Apja nyugalmát és anyja alvókáját örökölte, ezzel a kombinációval elég ideális kisgyerek. Lehet hozni-vinni, elalszik bárhol, hason vagy háton, babakocsiban vagy autósülésben. Változatlanul az a véleményünk, hogy a két gyerekes lét - eddig - könnyebb, mint amire számítottunk. (Ez természetes a Borin is múlik!)
Juli tehát eszik, alszik, valamint már mosolyog és gőgicsél. Azon, hogy ki tud adni hangokat, ő maga lepődik meg a legjobban, egy-egy rikkantás után elmélyült csendben dolgozza fel az élményt. Kezd átállni a négy óránkénti evésre és az éjszaka átalvására. Az elmúlt napokban már 5-fél hat körül ébredt először (fél 8 körül eszik este utoljára), amit baráti gesztusként értékelek.
Nagylánysága bizonyítéka, hogy kinőtte az újszülött pelenkákat és belépett a 2-es méretűek táborában. Szóval már nem újszülött, hanem csecsemő.
Bori nagyon fejlődik. Mindig azt hiszem, hogy most már nem lesz havi szinten nagy változás, aztán mégis.
Hirtelen szobatiszta lett. A bölcsi ebben nagy segítség volt, Vera és Juli amúgy is nagy kedvencek, de a szobatisztaság gyakorlásával végleg belopták magukat a szívünkbe. Persze még folyamatos odafigyelést követel a dolog, de ha az ember elég szemfüles, akkor már átöltözés nélkül érkezünk a nap végére. És néha már a Bori is szól. (Az alvásokhoz azért még kell a pelenka.)
Emeltük a bölcsiben töltött időt is, most már három délelőtt jár Bori. Ma amikor érte mentem közölte: "Nem hazamegyünk". Úgy tűnik érik a bölcsiben alvás. A bölcsi nélkül láthatóan már nem elég neki a program. Minden reggel azzal kel, hogy "Ma mit csinálunk?". Múlt hétvége körül elég náthás volt, két nap kimaradt, ezzel a hisztik száma is megszaporodott.
Vannak új barátok. Felfedezte Thomas a gőzmozdonyt (Thomas and his friends, ahogy a Bori mondja), tudja minden mozdony nevét és énekelgeti ezt:
A másik jó barát pedig Medveczky Medve úr lett (Borinál Miszimackó). Nézi az eredeti mesét, olvassuk a könyvet, itt is ismeri már az összes szereplőt.
A testvére jelenlétét még dolgozza fel. Julival változatlanul nagyon kedves, tőlem elfogadja, hogy felveszem a kicsit, de Gyurival mindig közli "Apa nem felveszi a Julit". Azt hiszem az még nem ment át neki, hogy Juli Gyurinak ugyanúgy a gyereke, mint ő. Az apa rajongása változatlan, ebbe nehezebben fér bele, hogy osztozkodni kell.
És egyre többet és választékosabban beszél. Néha ezen elkap minket a röhögés, ekkor idegesen közli: anya/apa nem nevet. Már nem csak Boriként emlegeti magát, hanem használja az egyes szám első személyt, illetve a birtokos névmásokat is.
Ami a legnagyobb meglepetés lett: a délután alvásnál egyszer csak közölte, hogy ne engedjük le a redőnyt a szobában. És persze sötétség nélkül is ugyanúgy alszik. Emlékszem, nem is olyan régen, amikor azt hittem, hogy a délutáni alvás sikere a teljes sötétség előállításán múlik. Hát nem.
És egy kis öröm: megszűnt a közelharc a körömvágásnál. Odanyújtja a kezét, lábát és ennyi.
Végezetül pedig - nagyon csaj. A rózsaszínű ruhadarab nyerő, a szoknya minden esetben felülírja a nadrágot. Szeret az ékszereim között kotorászni, ma a dobozokban található "csodálatos szivacsok" (milyen is a színűk?) ragadták meg, ezekkel nagyon jól lehetett a "port takarítani a padlóról".
Ülünk Borival a Facebook előtt és épp olvassuk Kriszta rokon levelét, amiben felhívja a figyelmemet az új Varró Dani könyv könyvbemutatójára. A levélben egy kis képen látszik a könyv borítója is. Bori rámutat a képre és közli: Akinek kijött a foga. Apával olvastuk a Libriben.
