Szóval. Most már családi hagyomány (mert másodszorra voltunk) a Borbála napi kohász-bányász mise a Sziklakápolnában. Idén már Bori is aktív résztvevő volt, egy idő után mi nem is láttuk, mert az apai nagypapája elvitte és büszkélkedett vele az összes gyönyörű egyenruhába öltözött kohásznak, bányásznak. Aztán másnap volt nagy családi ünneplés számos ajándékkal (névnap plusz Mikulás, nehéz a kisgyerek élete..).
Közben Bori szókincse bővülésnek indult. A kedvenc és leggyakrabban használt szavak a "nem" és "apa".
Sokat mondogatja: ott, azt (ez azt is jelenti, hogy még egyszer), oda, ado (még mindig add oda), hoppá, hinta, hapci (tüsszögésre és köhögésre is), busz. Nagy ritkán az anya is elhangzik. Pár napja pedig megjelent az elbeszélésekben a Bujii nevű illető, tippeink szerint ez egy kicsike, nőnemű egyedre vonatkozik. Emellett néha elhangzik a Gyuji is. Eszter sehol.
És már sok állathang is megy; kutya, cica, tehén, csacsi, kakas, kacsa, hal és süni (ez utóbbi szuszog).
Anyai nagyapja pedig megtanította pacsit adni, plusz tud puszit dobni, illetve minden tárgynak ad puszit (embereknek nem:)
Amúgy mostanság mi is programoztunk; voltunk Attinál és Áginál vacsorán, voltunk a MüPában Kocsis hangversenyen (gyorsan megvettük a tavaszi Uchida koncertre a jegyeket). Vasárnap este pedig egy másik hagyomány folytatódott, immár hatodik alkalommal. Az emberi jogok napi vacsorát az OBHs barátnőkkel tartjuk, spenótos lasagne-val, pletykákkal, finom süteményekkel és borokkal. Bori, mint csajszi itthon maradhatott az eseményre, aminek lelkes résztvevőjévé vált. Fel-alá rohangált és cipelte a játékait, mások táskáik, kosarait. Alig lehetett este lefektetni.
Ez a Buji nagyon cuki, majd jövő héten meghallgatom!
VálaszTörlés