Napok óta készülök a lányokról írni, mert nagyon sokat ügyesedtek, okosodtak mostanság. Vagy csak én vettem most észre? Ami egyértelmű jel, abszolút működő nap volt, hogy hármasban (plusz ovis barátokkal és anyukáikkal) elmentünk az Ocean Parkba (állatkert+vidámpark egyben, egész napos, pörgös, nagyon izgalmas program).
Juliról mindig is tudtuk, hogy nagyon pozitív életszemléletű személyiség. Ezt mostanság megerősíti azzal, hogy többször közli: De jó nekem!
Nagyon sokat beszél, már mindent elmond, amit szeretne. Eljött a nagyon apás korszaka, minden bajra, bánatra csak apa jó. A bölcsibe könnyedén beszokott, elhozatalkor viszont sír. Nem azért, mert nem akar eljönni, hanem mert nagyon elfárad. Elénekli az ABCD-t, köszön, számol tízig és már tud néhány dalt (kedvencem: Csinku, csinku, little star) angolul.
A dackorszak sokkal enyhébb nála, mint Borinál volt. Ha elkapja egy hiszti, elég könnyen ki lehet mozdítani belőle.
Bori megint okosodott egy nagyot, most derült ki, hogy angolul már sok mindent tud.
Crystal barátnőm vette észre, hogy 25-ig már biztosan számol angolul.
Nagyon érdekli, hogy hol van Magyarország, hol van Hongkong (miért lakunk itt). Ez elvezetett oda, hogy elkezdtük megbeszélni a kontinenseket. Erre ma elénekelt egy, az oviban tanult dalt, ami a kontinensekről szól. Gyorsan megtanultuk hozzá a magyar párjukat.
A hongkongi metrók hol a föld alatt, hol fölötte mennek. A föld fölött lévőket vonatnak hívjuk. Bori viszont mindegyiket vonatnak hívja, ezen néha elvitatkozgatunk. A metróállomásokon mindig bemondják, hogy "The train to XY is arriving". Bori közölte is velem, hogy "Látod, hogy vonat és nem metró? Azt mondta, hogy train."
Nagyon sokat bír, már inkább nem alszik, mint alszik délután. Pénteken végig gyalogolta az Ocean Parkot, majd késő délután még beugrottunk Gyuri munkahelyére. Összességében majdnem 12 órát mentünk, hiszti nélkül. Hazafele aludt csak el a buszon.
És anyás lett, ezt nagyon értékelem:)
