ő is hozza a papírját. Biztos azt gondolja, hogy ezt így kell.

Szeret motorozni, a lejtőn (amiből itt van elég) felkapja a lábát, hátradől és repeszt. Azaz repesztene, ha galád anyja el nem kapná.

Véget ért a tápszer (=pász), helyette tejet kap. Szójatejet, mert úgy látjuk, hogy a tehéntejet nem bírja. Aztán ezt kinövi (reméljük) vagy nem. Változatlanul mindent megeszik.
Ma esti okossága: üldögélnek a kanapén, a nagymama elmondja neki József Attilától az Altatót. Juli lemászik a kanapéról, berobog a gyerekszobába és leszedi a könyvespolcról az Altatót.

Új napirend

Bori hétfő óta nem alszik délutánonként. A hétvégén még nagyokat aludt, hétfő óta semmit. És jól van. És sokkal kiegyensúlyozottabb és vidámabb, mint az elmúlt hetekben bármikor. Hát így.

Itt van tőle néhány mondat:

Szétrobbantak, mint a verebek. (Tűzijátékot nézett épp.)

Anya, tedd le a telefont, mert ásítógörcsöt kapok.

Úristen, de szépen süt a Nap!

Betegek

Nagyon mázlisták vagyunk, a betegségek nálunk eddig egy-egy náthában merültek ki, azt is udvariasan külön intézték a lányok. Az antibiotikumot hírből sem ismerték.

Ez a jó gyakorlat megváltozott. Bori hazahozott az oviból valami szuperjó vírust, sok nap lázzal, köhögéssel. Aztán Juli is elkapta két napja, még egy kicsit feljavította, így az elmúlt éjjel a három hűtőfürdő rekordját állítottuk be. És eljött az antibiotikum is.

A családorvosunk pedig kezdi unni a képünket, mert a héten háromszor voltunk nála. Persze lehet, hogy inkább örül, mert tetemes pénzt hagytunk ott.