2013. február 28., csütörtök

Juli másfél éves

A jó evő és nem olyan jó alvó gyerekünk. Amennyivel jobban eszik Borinál, annyival rosszabbul alszik. 
Élevő, minden jöhet, eddig egyedül a mákosgubát nem kérte. Hongkong étel szempontjából aranybánya, mindig van minden, görögdinnye, papaya, főtt kukorica, brokkoli, ezek most nagyon bejönnek neki.
Jön-megy, nagyon elfoglalt, mostanság a kedvencei a matricás könyvek, 1. beragaszt (szülői segítséggel), 2. kiszed és átragaszt, padlóra ragaszt stb. 
Kezd énekelni, a kindermusikon igen aktív. Ott elpakolja a játékokat, itthon ennek jelét sem adja. Hiába énekeljük neki a kindemusikról megszokott játék pakolóst dalt. Énekli velünk, majd távozik. 
Elkezdtünk családilag úszni járni vasárnap reggelenként. Nagyon élvezi (Borival együtt) alig lehet lila szájjal a vízből kihúzni.
Sokat beszél, leginkább babanyelven, de már egy-két szótaggal mindent elmond. 
anya, apa, mama 
isz - inni kér
kez - fogd meg a kezét (és nyújtja is)
i - igen
nem - na ez rögtön megy:)
toás - tojás
szüszü - Süsü
És persze még sok más van, de ezeket használja a legtöbbet.
Mondja, ha van a pelusban valami, a biliben inkább beleáll.

Sok állathangot tud, kedvencünk a szamár, Juli szamara ugyanis ezt mondja: ái, ái, ái.

2013. február 7., csütörtök

Alvás, első mondat

Mivel itt van egy nagymama, Bori pedig délután nem hajlandó a saját ágyban aludni, más megoldás nem maradt, csak a kanapé a nappaliban. Bori viszont ismét bizonyította, hogy nagy alvó, tegnap átaludta ahogy hárman mászkáltunk körülötte, Juli néha ordított, én pedig a tesómmal beszéltem.

Juli ma az arcomba tolta egy babáját és közölte: Baba pusz.
Kapott. És a Juli is.