És jár. Azt hiszem ez a legnagyobb újdonság. Egyre több lépést tesz meg magától és egyre ritkábban választja a négykézlábazást a séta helyett. Így születésnapjára egy rendes szandált kapott, úgyhogy ebben parádézik.
Nagy előnye, hogy mindent megeszik - Gyurival elég gyakran álmélkodunk azon, hogy van egy gyümölcsevő gyerekünk -, a pépesítésről nagyon hamar leszokott.
Juliban egy mosolygós, vidám természetű, könnyen alkalmazkodó, laza gyereket kaptunk. Mert a második gyerek laza - ez egy fontos megállapításunk. Lazább nekünk, mert már sok mindent megtanultuk a kísérleti nyúl elsőn, és (talán) ettől lazább lesz a kisebb gyerek. Vagy egyáltalán nem ettől, de Juli sokkal lazábban veszi az akadályokat.
Mi pedig lazábban vettük, hogy Juli majd' öt hónapon át nagyon rosszul aludt. Amire az első gyereknél azt gondoltuk, hogy ez már örökké így lesz, a másodiknál már tudtuk, hogy egy idő múlva véget ér.
Nagyon kemény akaratú kislány lesz ám Juli is, az már most látszik. Boriból kiindulva még van egy könnyebb évünk, aztán jön a nagy küzdelmek időszaka. A testvéri kapcsolat hullámzó, Juli lelkesen közelít Borihoz, Bori viszont hol ölelgeti, szeretgeti, hol elküldi, kiabál vele. Ma eléggé megijedtem, hogy nem lesznek jó (közeli kapcsolatban lévő) testvérek. Én egy nagyon jó tesvéri kapcsolatban élek, úgyhogy mást el se tudok képzelni. Jó lenne, ha nekik is legalábbis hasonló és nem rivalizáló kapcsolatuk lenne.
Ha összehasonlítom kettőjük első évét, akkor Bori sokkal hamarabb kezdett el mindenfajta mozgást (viszont később járt) és öt hónapos korától (sokkal kisebb születési súly ellenére) folyamatosan nagyobb volt, mint Juli. Épp most olvastam el, hogy mit írtam Boriról egy éves korában; az erős akarat már ott is szóba került... Kiváncsi vagyok, hogy a második év milyen lesz.
